Múltam & Jövőm. {Befejezett}

Múltam & Jövőm.

-Ádám! Ádám add már vissza a babámat!- sikongatja egy kislány pest közepén, egy kertes ház udvarában. Tavasz van, az idő kellemesen meleg.
-Nem adom! Nem adom!- cukkolja tovább a kisfiú.
-Mama - fut a kislány az anyukájához- Ádám elvette a babámat- sírja el magát.
-Ádám az isten szerelmére miért nem tudsz viselkedni?- szidja le a kisfiút az édesanyja- Nem meg mondtam, hogy viselkedj! Minek neked az a baba!? Kislány vagy?- édesanyja szavaira a kisfiú megijed.
-Nem anya.- feleli.
-Akkor add szépen vissza Lexi babáját.
-Tessék.- nyújtja át kissé sértődötten a fiúcska a játék babát.
-Köszönöm.- veszi el a sértett kislány, a szemeit törölgetve.
-Most már aztán viselkedjetek! -kéri őket ezúttal a kislány édesanyja.
-Oké mami- szökdécsel el a lányka.
-Anya, én nem értem a lányokat..- hagyja ott a két nőt a fiú, fejét rázva.

•••

-Ádám, Ádám- fut be a szomszéd házba a már növögető Alexa.
-Fent van a szobájában! Óvatosan Lexi!- kiabálja a srác édesanyja. Már megszokta, hogy a lány néha csak így rájuk ront. Ő és a fia legjobb barátok lettek az évek alatt!
-Ádám!- nyit be a fiú szobájába.
-Lex?- veszi le a fiú a walkman-je fülhallgatóját.- Mi történt?- döbben le látván a lány ki sírt szemeit.
-A lányok megint csúfoltak- öleli át a fiút- Azt mondják, hogy szegények leszünk.- sírja el magát a fiú vállán.
-Lex ez nem igaz, de ha így is lesz én mindig itt leszek neked. Nem hagyom, hogy bármi történjen veled. Rám mindig számíthatsz. Ígérem.- szorítja magához az aprócska törékeny testet.
-Köszönöm.

•••

-Lexi!- kiabálja Ádám a lány után aki sietősen lépked a buszmegálló felé- Hé Lexi!- éri utol és kapja el a kezét.
-Mit akarsz Ádám?- emeli a nála jóval magasabb fiúra a tekintetét. Szemei vörösen csillognak a sok sírástól.
-Te sírtál?- döbben le Ádám- Jajj Lexi..- ölelné át, de a lány nem hagyja.
-Meg ne próbáld Szalai!- dörren rá.
-Jajj Lexi csak szórakoztunk..
-Szórakoztál Ádám? Mégis min? Azon, hogy el kellett adnunk a házunkat? Hogy egy kis lakásba kellett költöznünk, ahol még saját szobám sincsen?- törli ki a szeméből a megjelennő könnyeket. Nem akar a fiú előtt újra sírni. Nem akar gyengének tünni. Valaha a legjobb barátja volt, de két év alatt sok minden változott..
-Nem akartam..- tér észhez a fiú. Tudja, ezúttal túl messzire ment.
-Nem akartad?- emeli meg a hangját- Ádám megaláztál..- sírja el magát. Nem bírta ki végül, hogy ne sírjon előtte. Újra.- Tudod mit ígértél? Azt, hogy Te mindig ott leszel és nem hagyod, hogy bántsanak! Ezt ígérted pár éve.. és most..- tárja szét a kezeit zokogva- Hagyj elmenni Ádám.- kéri a fiút- Miattam ne késs az edzésedről.- hagyja magára ledöbbenve, az alig tizennégy éves fiút.

•••

-Sok sikert Ádám! Aztán vigyázz magadra!- fog kezet a lány édesapja Szalai Ádámmal. A mai napon Ádám elmegy. Focista karrierjét külföldön folytatja.
-Vigyázz magadra Ádámka- húzza magához Lexi édesanyja is a már tizenhat éves srácot.
-Lexi- lép a tinédzser lány elé a fiú.
-Soha nem tartod be amit ígérsz. -nevet fel hisztérikusan Alexa.
-Lex- fogná meg a lány kezét, de az elrántja a sajátját és el fut.- Lex- kiabál utána a fiú és ott hagyva a szülőket és testvéreit a lány után fut.- Állj már meg!- kapja el a lányt.
-Azt mondtad, hogy nem mész el. Hogy nem hagysz magamra. Hogy mindig itt leszel nekem. Hogy meg védesz. Mikor kicsik voltunk erre esküdtél meg Szalai!- kezdi ütni a fiú mellkasát, de az elkapja a kezeit és magához öleli.
-Értünk teszem Lex, értünk.- öleli olyan szorosan, mintha az élete múlna rajta.- Ha már úgy állok akkor te meg én együtt lehetünk. Nem kell többé úgy élned, mint most. Ígérem!- csókolja meg szerelmesen a lányt.
-Ne hagyj el Ádám- zokkogja a lány.
-Mennem kell Lexi- simogatja meg az arcát- a Castilla már vár rám. Ha ott szerencsém lesz akkor rövid időn belül te meg én együtt lehetünk- dönti homlokát a lányénak- Szeretlek Alexa- nyom egy utolsó csókot a lány ajkaira.
-Én is szeretlek Ádám.. - engedi el a lány a fiú kezeit.