M͓̽o͓̽s͓̽o͓̽l͓̽y͓̽o͓̽g͓̽j͓̽"r͓̽ám͓̽"! TaeHyungFF

13.rész

Hoztam részt. Remélem, higy van aki még olvassa. Szeretném, hogy izgalmasabb legyen, de ez egy iskolai élet...

Diana:
Tae vagyis V miután haza értünk nem mondott semmit se. Nem beszéltünk és nem is találkoztunk vacsoráig, de ott se beszéltünk. Anyuéknak el mondta, hogy felfüggesztett lett. Apukája nagyon haragudott, de nem tudott mit tenni. Anyu nem szólt bele, csak szomorúan nézte Tae-t.

Reggel korán keltem, így be mentem hamarabb az iskolába az osztály fönökhöz.

-Kérem. - könyörögtem neki.
-Nem lehet. - mondta vagy húszatgyára.
-Kérem. - folytattam. - Miattam volt.
-Ön miatt? - döbbent meg.
-Igen. - bólintottam.
-Magyaráza el! - döltneki az asztalnak.
-Egy fiú belém kötött és Tae Hyung meg védett. - hazudtam egy kicsit.
-Igaz ez? - húzta szemöldökét össze.
-Igen tanár úr. - hajtottam le fejem.
-Ha ez igaz akkor vissza vonom. - mosolygott. - A fel fügesztését.
-Köszönöm. - mosolyogtam.

El indultam kifele, de még utánam szólt a tanár.

-Mennyen szóljon neki. - mondta a tanár. - És hozza be.
-Igenis. - mosolyogtam.

~otthon~
Hazáig futottam, így mikor haza értem el fáradtam. Meg áltam az ajtóban és lihegtem kicsit majd be rontottam.
Tae a kanapén ült és evett valamit. Rám kapta fejét döbbenten.

-Diana? - nyelte le a kaját.

Nem foglalkoztam azzal, hogy döbenten néz engem. Oda léptem elé és fel rángatam majd a lépcsőhöz toltam.

-Mit művelsz? - torpant meg a lépcső előtt.
-Öltözz átt. - próbáltam fel tolni.
-Minek? - kérdezte.
-Iskolába kell menned. - hagytam abba és rá néztem.
-Fel vagyok függesztve. - kuncogott.
-Már nem. - áltam vele szembe.
-De. - nézet le rám a szemembe.
-El intéztem. - mosolyogtam.
-Hogyan? - kérdezte döbbenten.
-Miattam volt az egész. - húztam el a szám. - Szóval ezt mondtam.
-NEM MINDEN RÓLAD SZÓL! - lett ideges.
-DE EZ IGEN. - kezdtem én is a kiabálást.
-Nem érdekel. - ment fel én meg utána.
-Akkor jössz iskolába? - sétáltam mögötte.
-Nem. - mondta válrántásal.
-Miért? - kérdeztem.
-Nem akarók hazugságok miatt ott lenni. - válaszolta.

Meg érkeztünk a szobája ajtajához. Én idegesen áltam mögötte.

-Szóval nem megyek. - fordult felém vigyorogva.
-Idegesítő vagy. - hajtottam le fejemet.
-Lehet. - nevetett.

Lendülettel neki nyomtam az ajtónak és idegesen néztem fel rá.

-NEM TUDNÁD EGYSZER. - kiabáltam vele. - AZT MOMDANI, HOGY "KÖSZÖNÖM"?

Nem mondott semmit, csak szememet nézte.

-Segiteni akartam. - néztem szemét. - De te, csak az ego-dal foglalkozol.
-Igazad van. - tolt el.
-Szeretném, ha ott lennél te is. - léptem enyhén közelebb.
-Mi? - kérdezte.
-Nélküled unalmas lenne. - próbáltam ki magyarázni magam. - Nem tudnék kit szekálni.
-Aham. - huzogata a szemöldökét.
-Idióta. - indultam el lefelé.
-Köszönöm. - szólt utánam.

Nem fordultam meg addig mig be nem ment. Viszont utána hátra néztem és mosolyogtam ,majd ismét el indultam le.

Tae:
Miatta volt, hogy felfüggesztettek, de nem akartam, hogy meg tudja. Valaki el mondta neki. Be léptünk a terembe a tanár ránk kapta fejét.

-Figyelem! - csapta kezét össze. - Tae Hyung felfüggesztését vissza vonom.

Az osztály tapsolt az idióta haverjaim meg fügyültek. Leültem a helyemre és Dianát figyeltem.

-Mit nézzél annyira? - lökött meg Kookie.
-Semmit. - kaptam el fejem.

Az osztály főnök el mondta, hogy holnap lesz a kirándulás, majd rám nézett.

-Kim Tae Hyung! - szólított nevemen.
-Igen? - áltam fel.
-A kirándulás napjain. - nézegete a lapokat. - Nincs kibuvo semmiből és segítesz főzni is. Minden feladatban benne vagy.
-Igenis. - ültem le és le hajtottam fejem.

Enyhén fel néztem Dianara. Száját befogva nevetett. Mutattam neki, hogy fogja be, de csak kinyújtotta nyelvét.
A csengő meg mentett igy fel pattantam és Diánahoz indultam, de ki rohant.

-V. - szólított meg Suga.
-Mi az? - néztem rá.
-Mesélj nekünk. - karolt át.
-Jól van. - mentünk ki a teremből.

Végig mentünk a folyosón, ahol kaptam néhány döbbent arcot. Le ültünk a helyünkre ami az udvar közepe volt. Fel ültem a pad karfájára néhányan még fel fértek a többiek körbe áltak.

-Na Tae. - szólalt meg Kookie. - Hogy kerültél ide?
-Na igen. - mosolygott RM mellettem. - Hogy intézted el?
-Inkább ti keztyétek. - néztem körbe a fiúkon. - Ki mesélt Diananak?
-Hátt... - mondták egyszerre.
-Mindannyian. - nyögte ki Suga.
-Miért? - kérdeztem.
-Mert aggódott miattad. - mondta Jin.
-Viccelsz ugye? - nevetem.
-Nem. - válaszolt Jin.

Körbe néztem az udvaron és épp Diana meg a barátnője jöttek felénk.
Seon meg ált Kookie-val beszélgetni. Diana nagy sóhaj kíséretében, csak ált egy hejben.

-Ülj le. - húztam arrébb lábamat.
-Köszi. - ült le RM és közém.
-Dul a lamur. - néztem Kookie-t és Seon-t.
-Ja. - mosolygott. - Nem baj. Régóta tetszik neki.
-Tényleg? - kérdeztem.
-Igen. - bólintott.

Lejjebb ültem, majd át tettem a kezem Diana válán, de csak hogy meg támaszam. RM rám nézett és mosolygott. Én csak meg rántottam a vállamat.

El teltek a további órák nagy szenvedésben, majd haza indultunk.
A kapu felé tartottunk a fiúkkal, de én meg áltam a kapuban.

-Mi az? - áltak meg a többiek is.
-Csak egy perc. - néztem az iskolát.
Az ajtóban Diana-ék jelentek meg.
-Őket vártad? - ált mellém Suga.
-Aham. - vártam, hogy ide érjen.

Mellén értek. Diana tovább akart menni, de mellé áltam.
-Menjünk. - indultam meg.
Így kilencen mentünk haza. Valahogy eszembe jutott, hogy el kezdem piszkálni Diana-t. Kezem mögé tettem és ősze rúgtam lábait. Felsőmbe kapaszkodót.

-V! - nézett idegesen szemembe.
-Béna. - nevetem ki.

El engedte felsőm és látszott, hogy tervez valamit. Tovább sétáltunk épp egy bokornál jártunk mikor meg lököt, de arébb álltam. Majd nem beesett a bokorba, de meg fogtam.

-Mint mondtam. - nevetem. - Béna vagy.
-Te meg idegesítő. - húzta fel orrát. - Nem ér.
-Viccelsz?! - nevetem.

Haza értünk épségben. Be hívtam a fiúkat is. Be ültünk a nappaliba be kapcsolatuk a játékot és játszani keztünk.
Diana fel ment és gondolom holnapra készült.

Na ennyi lett volna. Nem tudom, hogy tetszett e?  Remélem van aki olvassa.
Hogy tetszett nektek?