M͓̽o͓̽s͓̽o͓̽l͓̽y͓̽o͓̽g͓̽j͓̽"r͓̽ám͓̽"! TaeHyungFF

11.rész

Woww egy kis ideig el tartott, hogy hozak részt, de sietek a többivel is. Kösszönöm, hogy olvasátok. 😍😢nagyon szeretlek titeket. 💖🙇🙆

Diana:
Mi az, hogy le szolja a kedvenc párnámat. Derekára ültem és arcába nyomta a kedvenc szőrös párnám.

-V érezd a párna erejét. -nyomtam arcába.
-Pfujjj-köhögött.
-Ne csúfold a cuccaim. -mosolyogtam rá. -Mert meg bánod.
-Értem, de le szálnál rólam? -kérdezte.
-Nekem kényelmes. -húztam az agyát.
-Jó neked. -vágott ideges arcot. -De egy szál türölközöbe vagyok.
-Ez igaz. -gondolkodtam hangosan.
-Na szálj le! -utasította.

Könyedén le száltam róla és fel ugrottam az új ágyamra közbe V-t néztem, ahogy fel ál a földről.

-Szép házatok van. -szorítottam a párnát magamhoz.
-Igen. -mondta laposan. -Mostantól a tiéd is.
-Igen, csak.. -fúrtam fejem a párnába.
-Mi az? -ült fel az ágyra.
-Úgy érzem, hogy te nem szívesen látol itt minket. -mondtam a párnába fúrva fejem.
-Csak szokatlan. -feküdt le az ágy.
Fejem fel emeltem és V terült szét az ágyon.
-Na meg. -nézett fel rám. -Te költöztél ide.
-És? -kérdeztem.-Ez baj?
-Kicsit. -emelte a plafon felé kezét, majd vissza le. -Még is, csak rólad van szó.

Mellé dőltem, de úgy hogy én az ellenkező irányba legyek. Kicsit meg lepődött és egyenesen a plafonra nézet.

-Nekem is furcsa. -néztem én is a plafonra.
-De mindegy. -mondta hírtelen-Megyek aludni.

Fel se tünt, de mig itt volt a szobába el telt az idő pontosabban éjfél körül járhatott. Haja már rég meg száradt és teste is.

-Jó éjt. -köszöntem.
-Neked is Diana. -köszönt vissza háttal az ajtóban.

Alig tudtam el aludni rossz volt egy idegen házban igy fel keltem és le mentem a konyhába, ahol ismét V-vel találtam magam szembe. Fehér póló és narancssárga rövid nadrág volt rajta és az asztalnál ült.

-Nem tudsz aludni? -kérdezte.
-Idegen a ház. -ültem le vele szembe.
-Gondolom. -ivott a teába.
-Már mint kényelmes. -próbáltam menteni magam.
-Hagyd abba. -nevetett. -Tudom, hogy furcsa.
-Tényleg? -lepődtem meg.
-Igen. -piszkálta ujjával a bögrét. -Kérsz egy teát?
-Csinálok magamnak. -áltam fel. -Csak egy bögrét le veszel. Lécci?
-Persze. -lépdelt hátam mögé.

Rosszul fordultam meg, pont akkor mikor le vette a bögrét, igy pont találkozót a tekintetünk. Szemem el fordítottam és szám harapdáltam.

-Tessék. -adta kezembe.
-Köszi. -vettem el és csináltam egy teát.

Leültem vele szembe és inni kezdtem az epres, joghurtos team. Csenben voltunk egyikünk se mondott semmit se, csak ittunk mind ketten. Az idő, csak telt és telt, de V fel ált és el indult az emeletre.

-V-fogtam meg kezét.
-Mi az? -fordult meg.
-Öhmmm.. -haraptam számba.
-Momd már! -húzta el kezét. -Álmos vagyok.
-Furcsa a szobámba aludni. -piszkáltam ujjam.
-A te szobád. -nevetett. -Mi az velem akarsz aludni?
-Lehet?!-ugrottam fel.
-Te megőrültél. -döbent meg.
-Iagazd van. -kerültem ki.

Tae:
Velem?! Ez hülye, teljesen. Mit képuel, hogy be fekszik az ágyamba, se nekem, se neki nem lenne kényelmes.

-Iagazad van. -került ki és fel ment én meg hülye fejel utána.

Csendben követem lépteit és halottam minden mondatát.
Hogyan gondoltam ezt? Ekkora idiotatt mimt én. -mondta.
Meg ált új szobája előtt és az ajtót nézte. Vett egy nagy levegőt és kilincsre tette kezét. Le hunyta szemét és sóhajtott.

-Ez idegesítő. -mondtam halkan és el lökzem magam a faltól és megragtam kezét majd húzni kezdtem.
-Engedj el. -nyafogot.
-Te akartad. -löktem be ajtómon. -Most meg nyafoksz.

Nem mondott semmit, csak ült a földön. Nem nagyon érdekelt, hogy most mit fog tenni. Én be feküdtem ágyamba és be is takaroztam nyakig.

-Azt teszel amit akarsz. -mondtam neki és a fal fele fordultam. -Ha vissza akarsz menni, csak menny.

Már aludtam mélyen, de hírtelen egy enyhe ágy be süpedést éreztem kicsit fel keltett na meg az hogy valaki arrébb próbálja tenni kezem, de nem engedtem. Ezért inkább rá feküdt és be takarta magát is. De semmi nem volt ahhoz képest, hogy velem szembe fordult és arcom simogatta.
Nagyon jól esett. Anyu simogatta arcom, mikor még kicsi voltam. Be feküdt mellém és csak simogatott addig mig el nem aludtam.

Egyik ujjával le törölte szemem. Kezéért nyúltam, majd lassan a párnára tettem, mintha, csak álmomba fogtam volna meg.

-Jó éjt. -mondta halkan.
Nem válaszoltam, csak próbáltam aludni.

.~reggel~

Mocorgásra keltem és ajtó csukodásra. Nyujtozkodtam és a vekeremre néztem.
Nagyot nyujtozkodtam és ki keltem ágyamból és neki kezdtem készülődni. Az öltözésem meg volt így a fogmosás maradt. A ruhám lazára vettem egy szét szaggatott fekete hosszú ujjú, egy kötött sapka és a szokásom egy-két fülbevaló (fent 👆). Be mentem a fürdő szobába ahol Diana fogadott aki épp fogat mosott.

-Jó reggelt. -köszönt fogkefével a szájába.
-Reggelt. -áltam mellé.

Ahogy végeztünk táskám vállamra dobtam és le mentem, ahol turbékolo galambok fogadtak.
-Reggelt. -köszöntem a lépcső alján.
-Jó reggelt. - ugrált le Diana.
-Jó reggelt mimd kettötök nek.

Le ültünk reggelizni. Esküszöm apu és Diana rosszabbak mint a fiatalok. Etetik egymást és csokolgasák egymást. Kezdett hámyimgerem lenni így fel áltam és hátamra dobtam táskám.

-Mentem. -toltam be székem.
-Fiam?! -szólt utánam apa.
-Diana meny utána. -halottam anyát.

Diana utánam futott és belém karolt. Nem nagyon foglalkoztam vele, csak sétáltam tovább, de össze akasztotta lábam még jó, hogy kapcsoltam.

-Te kis... -néztem rá, de el futott.
-ERRE!-kiabált integetve.
-Ezt nem hiszem el. -futottam utána.
-Lassú csiga lajhár. -nézet hátra.
-Csaló vagy. -gyorsitottam.
-E-E. -pörgött körbe-körbe.
-Mit művelsz? -áltam meg.
-Igaz milyen jó idő van?! -pörgött.
-Őrült. -ültem le a fűbe.
-Gyere már. -húzott fel. -Mint régen.
-Ahhh. -sóhajtottam.

Diana keresztbe össze fogta kezünk és körbe-körbe ugrált velem. Le hunyta szemét és mosolygott.
"Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. -néztem Dianát".
Ki nyitotta szemét és engem nézett.

-Te is élvezed? -kérdezte mosolyogva, de valami meg csillant nyakában ami ismerős volt.
-Diana. -áltam meg.
-Mi a baj? -kérdezte aggódva.
-Az mi? -mutattam a nyakára.
-Ja ez? -vette ki és tette kezembe. -Tőled kaptam.
-Tőlem?! -nézegetem.
-Fordits meg. -ült le a fűbe igy tettem én is.
-"Mosolyogj"-olvastam fel.
-Te adtad akkor mikor el mentettek. - nézet szemembe. -Nem emlékszel?
-Nem. -nézegetem a nyakláncot.
-Ez tartotta bennem a reményt. -vette el a nyakláncot. -Azt hiszem, hogy igy mondják.
-Meg tartottad? -igazítottam meg a nyakláncat.
-Persze. -ált fel és indult el, de vissza fordult. -Hiszen tőled van.

Fel áltam én is és utána mentem egyenesen az iskolába.
"Miért tartana meg valaki egy ilyen tárgyat? -néztem végig Dianan."
Diana meg fordult és mosolygott majd oda rohant barátnöjéhez.
Hozzám meg a hat ütődött társult és sétáltunk be az iskolába.

Remélem tetszett. 😊nyugodtan írjatok, vagy nyomjatok egy csillagot.