A Félvérlány #BEFEJEZETT

13. Rokon szájából fáj a legjobban

A hideg vízbe bele sajdúlt a törött karom, de legalább biztonságban éreztem magam. Egy olyan csikó úszott oda hozzám, ami konkrétan idáig hozott. Rajta ült Kevin, és a kezét nyújtotta felém, amit megfogtam. Magához hűzott, és már úsztunk el a hít lábától. A csikó gyorsan úszott, előre, majd kibukott a felszínre. Szerintem, soha eddigi életemben nem voltam vízben ennyi ideig. Képtelen voltam nem vissza nézni, és amikor megtettem, láttam a fekete füstöt száguldani felénk. Hirtelen nem is tudtam mi a fenét csinálok, de egy nagy levegőt véve fújtatni kezdtem rá. Mintha csak el akarnám fújni. Zöld füstfelhő szállt fel a levegőbe, és telibe találta a másikat. Irdatlan sikoly harsongott a levegőbe, és a felhő fokozatosan lassult, majd megállt. Egy idő múlva lehagytuk a füstfelhőt, és sebesen haladtunk a nyílt tengeren.
-Ezt meg hogy csináltad? - kiáltotta túl Kevin a víz hangját.
-Nem tudom. Csak úgy jött. Megéreztem. - mondtam, majd ráhajtottam a fejem a vállára. Aztán eszembe jutott valami, vagy inkább valaki.
-Josh? Ő hol van?
-Percy és Tyson már elvitte a táborba Keirónhoz. Medúza egyik kígyója megharaphatta, és a méreg még mindig az ereiben lappangott. - magyarázta Kevin. Én csak bólogattam, és hálát adtam a mindenségnek. - Te jól vagy? - kérdezte hirtelen.
-Elfáradtam. És azt hiszem eltört a csuklóm. - mondtam, és vissza hajtottam a fejem Kevin vállára. Fél karral átölelt, és magához szorított.
Egy fél órával később már egy mólón álltunk, és egy furcsa férfi közeledett felénk, akinek mindenhol volt szeme. Mármint a testén, szana-szét.
-Ő itt Argus. A biztonsági főnök, és a tábor orvosa. - magyarázta Kevin.
-Jól látom, vagy csak képzelem, hogy sok szeme van? - néztem hunyorogva a közeledő férfire.
-Nem képzeled, ő mindent lát, és nem lehet becsapni. - mondta enyhe tisztelettel a hangjában Kevin.
-Gyertek! Keirón és a többiek az orvosiban várnak rátok. - mondta Argus.
Az orvosiban sok ágyat láttam, amin egy páran vagy feküdtek, vagy ülve olvastak. Az egyik ágynál ott volt Keirón, és a többiek. Josh ágyát állták körbe, és Keirón valamit itatni próbált az öcsémmel. Oda szalattam.
-Josh! Istenemre, azt hittem soha többé nem látlak! - simítottam végig a vállán, de ő elcsapta a kezem.
-Gyűlöllek! Minden miattad van! Anya miattad halt meg! Engem is ezért raboltak el! Majdnem megöltek miattad! Gyűlöllek! - kiabálta rám a szavakat, ami olyan volt, mintha a szívbe döfött volna egy késsel.
-Ne figyelj rá! A kígyóméreg teszi. Küzd az ellenszer ellen, és ezt váltja ki belőle. - mondta Keirón és tovább akarta itatni az ellenszert Josh-sal, de az eltolta maga elől, és egyenesen belenézett a szemeimbe.
-Bár meghaltál volna! Inkább te mint én! Anya is élne még, ha te akkor meghalsz! - sziszegte. A szemeim megteltek könnyel, és lehullottak az arcomon.
-Dawn, ez mind nem igaz! A méreg megpróbál sértegetni, hogy békén hagyd. Minden amit mond... - kezdte Percy, de félbe szakítottam.
-Hazugság. Ezt akartad mondani, de szerintem az igazság találóbb. - letöröltem a könnyeim, és felálltam. - A nagyházban leszek ha valaki keresne!
-Dawn, várj! A csuklód! - állított meg Kevin.
-Jelenleg van más is ami jobban fáj. - kikerültem, majd tovább mentem.
Bementem a nagy házba, és ledobtam magam a kanapéra. A kezemre néztem, ami kétszer akkorára dagatt mint az eredeti csuklóméretem, és belilult.
-Hát te veled meg mi történt? - felkaptam a fejem a kérdésre, mire szembe találtam magam az apámmal.