Múltam & Jövőm. {Befejezett}

Twentieth ~The End?

Az emberek hibáznak. Sokszor sokat. Így volt ezzel Daisy Palmer is. Sorra követte el azokat a hibákat, amelyeket az édesanyja is. Talán még túl is tett rajtuk. Valószínűleg ekkor szokás azt mondani, hogy alma nem esett messze a fájától.

Az évek repültek. Daisy Palmer sikeresen le érettségizett. A Szalai Ádámmal való kapcsolatáról a testvérei sosem tudtak meg semmit. Nem bírta volna ki, ha az öccse egy utolsó riherongyként nézett volna rá, a húga pedig túl kicsi volt még. Épp elég nehéz volt a kislány számára felfogni, hogy bár az apukája az apukája, de mégsem. Évekig járt pszichológushoz, de Alexa és Sebastian úgy vélték az a helyes, ha tudja ki az igazi édesapja már csak Ádám miatt is.

„-Készen állsz elrepülni és magad mögött hagyni mindent? –Sebastian egy plédet terít a lánya vállára, aki egy év alatt sokat változott. Másnap pedig elrepül egy másik országba Egyetemre. Daisy a Vancouver-be megy Egyetemre, a University of British Columbia tanulója lesz.

-Igen –mosolyog, az édesapjára- Már alig várom, hogy elmehessek. –pillant be a családjára. Az öccsei együtt játszanak, a húga az édesanyjával a vacsorát készíti. –Sok olyan dolgot tettem az elmúlt időben, amire nem vagyok büszke, de egy új élet, új lehetőségeket és tisztalapot tartogat. –reméli a szőke lány.

-Büszke vagyok rád. –öleli, magához az édesapja- Azt kívánom neked, hogy találd meg a számításaidat.

-Köszönöm apu. –öleli át édesapja derekát."

„-Szeretlek titeket! –másnap délelőtt Daisy a repülőtéren búcsúzkodik a családjától. Azok addig kísérték ameddig lehetett, de most mennie kell. A gépe húsz perc múlva fel száll. Egyszerre öleli át a testvéreit és a szüleit.

-Mi is szeretünk!- csimpaszkodik a nyakába a kis Freddy.

-Hálaadáskor akkor jössz ugye? –ölelgeti meg utoljára az édesanyja.

-Ki nem hagynám anyu. –egy utolsó puszi és már készülne mennie, amikor Ádámot pillantja meg a szülei háta mögött. –Csak egy perc. –int a fejével és a kézi poggyászát szüleire bízza.

-Hé. –mosolyog rá Ádám.

-Hé. –viszonozza tettét Daisy. Ő és Ádám azóta nem beszéltek egymással, hogy útjaik elváltak. Épp ezért Daisy nem is érti, mit keres most ott a férfi. –Miért vagy itt? –lép hozzá közelebb.

-Mielőtt elmész csak elakartam mondani, hogy nem haragszom rád, és remélem te sem rám. Hibáztunk, tudjuk. Én túl léptem rajta és azon is, ami Bercivel történt. –emlékezteti a lányt arra a tettére, amit majd' másfél éve követett el.

-Sajnálom. Nem kellett volna a Yucatan- ra utaznom az öcséddel és lefeküdni vele. –csordulnak le a könnyek a lány arcán. Az a lány, aki azt tette már nem ő volt. Megváltozott.

-Tudom, hidd, el nem haragszom rád és Bercire sem. Nem gondoltam rá úgy, hogy megcsaltál akkor már elengedtelek és csak azért nem akartam veled találkozni, mert úgy gondoltam te sem akarnál. Sajnálok mindent Daisy. –fogja meg a lány kezét és megszorítja azt- Elszúrtuk nagyon.

-Azt hiszem a Wágner lányok sorsa ez veled, de ígérd meg, hogy a húgommal nem szúrod el és jó apja leszel. –ugratja az előtte álló férfit és közben rá mosolyog.

-Ígérem. –húzza magához Ádám és karjai közé zárja- Szeretlek Daisy, de nem vagyok szerelmes beléd, sose voltam.

-Tudom Ádám, ahogy én sem. –suttogja a férfi mellkasába –Nem lehetnél egyszerűen a továbbiakban szimplán Ádám. Ádám, aki a barátom a bajban? –javasolja a lány.