M͓̽o͓̽s͓̽o͓̽l͓̽y͓̽o͓̽g͓̽j͓̽"r͓̽ám͓̽"! TaeHyungFF

5.rész

Itt a rész...😊😊nem tudom mennyien szeretitek de én végig fogom írni. ✌✌

Diana:
Bár a bokám kificamodot, de jol éreztem magam Tae-vel.

-Te írtad azt a cetlit? -kérdeztem ismét.
-Én... -hagyta abba. -Nem tudom miről beszélsz.

Arcát figyeltem, de semmi jele nem volt hogy hazudna. Sőt semmi reakciót nem láttam.
Ujjam homlokára tettem. Ő szemöldökét össze húzta és várta, hogy mit is tervezek.

"Végre valami reakció. "-mondtam magamba. "

Hirtelen meg pöcköltem homlokát.
-Ezt miért? -kérdezte.
-Túl komoly vagy. -mosolyogtam.

Az ajtó kinyílt és a doktornő lépet be két papírral.

-Tessék. -adta kezembe mindkét lapot. -Szóltam az igazgatónak is. Mehettek.
-Köszönyük. -mondtuk egyszerre.
-De. -szolt utánunk. -Ki csengettek. Szoval óvatosan.
-Rendben. -válaszolt Tae helyetem.
Én teljesen sokkot kaptam.
El indult velem az ajtó felé.
-Várj. -állitottam meg.
-Mi az? -kérdezte.
-Téged nem zavar ha igy látnak minket? -kérdeztem.
-Nem. -válaszolt. -Miért?

Folytatta lépteit a folyosóra. Mindenki minket nézett, sugdoloztak.
Teljesen zavarba jöttem. Fejem Tae mellkasába fúrtam.

-Ne agudj. -halodtam meg Tae hangját.
-De ez. -fúrtam fejem mellkasába. -Zavarba ejtő.
-Tudod. -folytatta. -Engem nem zavar.
Fejem fel emeltem és arcát néztem.
-Téged miért? -kérdezte.

Igaza volt én magam se tudom, hogy miért zavar. Tae-re mosolyogtam aki kicsit meglepődött. Kezem nyakába helyeztem.

-Köszönöm, hogy haza viszel. -köszöntem meg már ma sokacora.
-Én csak a buszmegállóba akartalak vinni. -viccelődött "gondolom"majd kacsintott.
-Nem vagy vicces. -nevetem majd mellkasára ütöttem egy kicsit.

Útközben mind ketten csendben voltunk. Menyasszonyi pozba vitt végig. Miért? Ő azt mondta, hogy ha a hátán vinne szoknyába... Inkább igy visz.
-Tae láttalak mosolyogni. -mondtam hirtelen. -Egyszer.
-Tényleg? -kérdezte.
-Azzal a kutyussal. -válaszoltam.
-Tényleg?-kérdezte ismét.
-Igen. -válaszoltam.

Arcát figyeltem, de semmi. A hangulatábol semmi se látszott.
Kezem el vettem tarkojárol és hajához nyúltam majd egy tincset arébb sepertem. Ő meglepődött tettemen, de ez csak egy pillanatig tartott.

Megérkeztünk hozzánk. Kicsit lejjebb gugolt, hogy kitudjam nyitni a kaput majd az ajtót is.

-Le raklak a kanapéra. -mondta majd elindult a helyre. -Rendben?
-Rendben. -válaszoltam. Le rakott majd hátat fordítót.
-Akkor megyek is. -mondta majd hátat fordított.

Nem érdekelt, hogy lábam fájt. Fel áltam és elkaptam kabátját. Fejét rám kapta engem nézet majd lábam.

-Mit művelsz? -kérdezte.
-Maradj. -válaszoltam.
-Miért? -kérdezte. -Utálsz. Miért maradjak?
-Nem utállak. -szorítottam kabátját. -Tae kérlek ne menny!
"Miez? -kérdeztem magamba. -Ismerős ez a helyzet. "
Azt éreztem mint akkor V-vel.
-Jol vagy? -kérdezte.
-Nem vagyis Igen. -próbáltam válaszolni.
Nagy nehezen de vissza ültem a kanapéra. Tae elém guggolt.
-Mi a baj? -kérdezte.
-Kérlek maradj. -néztem rá.
-Jól van. -válaszolta. -De csak addig mig anyukád haza nem jönn.
-Köszönöm. -öleltem meg. -Addig mit csináljunk?
-Nem tudom. -mondta.
-Nézünk valamit? -kérdeztem.
-Rendben. -válaszolta.

Valami romantikus filmet kapcsolatunk be. Valamilyen csaj elvesztette az emlékeit és nem ismerte fel a szerelmét. Nekem unalmas volt.

-Ki ne ismerné fel a szerelmét? -kérdeztem.
-Van ilyen. -válaszolta. -Ismerek ilyen lányt.
-Tényleg? -kérdeztem.
-Igen. -válaszolta. -Néhány év is elég ahoz.
-Én nem lennék ilyen. -momdtam a TV-t nézve.
-Ahan. -gúnyolódott.
-Miért vagy ilyen? -kérdeztem.
-Háttt.... -húzta meg a szót.
-Tae!! -szóltam rá.
-Semmi. -mondta majd fel ált.
-Kérlek mond el. -kérleltem.
-Nem lehet. -válaszolt.
Fel ált és az ajtóhoz lépett.
-Most megyek. -mondta. -Majd mosolyogni kezdett.
-TAE!-kiabáltam utána.
Vissza fordult és kérdőn nézett rám.
-Miért akarod, hogy maradjak? -kérdezte.
-Nem tudom. -válaszoltam.