Múltam & Jövőm. {Befejezett}

Fifteenth.

           

-Anya! –rohan Alexa felé egy kislány, aki már inkább nagylány.

-Daisy! –sírja el magát Alexa kezeiben a kislányával- Daisy istenem, had nézzelek! –veszi kezei közé a lánya arcát- Mekkorát nőttél, és milyen más lettél istenem!- puszilgatja meg a kislányt. –Úgy sajnálom szívem!- húzza, magához a kislányt, örömében pedig a könnyeit törölgeti.

-Hiányoztál anyu. Úgy szeretlek!- öleli a kislánya.

-Szia, Alexa- mosolyodik el Sebastian is és a nő ágyához lép- Jól vagy?- fogja meg Lexa kezét és belecsókol.

-Most már igen. –szorítja meg a férfi kezét- Köszönöm, hogy vigyáztál rá! –pillant az őt ölelő kislányra.

-A lányom, kötelességem volt és segítségem is akadt.- mosolyog Scarlettra, akit másik kezével magához húz, Alexa arcára pedig piszkos mosoly szökik- És Ádám is jól teljesített. –pillant az ajtó felé, ahol ott áll Szalai a kezében Alexa kisfiával. –Magatokra hagyunk. Gyere kicsim anyu és Ádiék beszélnek! –kapja kezei közé a lányát és Scarlett-el együtt kilépnek az ajtón, de előtte Bash még bíztatóan vállon veregeti Ádámot.

-Szia. –lép közelebb Ádám és le ül az ágy melletti székre.

-Sziasztok! –szöknek könnyek Alexa szemeibe.

-Bemutatom a fiadat Lexi, ő itt Szalai Alexander Anthony. –nézi a kisfiát, aki boldogan mosolyog az anyukájára.

-Anya- mondja ki a szavakat és átkéretszkedik a nőhöz, átöleli édesanyja testét és fejét a nő melleire hajtja.

-Gyönyörű kisfiú Ádám.- sírja el magát Alexa- Én.. sajnálok mindent. Mindent annyira sajnálok, nem tudom mit élhetetek át.. én. –keresi a szavakat.

-Shh.. picim semmi gond- fogja meg Szalai a nő kezét és puszilgatni kezdi- Semmi gond a lényeg, hogy jól vagy. Az agyad az elsőleges vizsgálatok alapján nem károsodott. Persze majd a kórházba is be kell menned, de a lényeg, hogy most már velünk vagy.- simogatja meg a nő arcát.

-Szeretlek Ádám. Szeretlek és soha, de soha nem akarlak most már elveszteni. –mondja ki a szavakat őszintén.

-Sose fogsz. –hajol hozzá Ádám és egy csókot lehel a szerelme szájára. –Szeretlek Wágner Alexa.

-Én is téged Szalai Ádám. –kulcsolja ujjait a férfié köré.

-Most már egy család leszünk, ígérem neked Lexi, te én Daisy és Alex.

-Szejetlek anya- ül fel a kisfiú hirtelen.

-Én is téged picim- puszilgatja meg a kisfiú arcocskáját Alexa.

-Minden rendben Ms. Wagner? –köszönti mosolyogva Dr. Tim, Alexát a kórházban, pár nappal később.

-Igen doktor úr- mosolyodik el Alexa- Jó újra élni. –mondja ki a szavakat, amik furán hangzanak, de ez az igazság.

-Mi is örülünk annak, hogy újra köztünk van. Legyen hálás Mr. Szalai-nak és Mr. Palmer- nak, ha ők, nincsenek, akkor ön most nem lehetne itt. –mondja ki őszintén a szavakat az orvos. – Nos.. Először is elvégzünk pár rutin vizsgálatot, aztán megbeszéljük, hogy mikor jönnek a gyógytornák, az izomerősítés, hogy ki szállhasson abból a székből.- céloz a tolószékre, amelyben Alexa ül, mivel a három évnyi fekvésnek hála az izmai el sorvadtak.

-Rendben doktor úr, a lényeg, hogy minél előbb kiszállhassak ebből a tolókocsiból. –mondja boldogan Alexa.

-A kellő együttműködéssel és egy kis beleadott munkával ez egészen biztos, hogy hamar be fog következni!- mosolyog kedvesen Dr. Tim.