Assassination classroom FANFIC (befejezve)

"Végső BOSS"

Tovább futottam, egy tisztásra értem. Velem szemben Karma állt, a többiek ki sereglettek az erdőből, mindenki látni akarta a küzdelmet.

-Olyan "dezsavú"  érzésem támadt.-szólalt meg végül.

-A többieknél visszafogtam magam, nálad is így tegyek?

-Inkább ne, tesztelni szeretnélek.- a többiek lélegzet elállva néztek minket. Karma közelebb sétált, én is így tettem. Egymással szemben álltunk, és farkas szemet néztünk egymással.

Karma megindult felém egy késsel amit ellenem fejlesztettek ki, könnyedén félreugrottam.

-Komolyan vennéd?-kérdezte.

-Minek? Ez csak egy játék.

-Akkor fogadjunk! Aki nyer az bármit kérhet a másiktól!

-Na ez már feltüzelt!-mondtam, bár tudtam, hogy ő fog nyerni. Hiába vagyok Korosensei "tesója" a gyorsaságomat utálom használni. Újra farkas szemet néztünk, de rövidebb ideig. Egyszerre indultunk meg egymás fele. Karma a késével támadott, kirúgtam a kezéből. Kezünket összefűztük,és egymást próbáltuk "eltolni".  Átfogtam vállra, a hónalj környékén sok gyenge pont van. Próbáltam kihasználni, de megelőzött, és az ötletemet koppintva rajtam hajtotta végre. Felszisszentem, lábamat az övé mögé tettem, majd felkaptam azzal a céllal hogy ki gáncsolom, de felugrott, és kivédte. A lábam még a levegőben volt, és ő is ugrott, ezt kihasználva gyomorszájba rúgtam. A rúgás kicsit erős volt ezért hátra csúszott, újra egymásnak rohantunk. Miközben felém rohant leguggoltam, megfelelő távolságra ért ezért felálltam, és egyenesen lefejeltem. Nem volt rest, visszafejelt. Földre kerültem, újra felvette a kését, és rám ugrott. Most jött az erő próbája. Karma rajtam ült, és tolta felém a kést. Én a földön feküdtem, és minden erőmmel azon voltam hogy a kést visszatartsam. Megelégeltem a helyzetet és beletérdeltem a hátába. Felszisszent, és rám hajolt még jobban. A kezem már szabad volt ezért lelöktem magamról, hirtelen felálltam, arrébb ugrottam. Karma lassan felállt, és diadalasan felém mutatta a kendőt.

-Basszus.- szisszentem fel.

-A fogadást megnyertem, szóval egy kívánságomat teljesíted.

-Értettem.-a többiek elképedve néztek minket.

-Ez nagyon király volt!- mondta Maehara.

Visszamentünk a faházba, néhányan elmentek, néhányan maradtak, és beszélgettek. Köztük voltam én is. Felelsz vagy merszet játszottunk. Karma megszívatta Terasakát, a feladat hogy megpuszilja Muramatsut. Megtörtént csak készült néhány fotó...

-Karma szemszöge-

Összesen 6-an maradtunk. Kayano, Nagisa, Okajima, Maehara, Sakura, és én. Okajima pörgetett az üveggel, Sakura előtt állt meg.

-Felelsz vagy mersz?-kérdezte vigyorogva.

-Felelni nem szeretnék, akkor merek.- válaszolta könnyedséggel.

-Akkor csókold meg Karmát!-nem szóltam, csak figyeltem a történéseket.

-És ha nem csinálom?

-Akkor vetkőzöl!- mondta furán röhögve Okajima.

-Mit?-  kérdezte, erre meglepődtünk.

-Hogy hogy mit?-kérdezte érhetetlenül Okajima.

-Mit vegyek le?-kérdezte könnyedén. Maehara, és Okajima orra elvérzett, majd hátravágták magukat a földön

-Akkor.... a.. pólódat....-dadogta Okajima. Sakura könnyedén levette a fekete pólóját. Maehara, és Okajima újra eldőlt a földön a látványtól és elvéreztek, de én is meglepődtem, úgy mint Nagisa, és Kayano is. Egy fekete topp volt rajta, ami tökéletesen takarta melleit, ami meg kell hagyni nem voltak kis pályásak. A másik ami ámulatba ejtő volt azok az izmai, nem voltak annyira kidolgozva, tökéletesen illetek hozzá. Inkább az volt a meglepő, hogy egész teste hegekkel volt beborítva.  Akaratlanul is elszóltam magam.

-Azta......

-Tetszik?- vigyorgott rám, mielőtt visszavette volna a pólóját, titokba csináltam egy képet. Az ilyen pillanatokat meg kell örökíteni, ki tudja mikor látom utoljára melltartóban...

Még beszélgettünk, aztán beesteledett és mindenki ment haza. Sakurával együtt sétáltunk.

-Nekem arra kell mennem.-mutatott a régi állomáshoz vezető út felé.

-Sakura.- mondtam, felém fordult. Lehajoltam hozzá, és édes csókot leheltem ajkaira. Felegyenesedtem.

-Csak óvatosan nehogy valaki elkapjon. Ja és ne feledd a fogadást!-vigyorogtam, majd elmentem. Egy ideig álldogált még ott érthetetlen arccal, végül már nem láttam.