Múltam & Jövőm. {Befejezett}

Fifth.

-Alexa beszélnünk kell.- vasárnap délután a panel lakásuk egyetlen szobájába zárkózott a lány.
Mostanában így megy ez. Főképp a vetélése óta.
A szülei a nappaliban alszanak, ő pedig ott bent. Szüksége van a magányra, az egyedüllétre. Különben teljesen kiakad és annyi neki. Valószínűleg ezt a szülei is érzik, látják rajta.
Épp semmit tevéssel foglalatóskodott mikor beszólt neki az édesanyja.
Nagy nehezen fel kell az ágyról és kivánszorog hozzájuk. Bár nem érti minek..
-Kicsim.. mióta Ádám elment nem vagy önmagad..- fogja meg az asztalon pihenő kezét az édesanyja.
-Hülyeség!- szól közbe édesapja- Amióta levagyunk égve azóta ilyen és jogosan..- magyaráz és mutogat a férfi összevissza.
-A legjobbat akarjuk neked.- folytatja az édesanyja, mintha az apjával való előbbi jelenet meg sem történt volna.- Épp ezért jövőhéten Amerikába repülsz és ott fejezed be a Gimnáziumot.- mondja ki egész egyszerűen a középkorú nő.
-Hogy?- ideje sincs feldolgozni a hallottakat. El sem jut a tudatáig. Egyből vissza kérdez.- Amerikába? -bámul maga elé.- Mégis miből küldenétek Amerikába?- kacag fel.- Vagy netán ti is oda akartok költözni?- nevet tovább.
-Sebastian, a féltestvérem ott lakik. Hozzá fogsz költözni. Nem lesz hiányod semmiben. Hidd el Alexa, ez lesz a legjobb. -magyarázza el neki nyugodtan az édesapja. Most nem kiabál, nem csapkod, nem mutogat.
-Miért?- dől előre a lány- Mi hasznotok lesz ebből? Egy éhes szájjal kevesebb netán?- járattja szemeit anyja és apja között.
-Nem kertelek Alexa..- vesz egy mély lélegzetet az édesapja- Tíz millió forint.- hunyja le egy percre a szemeit.
-Te tíz millió forintot kapsz azért, hogy elküldesz?- döbben meg a lány.
-Ebből újra indíthatom a vállalkozást, új esélyem lesz Alexa! Ha pedig az anyagi körülmények engedik akkor haza jöhetsz.. illetve, ha visszafizettem a pénzt Sebastiannak.- süti le a szemeit az édesapja.
-Eladtál rohadt tíz misiért! Rohadj meg!- viharzik ki a lány a lakás ajtaján.
Meg sem áll egészen a már jól ismert, mindig menedékül szolgáló házig.
Becsenget és rohan is felé a középső testvér, akinek hirtelen kellett felnőnie és példát mutatnia öccsének, hiszen az otthon lakó fiúk közül ő lett a legidősebb.
-Lexi? Minden oké?- kémleli a lány arcát a fiatal gyermek miközben kaput nyit neki.
-Amerikába küldenek..- kezdi mérgesen a lány- Amerikába küldenek az állítólagos nagybátyámhoz. Mindezt tudod miért? Hát tíz kibaszott millióért!- csapkod és kiabál miközben a házba tartanak.
-Miről van szó?- jelenik meg a konyha irányából Szalai mama is, aki épp a kezeit törölgeti.
-Jövőhéten Amerikába megyek! Mert elcseréltek tíz millára..- ül le mérgesen a kanapéra, a fiatal lány.- Nyugtassatok meg, hogy ez csak egy groteszk vicc..- puffog tovább.

-Mondanám, hogy hiányozni fogtok.. de nem. A tízmilla biztos jobb társaság, mint én.- köszön el a mérges lány a családjától.
-Alexa- kapja el az édesapja a kezét mielőtt még ott hagyná őket- Egyszer még megköszönöd.- néz mélyen a lánya szemébe.
-Hiányozni fogsz- ölelik szorosan egymást Vilivel.
-Te is nekem. Köszönök mindent Vili, az elmúlt pár hónapot. Te vagy a legjobb.- ad egy puszit a fiú arcára.
-Vigyázz magadra Alexa, az a nagy ország csupa veszély.- esketi meg Szalai Csaba.
-Úgy lesz Csabi bá'- köszön el a férfitól is- Anna néni- öleli magához szorosan a nőt.- Kérem ne mondjon semmit Ádámnak. A történtekről arról, hogy elmegyek. Nagyon szépen kérem, hogy vigyázzan rá és a két kicsire meg mindenkire.- nyom két nagy puszit a nő arcára. Aki világ életében édesanyja helyett édesanyja volt.
-Bertalan!- hajol le a hat éves gyermekhez- Istenem.. annyira aranyos vagy!- kapja kezei közé- Ígérd meg nekem, hogy elfelejted aki most vagyok.- puszilja meg a fiú fejecskéjét. Leteszi és a belépő kapu felé veszi az irányt. Mielőtt még belépne vissza néz és a két családra mosolyog halványan, egy utolsó intés és belép.. Belép az új életébe.

Amerika.
Több, mint fél nappal később sikerült elérnie California állam nemzetközi repterét a LAX-ot Alexának. Ferihegyről közvetlen járat vitte New York-ig, ahonann egy óra várakozás után indult a csatlakozása tovább a JFK-ról a LAX-ra. Pár órát ült azon a járaton is, igaz kibírta. De mikor tudatosult benne Los Angeles-be érve, hogy jó darabig ennyit nem kell ülnie ilyen sokat nem kicsit volt boldog!
A nagybátyát talán egyszer látta életében, akkor is még kislány volt, így nem igazán emlékezett a férfira.
Egyetlen böröndjét maga után húzva, hátitáskát viselve lépett ki a reptéri terminálba, ahol rengeteg ember fordul meg nap, mint nap. Ez pedig azon a 2003-as augusztusi napon sem volt másként. Immáron tizenhat éves volt és egyedül állt egy idegen ország küszöbén.
A nagy ember tömeg között végül kiszúrt egy igen fiatal férfit aki egy táblácskát fogott amin az ő neve szerepelt. Wágner Alexa.
A férfi nem lehetett több harmincnál jó kiállású, izmos és szimpatikus volt a fiatal lánynak.
-Hello- lép elé a tinédzser- Alexa vagyok.- mondja ki a szavakat legjobb angol tudása szerint.
-Hello én meg Sebastian.- engedi le a táblát a férfi, és kezet ráznak a lánnyal.- Mikor utoljára láttalak nem lehettél több 3-4 évesnél.- mosolyog rá a férfi. Böröndjét átvette tőle, arcán szimpatikus mosoly ül, furcsán kissé akcentussal beszéli a magyar nyelvet.
-Azóta eltelt elég sok idő..- mosolyodik el Lexi, az emlékek ellepik elméjét. Akkor még boldog kislány volt, mindent megkapott és sosem jelentett gondot egy számla kifizetése, mint most. Saját házuk volt, ahol boldogan éltek.
-Minden rendben?- néz rá a férfi ijedten.
-Igen, persze.- rendezi a lány a vonásait.
-Akkor jó.- pakol be egy fekete hatalmas amerikai járgányba a férfi.
-Ez a kocsid?- lepődik meg Lexi.
-Igen- nevet fel a nagybátyja- Nem akartam a sport autómmal jönni abba nehezen fért volna el a böröndöd.- szállnak be az autóba.
-Jogos..- ért egyet a lány és a táskáját a hátsó ülésre dobja.- Hány autód van?- kezd társalgásba rokonával.
-Négy-öt.. nem számolom. Sokszor cserélgetem őket. Ilyenkor van amelyik jön, némelyik megy vagy marad. Sose tudni nálam.- pillat futólag a lányra.
-Mindent értek.- feleli mindent tudóan a tinédzser.
-Okosnak tűnsz- mosolyog rá.
-Talán, mert az is vagyok- mosolyodik most el Alexa és kifelé kémlel. Minden olyan más, új, jobb, szebb, Amerikaibb.
-Amelett, hogy okos vagy nem lehet nem elmenni a szépséged mellett Alexa. Minden ujjadra akkadni fog egy-egy fiú amint leveszed ezeket a kilencvenes évekbeli göncöket.- jelenti ki nagyon lazán a mellette ülő nagybátyja.
-Tudom, hogy gázosak Sebastian, de.. nem volt választásom.- néz végig magán.
-Nyugi Alexi. Seb bácsi kezelésbe vesz!- kacsint rá a férfi, miközben lazán egy kézzel fogja a kormányt. Szemén napszemüveg. Kinézete olyan, mintha egy Hollywood-i filmből lépett volna ki. Talán azért, mert pont onnan lépett ki..
-Nem szükséges.- kezd ellenkezni a lány.
-De. Szükséges. Amíg Sebastian Palmer házában laksz kötelező.- szegezi le a férfi.
-Oké, értettem.- szeppen meg a lány.
-Ez a beszéd csajszi. Meglásd itt sztár leszel.- kacsint újra rá. -Tizenhat lettél pár héttel ezelőtt ugye?- érdeklődik a férfi.
-Aha- bólogat a tini.
-Szuper, akkor az iskolában a jogsit is elkezdheted. Aztán kapsz egy kocsit..- kész tények elé állítja a lányt. Semmi beleszólása, valószínűleg, ha akarna se tudna.
-Oké.- bólint.