Assassination classroom FANFIC (befejezve)

Vége?

-Sakura szemszöge-

Karma a nevemen szólított, természetes reakcióm volt, hogy felé fordultam. Meglepetés szerüen csapott le rám. Bár... ez kicsit durva kifejezés.... a lényeg, hogy megycsókolt...
Leblokkoltam, majd elöntött a düh mire felfogtam a történteket. Dühösen trapoltam az Overkill fele.
Ezt hogy tehette? Jó bérgyilkos vagyok és ez nem az első hogy csókolóztam, de azért ez mégis túlzás..... Jobb hogy nincs itt Korosensei, mert lehet hogy elkezdene fényképezni, vagy éppen pletyizni... rossz szokásai egyike. Brr kirázott a hideg. Mindegy ha ő ezt tette, ezt tette. Pont most nem  érdekelhet.....

Benéztem az Overkill bérgyilkos klubba. Minden csendes volt, túl csendes...
Ilyenkor ugrikbe az a bizonyos hetedik érzék. Általában az ilyen sunyi emberek csendesek, de most feszült csend volt...
Sokat használom a csend szót... ezért se voltam soha ötös nyelvtanból...  Gyorsan írtam Ritsunak hogy hamarosan kezdődik, legyenek a többiek készenlétben.

Miután a bárban végeztem teendőimmel, kimentem elé. Nagyot nyújtóztam, levegőt vettem. Jó, hogy bent ittam egy kávét...
Elindultam vissza az iskola fele.  Megpillantottam követőim. Futni kezdtem, követtek. Direkt lassabban futottam, fel csalogattam a hegyre őket. Miközben futottak utánam a sor végéről kis sikkantásokkal eltűntek az emberek. Tök vicces amikor az emberek rajzanak mint a hangyák és pont nem árdeklik mi történik a társukkal...
Mikorra felértünk a dombtetőre a fél ellenséges csapat eltűnt.

Az E osztály teljesen felfegyverkezve megjelent. Okuda-san bénító lövedékeivel voltak megtöltve a puskák, és a késeket Sugaya-san átfestette, és úgy tűnt mintha igaziak lennének volna. Legalább egy kis félelem keltés legyen a fegyverünk...

-Látom számítottál ránk, és összeszedted a kis csapatodat.- lépett elő a sötétségben egy alak.- Minket ők nem érdekelnek, ha az utunkba állnak meghalnak.- folytatta az érdes hang az emberek mögül. Fehér védő öltözetben lépkedett felénk. Az arcát nem láttuk az esti homály miatt, de én tudtam ki ő.

-Mielőtt vér ontásba kezdenénk elárulnád miért kellek neked?- kérdeztem flegmán.

-A tested drága kémiai titkokat tartalmaz amiket minden memóriából kitöröltél igaz? Mindenkit megöltél aki emlékezett rád, minden információt eltüntettél. De én nem felejtettelek, emlékszem mikor megölted a testvéreimet!- ordította a végét.

-De utáltak téged most mit rinyálsz értük?

Megölted a bátyáimat, most meglakolsz érte! Támadás!! - ordította, és az összes embere nekünk rontott. Chiba-kun, és Rinka-san altató lövedékekkel szedte le az erdőben lévő fákról az ellenséget. Maehara-kun kis csapata közelharcban végzett velük. A csajok peddig füst bombákkal támadtak, amiket Okuda-san készített Terasakával. Míg körülöttem teljes káosz urakodott, én csak rá tudtam koncentrálni. Farkas szemet néztünk egymással, majd hirtelen megszólalt.

-Elfoglak, megkínozlak, megöllek, eladom a szerveidet, kitömlek, és a nappaliban fogsz díszelegni!!!-ordította elmebetegen.

-Morbid, perverz állat!- jesszusom, a bátyával együtt kellet volna a sírba löknöm.

Megindultam felé, egyre gyorsítottam, hogy erős legyen a becsapódásom, de nem számítottam erre. Gázt lövellt az arcomba mielőtt oda értem volna. A testem remegni kezdett akaratom ellenére, minden erőmet latba vettetem, hogy ellen álljak. EZ NEKEM SEMMI!!! Gondoltam magamba, és akkorát húztam be neki, hogy kb. öt métert hátra csúszott. Felöklendeztem egy adag vért, és kiköptem. Ez a méreg sem volt túl erős. Kettőnk közé egy ember gurult e. Arra néztem ahonnan gurult.

-Csak ennyit tudsz? Azt hittem több ideig fogok játszadozni veled.-mondta Karma vigyorogva.

-Jesszusom Karma, nyugi még Yada-sanéknál van pár megkötözve az erdőben, majd velük még játszadozhatsz. - szóltam rá.

-Óóó mi történt máris vért köpsz? Ccc Sakura csalódtam benned.-kezdte a vörösbegy.

-Te se néznél ki jobban ha mérget fújnának az arcodba.- kedves bájcsevejünket egy puska hangja szakította félbe. Még a levegőben elkaptam a Karma felé száguldó golyót.

-Tessék itt az új játékszered!-mondtam. A puska hangja a hátunk mögül jött, egy ijedt katonától, akit éppen kezelésbe vett Karma. Visszafordultam az eredeti célpontom felé, de már eltűnt.....

Nem volt mit tenni, az elintézett, földön fetrengő katonákat összeszedtem, és megkötöztem őket. Majd leültem a lépcsőre nézni az összetűzéseket. Néha besegítettem, ahol életveszély alakult ki, de jót röhögtünk. Igazából már nem is tudom min lehet a fáradságtól, stresztől vagy a szánalmuktól, de jól éreztük magunkat.

-Na Sakurám ideje tálalni az információkat.-lépett elém Karma.

-Úgy látszik nem úszom meg.... Szerintem mindenki emlékszik Shirora aki kiképezte Itonát, Kayano nővérét pedig asszem elakarta venni feleségül.... Mindegy de remélem mindenki emlékszik rá. A családja híres tudósokból állt, hárman voltak testvérek. Volt egy iker testvére Kuro, ő a világ másik végében egy labort vezetett, és rajtam kísérletezett. Mikor lázadást szítottam, mindenkit megöltem a kísérleti alanyokon kívül, így őt is. Shiro, és Kuro meghalt tehát a kisöcs akit mindig lenéztek, mert ne volt annyira tehetséges bosszút esküdött. Korosenseit már ő nem ölheti meg ezért ezek szerint engem szemelt ki.....

-Ez így szép és jó, de miért nem emlékezhetnek rád? Miért nem emésztett fel a csáp ereje? Mit kívántál a csápoktól?-kérdezték a többiek.

-Tudjátok, nem voltak szüleim, mindenki eldobott engem mint egy véres rongyot. Senki nem szeretett. Amikor megkaptam a csápok erejét azt kívántam, bárcsak boldog lehetnék a szeretteimmel...... -sütöttem le a szemem.

-Óóóóóó- a lányok szipogtak, de néhány fiú is, és meghatottan néztek rám.

-Mi szeretünk téged!.-mondták, majd összegyűltünk egy csoportos ölelésre.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Vége!!!!
Köszönöm hogy olvastátok, köszönöm hogy reagáltatok ha tetszett. KÖSZÖNÖM!!!!