Múltam & Jövőm. {Befejezett}

Nineteenth.

           

Másnap reggel kerül haza Daisy, fáradt mind testben és lélekben. Nem tudja, hogy otthon mi fogja várni, nem tudja, hogy az apja elmondta- e az anyjának mi van közte és Ádám között. Nem tudja, hogy Charlotte –nak elmondták e, hogy az apja valójában nem az apja. Eldöntötték –e már egyáltalán, hogy el akarják –e mondani Ádámnak vagy sem. De igazából ez mindegy is volt, hiszen ő már elmondta neki még, ha nem is kellett volna így tennie.

-Hála az égnek!- öleli át az édesanyja, ahogy belép a házba- Merre voltál? Hogy képzelted, hogy nem jössz haza? –bombázza a kérdéseivel.

-Anya.. kérlek. –tolja el magától az édesanyját- Most ne. –inti le– Inkább mond el, hogy döntöttetek. –kéri.

-Hogy mondhatnám el neki Daisy? Hogy mondhatnám meg neki, hogy elhagyta a lányát? –sírja el magát a nő.

-Mi van akkor, ha nem kell elmondanod, mert már tudja? –fonja össze a mellei alatt kezeit.

-Micsoda? Te elmondtad neki? –esik kétségbe az édesanyja.

-Hé- öleli át az édesapja, ahogy leért az emeletről a nappaliba- Minden oké? – Daisy csak bólint egyet- Itt az idő apa. –vesz egy mély levegőt és kérlelő, de komoly tekintettel néz édesapjára.

-Oh. –hökken meg Sebastian- Biztos?

-Biztos. –bólint Daisy és a kanapéhoz sétál-, Anya ülj, le kérlek. Esküszöm neked, hogy nem akartam, hogy így legyen.. –kezd bele, de édesanyja a szavába vág.

-Akkor csak úgy kicsúszott a szádon egy ilyen dolog? –vág közbe az édesanyja.

-Drágám.. Itt most nem erről van szó. –áll meg mögötte a férje és a vállára helyezi, a kezeit támogatóan- Csak hallgasd meg. –súgja a fülébe.

-Utálom magam miatta, amiért így lett. Utálom, hogy ez történt. De.. Megtörtént és most már mindegy. Anya hidd el, hogy nem akartam, hogy így legyen. –köntör falazhatna tovább, és kérhetne még ezerszer bocsánatot, de nem teszi-, Szeretem Ádámot és ő is engem, fél éve viszonyunk van. –egy szuszra mondja ki a szavakat és egy kicsit megkönnyebbül végre.

-Mi a fasz? –sikítja Alexa és szája elé kap. Rég nem beszélt így. –Daisy.. ha ez egy rossz tréfa..

-Nem az anya. Szeretem és ő is szeret. És igen elmondtam neki, hogy Charlotte a lánya, de nem titkolózhatok az előtt az ember előtt, akit szeretek! –világosítja fel az édesanyját.

-Nem, nem, nem, nem! –áll fel Alexa- Ez nem történhet meg! Daisy Palmer most azonnal hagyd ezt abba! Ez nem történhet meg! Nem érdekel mi volt veled és Ádámmal ezt most azonnal befejezed.

-Nem tilthatod meg, hogy Ádám és én együtt legyünk. Szeretem őt és ő is szeret engem. Apa ezt eltudja fogadni te miért, nem? –nézek bele szemeibe, de azokban csak dühöt és csalódottságot látok.

-Veled majd később számolok! –veti oda villámokat szóró tekintettel a lánya apjának- Ha Ádámot választod nincs helyed ebben a házban! Csomagolj és menj. Költözz hozzá, tégy, amit akarsz, de ebben a házban nincs helyed! –mondja ki a lesújtó szavakat. A lánya elneveti magát és megrázza a fejét.

-Örömmel távozom Alexa. –veti oda az édesanyjának –Jól jegyezd meg, amit most mondok. Soha, de soha a büdös életbe nem fogom elfelejteni, amit most tettél. Azt meg végképp, nem amin gyerekkoromban mentem át miattad. Mégis mit hittél? Hogy soha semmi nem volt rám hatással? Egyszer ez, egyszer az az apám. Egyszer ezzel vagy egyszer azzal. Most itt élünk, most ott élünk. Egyszer apa külön lakik, egyszer hétvégi apuka, egyszer már együtt élünk, mint egy tökéletes család. Tudod mit? –neveti, el magát- Dugd fel magadnak a tökéletes családodat. Sosem volt és sosem lesz tökéletes családod. Nem vagy egyéb csak egy riherongy és mindig is az maradsz. És ne játszd nekem a szentet. Egy több, mint tíz évvel, idősebb pasival jöttél össze annyi idősen, mint én, akiről ráadásul eleinte azt hitted, hogy nagybátyád a kurva életbe is. És most engem szidalmazol? Hát nem látod? Nem vagyok különb tőled. Ugyan olyan lettem, mint Te. Épp ezért dobsz most ki, mert csalódást okoztam neked, amiért azt teszem, amit te tettél ennyi idősen. És jól tudod csak egy férfi volt képes az évek alatt elviselni téged. Ahogy engem is csak egy képes. Épp ezért félsz. Félsz, hogy tíz- húsz év múlva én leszek Te. De ne félj, nekem nem lesznek gyerekeim több apától. Most pedig, ha megbocsájtasz, megyek és pakolok. –hagyja ott a szüleit, akik sokkos állapotban hallgatták végig a mondandóját.