A Félvérlány #BEFEJEZETT

22. A Küldetés

Kevin állt az ajtóban, kezei közt fogva az öcsém. Amint Josh kimondta a nevem, felpattantam az ágyról, és oda rohantam hozzá. Azonnal kilépett Kevin karjai közül, és szorosan magához ölelt. Keservesen sírni kezdtünk, de mindketten örültünk hogy látjuk egymást. Felnéztem Kevinre, aki döbbenten nézett vissza ránk.

-Annyira sajnálom amit mondtam! Nem úgy gondoltam! Annyira féltem, hogy egyedül maradtam! - sírta Josh a vállamba. Megsimogattam a hátát, miközben megnyugtatóan suttogtam a fülébe.

-Halott voltál, Dawn! - jelentette ki Kevin, mire minden porcikám kellemetlen, hideg érzés járta át.

-Tudom. - jelentettem ki, miközben újra ránéztem. - Azonban élek, mint azt látod! - egyenesedtem ki, de nem engedtem el közben a testvérem. Apró karjaival közre fogta keskeny csípőmet, és úgy öleltem tovább.

-Az honnan van? - bökött fejével a kezemben lévő tőrre.

-Hádész adta! - válaszoltam, amitől Kevin arca egyszerre váltott sápadtra, és félelemmel telire.

-Szólok Keirón-nak, hogy felébredtél. - jelentette ki, majd megfordult, hogy kimenjen, de utána kiáltottam.

-Inkább oda megyek! - jelentettem ki, és karjaimba kaptam Josh-t, aki mostanra teljesen megnyugodott, de mégsem engedett el. Kevin csak ment előre, én meg követtem. A tőrt a nadrágom övébe csúsztattam, hogy ne a kezembe legyen, majd kiléptem a kis kunyhóból, a táborozók közé.

Mindenki úgy bámult rám, mintha szellem lennék, csendben figyelték, ahogyan az öcsémmel a karomban sétálok Kevin után. Észre vettem az emberek közt Lindsey-t, aki holt sápadtan figyelte, ahogyan elhaladok előtte. Majd a nagy házhoz értünk, ahol Keirón, és Mr D vártak a ház előtt, Raechellel a hátuk mögött.

-Tehát igaz! A holtak ura vissza hozott az élők sorába! - mondta Keirón döbbenten nézve rám. Mr D úgyszintén engem nézett, de nála nem a döbbenetet láttam, hanem a félelmet.

-Feladatot adott neki! - jelentette ki Raechel. Keirón tekintete megakadt az övemmel magamhoz rögzített tőrre, és nagyot sóhajtott.

-Rég nem láttam ezt a tőrt, azt hittem elveszett! - jelentette ki. Keirón felnézett a hátunk mögé, majd kerekes székével megfordult a bejárat felé. - Bent beszéljük meg a többit! - mondta még egyszer, aztán bement a nagy házba, anélkül hogy vissza nézett volna. Mi mindannyian követtük, de Kevin megállított egy pillanatra.

-Az öcséd elaludt! Ha gondolod, elviszem az egyik bungalóba, had aludjon! - mondta halkan, hogy Josh fel ne ébredjen, de mintha az öcsém érzékelte volna Kevin szándékát, szorosabban bújt hozzám, majd tovább aludt.

-Kösz, de maradhat! - mondtam, majd tovább mentem a többiek után. Kevin a sarkamban jött tovább, majd mind leültünk a nappaliban.

-Mire emlékszel a pokolban történtekről? - kérdezte Keirón, bele vágva a beszélgetésbe.

-Az alvilágban ébredtem, egy hatalmas arany teremben, ahol Hádész várt. A kezembe adta a tőrt, és megmondta, hogy öljem meg vele a palástos férfit. Aztán itt ébredtem. - foglaltam össze röviden.

-A palástos férfi, Gideon Archivald kapitány. - jelentette ki Raechel.

-Fenn áll a kérdés, hogy miért akarja Dawn-t? - kérdezte Kevin.

-Azért mert szerinte nem vagyok átlagos félvér! - motyogtam, miközben felnéztem az apámra. Tekintete még mindig félelemmel teli volt, habár megpróbálta leplezni. - Te tudtad, hogy anyám félvér volt? - kérdeztem az említett férfit.

-Tudtam. Nem fordítottam nagyobb jelentőséget neki! Pedig kellett volna! - mondta, miközben tekintete a falat pásztázta.

-Melyik isten lánya volt? - kérdezte Keirón.

-Athéné lánya.

-Egy félisten, és egy isten gyereke hatalmasabb, mint a normális félistenek! - magyarázta Keirón.

-Gideon szerint nem csak ez tesz különlegessé. Szerinte a lelkem teljesen tiszta! - kontráztam rá. - Hádész szerint az egyik alattvalója adta az infót Gideon-nak, hogy miképp válhat hatalmassá, és kaphatja vissza emberi formáját.

-A Halálcsókkal! - morogta Mr D. Arca most már dühöt tükrözött, de nem sokáig mutatta, mert aztán megfordult, és elment a helyiségből.

-A tőr, nagyon veszélyes egy görög ereklye! A pokol egy kristályából lett kifaragva, és bárkit akit megsért, az örökre a pokol rabja lesz! - mondta Keirón. - Az a baj, hogy mivel Hádész neked adta, veled marad, halálod pillanatáig! - bökött a tőrre.

-Fel kell készülnie! Gideon eljön érte, és ha nem tud harcolni, újra meghal, és az nem lesz olyan, mint legutóbb! - mondta Raechel, komolyan nézve a szemeimbe.

-Kevin? Rád bízhatom? - kérdezte Keirón. Kevinre néztem, aki kerekes székes férfit nézte.

-Vállalom, de csak ha Jackson-ék is besegítenek! - mondta Kevin, majd rám nézett, én pedig hálás pillantással köszöntem meg, hogy vállalja a kiképzésem.

-Dawn, választhatsz, hogy az Athéné bungalóban laksz majd az öcséddel. Vagy a Dionüszosz bungalóban. - mondta Keirón.

-Az öcsém nem alhat velem a Dionüszosz bungalóban? - kérdeztem.

-Sajnos nem. Ő nem gyermeke Dionüszosznak, de az unokája Athénének. Mivel te is az unokája vagy az istennőnek, csak ott lehetnétek együtt! - ránéztem az öcsémre, aki mélyen aludt, kisírt szemekkel az ölemben, és hirtelen eszembe jutott, hogy milyen rémült volt apa halálakor. Álltunk a temetésen, és Josh teljesen magába fordult. Kérdezte anyát, hogy hol van apa, hogy miért nem jön haza. És az ahogyan egy hónapon keresztül csak gyászolt, megszorongatta a szívem. Csak ketten maradtunk. Egymásra számíthatunk.

-Az Athéné bungalót választom! - jelentettem ki, határozottan.

-Biztosan? - kérdezte Keirón. 

-Nem hagyom magára az öcsém!