Múltam & Jövőm. {Befejezett}

Sixteenth.

-Szia, drágám. –lép Alexához, Sebastian kedvesen mosolyogva. Kezét a lány vállára helyezi.

-Szia. –fogja meg Alexa a férfi kezét, amely vállán pihen. –Scarlett? –pillant befelé.

-Alexal és Daisy-vel. Ádám merre van? –kíváncsiskodik Seb. Miután Alexa száz százalékosan jelen tudott lenni a gyermeki életében Sebastian és Scarlett kiköltöztek a házból, a férfi egy másik házába, nem messze Alexáéktól. Hagyták a családot élni.

-A Galaxy-val. –néz a mellette ülőre- Sokat van távol.. –néz a végtelenbe Alexa. Los Angeles városa a messzeségben kirajzolódik előttük. Alexa mindig is imádta ezt a házat és imádott itt élni.

-De legalább megtalálta a helyét és szereti a munkáját. Na és te drágám hogy vagy? Mesélj. –kéri a nőt.

-Jól. Jobban. –bizakodik Alexa, az állapota sokat javult hála a terápiáknak. Már tud menni is egyjáró bot segítségével. Amitől igazából úgy érzi magát, mint egy hetvenéves, de legalább nem szorul már a kerekes székre.

-Ennek igazán örülök. Ádámmal a kapcsolatotok rendben van?

-Nem tudom.. –sóhajt fel Alexa, a kezében lévő teába kortyol- Ő és én.. Szeretjük egymást Bash, de én évekig távol voltam tőle, ő pedig olyan távolság tartó velem. Külön alszunk, csak a gyerekek kötnek minket össze. –vesz egy mély levegőt, amit aztán kifúj.

-Tudom, hogy ez most nehéz, de majd jobb lesz. –győzködi, őt Sebastian- Adj még neki egy kis időt. –kulcsolja össze a kezüket.

-Mégis mennyit Sebastian? –emeli meg Alexa a hangját- Én elvesztegettem így is három évet! Itt vagyok harminckét éves, két gyerekkel, egy tökéletes férfival, aki állítása szerint engem akar, de én ezt mégsem így látom. Ha akarna, akkor nem vesztegetné tovább az idejét. –csordul ki az első könnycsepp a szeméből.

-Talán van valami, amit nem mond el, mert fél. –kezd, bele a mellette ülő férfi mikor látja, hogy Alexát mennyire meg gyötri ez az egész.

-Mond el Bash kérlek.. –kérlelő pillantásának Sebastian pedig nem tud ellenállni.

-Amikor Ádám úgy döntött vissza jön, és új életet kezd Amerikában nem egyedül jött. Csilla az ex barátnője vele tartott és együtt éltek ebben a házban egy ideig, de aztán Csilla és ő szakítottak. Csilla inkább volt egy fajta bébicsősz és pótlék, mint szerelem.. Amikor pedig már nem volt itt Csilla akkor egy-két lány megfordult az ágyában. Félt ezt elmondani Alexi, de meg kell, hogy értsd. Férfi, szüksége volt rá..

-Ha elém állt volna.. –rázza meg a fejét hitetlenkedve Lexi- Akkor azt mondom, hogy túllépek rajta és elfogadom, de mindezt tőled kell megtudnom. Semmibe vesz! El sem mondja, mi történt az alatt az idő alatt, míg nem voltam magamnál. Helyette nem beszél velem, csak azt mondja, szeret. A gyerekekkel pedig minden nap munka után órákat tölt. Sebastian ez normális? –áll fel Alexa és lassan el kezd a kertben botorkálni.

-Alexi kérlek-áll meg a nő előtt és kezei közé veszi, annak arcát- Bocsásd meg neki. Ha ő, nincs akkor te ma nem lennél itt, se Alex.

-Nem értem miért mondjátok ezt.. –rázza meg a fejét.

-A szüleid Lexi.. –sóhajt fel Bash és hajába túr- Édesanyád foggal, körömmel harcolt az ellen, hogy téged életben tartsunk. Elviharzott az nap és azóta nem is láttuk, az unokáit sem látták. –vallja be Sebastian a dolgot.

-Hogy? –hőköl hátra Alexa, Sebastian fogja meg- A szüleim.. –értetlenül néz, a történtekbe- A szüleim sosem tennék ezt velem. –sírja el magát. –Ez nem lehet Sebastian! –borul ki teljesen.