M͓̽o͓̽s͓̽o͓̽l͓̽y͓̽o͓̽g͓̽j͓̽"r͓̽ám͓̽"! TaeHyungFF

9.rész

Köszönöm, hogy olvasátok ezt a könyvem. Remélem utol éri a többi könyvemet jo lenne. 😃😄😊

Diana:

Annyira gáz helyzetbe hoztam V-t vagyis Tae-t a barátai előtt. És úgy éreztem hogy el kell onnan jönnöm. Haza jöttem és anyunak azt mondtam hogy fel megyek piheni mert rosszul vagyok. Ahogy fel értem egyből át öltöztem pizsamába hisz nem terveztem hogy én megyek valahová vagy bárhová. Hírtelen lett este anélkül, hogy fel tűnt volna, igy bele vettem magam az ágyba és aludni készültem. Este 11fele kopogtak az ablakomon. Nagyon meg ijedtem ezért fel vettem a legközelebbi tárgyat ami egy váza volt és a terasz ajtóhoz sétáltam. A terasz felé menet meg botlottam cipőmbe, de tovább mentem a korom sötétségbe. Lassan a kilincsre tettem kezem majd le nyomtam azt és kiléptem a teraszra. Nem volt kint senki igy leengedtem kezem benne a vázával.

-Egy váza? -jött egy hang hátam mögül. -Komoly?
Megfordultam és Jimin ált a terasz ajtóban.
-Ji.. Jimin? -néztem a betörőre.
-Igen én vagyok. -nevetett és be ment szobámba.-Mást vártál.

Én követem Jimint aki ágyamra ült és a képet nézegette ami az ágy melletti kis asztalon volt. Egy kis ideig néztem mosolygó arcát, de már kezdett idegesíteni.

-Miért vagy itt? -kérdeztem ezzel elérve, hogy rám figyeljen.
-Unatkoztam. -tette le a képet és fel ált.
-Viccelsz. Ugye? -kérdeztem az előttem álló fiút.
-Nem. -válaszolta és kifelé húzott a teraszra. -Gyere el velem valahová.
-Mi?! -döbbentem le. -Nem!
-Kérlek? -nézet kiskutya szemekkel.
-Most? -kérdeztem.
-Gyere már. -hajolt egyszintbe velem.
-De először át kell... -nem tudtam be fejezni mert rám terítette kabátját.
-Nincs rá időnk. -mászott átt a párkányon.
-JIMIN!? -emeltem meg hangom, de ö le piszeget.
-Halkan. -mondta fél úton. -A szüleid.
„Most ez olyan mintha meg szöknék? -gondolkodtam.”
-Gyere! El kaplak. -mondta már lentről.
-Ígéred? -kérdeztem.
-Persze. -nevetett. -Gyerünk!

Azt se tudom hogy miért egyeztem ebbe bele. Ja tudom mert olyan cukin nézet emlékeztetett egy kis kutyusra. Lábamat át dobtam a párkányon és szép lassan kezdtem mászni, de ez Jiminek nem tetszett.

-Halagy! -szolt rám.
-Jól van na. -tettem lejjebb lábam.
-Ugorj már! -rúgott a falba.
-Nyughas! -szóltam rá.

Végre le értem, de Jimin arca nagyon vicces volt igy el nevetem magam. Idegesnek tűnt az arca, de nem nagyon sikerült neki olyan arcot vágni.

-Azt hittem hogy itt öregszem meg. -fordítót hátat és indult meg.
-Nem mindenki születik be törőnek. -lépdeltem mellé.

Jimin nem mondott semmit se erre csak sétált. Kezét zsebre dugta és enyhén reszketett.

-Fázol? -kérdeztem és meg érintettem karját ami jég hideg volt.
-Nem.-válaszolt mosolyogva.
-Vissza adhatom. -álltam meg és vettem le kabátját, de meg alítót azzal hogy vissza húzta rám.
-Egy lány sose fázzon. -mondta majd tovább sétált.

Gyorsan utána futottam és  amennyire tudtam közel álltam hozzá ezzel fogva egy kicsit a szelet.

-Hova megyünk? -kérdeztem mert már egy ideje sétálunk.
-A kikötőhöz. -válaszolt. -Itt is vagyunk.
-Ne ölj meg. -kérleltem bár tudtam hogy nem tenné.
-Vicces vagy. -nevetett. -Gyere ülj le.

Le ültem mellé, de tartottam a távolságot. Jimin meg támaszkodott kezén és az eget kezdte nézni.
-Igaz milyen szépek? -kérdezte.

Fel emeltem fejjem, de a látványtól nem tudtam meg szólalni. Itt a csillagok gyönyörűek, semmi nem világít igy minden csillag gyönyörűen látszik.

-Ahh.. -sóhajtott Jimin és le feküdt. -Szeretek itt lenni.
-Minden este itt vagy? -feküdtem le én is.
-Hát.. Nagyjából. -válaszolta. -Csak ha erre van szükségem.
-Egyedül? -kérdeztem kicsit oldalra nézve egyenesen rá.
-Mostanság igen. -mosolygott. -Régen a fiúkkal voltam itt. Emlékszem Tae egyszer onnan ugrott le.

Mondat végén egy nagyon magas valamire mutatott. A sötétbe nem tudtam rendesen kivenni, hogy mi lehet az.

-Azt hittük hogy meg fulladt. -folytatta- Utána akartunk ugrani, de feljött és kimászott.
-De nem esett baja?! -aggódtam.
-Nem dehogy. -intett. -Nevetett és azt is mondta hogy izgalmas volt.

Fel ültem és haza akartam menni hisz éjfél már elmúlt, de nem engedett.

-Haza akarók menni. -löktem meg mellkasát. -Késő van és hideg.
-Várj -lökte meg homlokomat.

Hátam mögül lépéseket halódtam, de nem mertem megfordulni. Helyette szemem takartam el. Nem tudom ki ő de valahogy azt érzem, hogy ne is akarjam tudni.

-Diana. -mondta valaki nevem.
-Ne haragudj -súgta Jimin fülembe. -Jó volt veled dumálni.

Kezem az ijedségtől arcom elé tettem és vártam. Nagyon féltem a mély rekedt hangtól. Ráadásul Jimin is itt hagyott.

-Sajnálom. -kért valaki bocsánatot. Megfordultam és elvettem kezem arcomtól. Velem szembe V ált és mosolygott.
-Te miért vagy itt? -kérdeztem.
-Bocsánatot kérni. -lépet egyet előre én hátra.
-Miért? -kérdeztem.
-Minden ért. -nyúlt kezem után de én hátra léptem egyet. -Vártam rád.
-Mi van?! -döbbentem meg. -Te mentél el!
-Igazad van. -lépet felém egyet de én hátráltam. -De vissza jöttem.
-De mennyi idő után?! -fontam kezem keresztbe.
-Sajnálom, de ezt nem én akartam. -lépet még egyet előre.

Hátra léptem, de eltűnt a talaj a lábam alól és a vízbe estem. Nem tudok úszni csak csapkodtam. Hírtelen csobbant valaki nem messze tőlem és szorított magához.
-Kapaszkodj!- parancsolta.

Én hallgattam rá és körbe fontam kezem rajta. Teste melegebb volt mint Jiminé igy teljesen hozzá bújtam, lábammal meg kapaszkodtam derekán. Ki értünk a vízből ő le ültetett a földre és vizsgálgatni kezdett.

-Biztos jól vagy? -szorította össze arcom.
-Bjiztsos. -válaszoltam.
-Tessék? -kérdezte V. Kezét le vettem arcomról.
-Biztos.-ismételtem meg.
-Megijesztettél. -hajtotta le fejét.
-Nem tudok úszni. -mondtam azt ami már kiderült.
-Nem mondod?! -nézet rám haja mögül.
-Eddig nem is kelet hogy úszak. -álltam fel a földről.
-Értem -értem. -ált fel ö is. -Mennyünk haza.

Teljesen vizesen mentünk haza, de rajtam volt Jimin kabátja igy kevésbé fáztam. V előttem sétált fekete pólója teljesen rátapadt hátára, haja vizesen tapadt fejére de néha-néha össze borzolta majd meg igazította. Nem tudom hogy miért jött a kikötőbe hogy mit akart mondani, de szeretném tudni és szeretném látni újra a mosolyát. A probléma az hogy ha beszélünk akkor mindig ott kötünk ki hogy ki ment el vagy ki szenvedett többet.
És emiatt folyton veszekszünk.

Köszönöm hogy vannak akik olvassák ezt a könyvemet. Annyira cukik vagytok. Jó lenne pár kedves kommentet olvasni. 😊