M͓̽o͓̽s͓̽o͓̽l͓̽y͓̽o͓̽g͓̽j͓̽"r͓̽ám͓̽"! TaeHyungFF

4.rész

Szeretem ezt a részt meg írni. Remélem nektek is tetszeni fog. 😊

Tae(V) :
Kicsi voltam mikor el hagytuk a várost és Amerikába költöztünk.
Mint minden iskolába és országba vannak olyanok akik le néznek és kiközösitenek csak azért mert más vagy. Velem is ez volt. Le néztek, bántotak, el ítélték csak azért mert más voltam, különböztem tőlük.
Két éve annak, hogy vissza költöztünk, de megváltoztam. Nem tudok mosolyogni a hat gyerekkori barátom ulyra velem van, de igy se megy.
A lány aki kicsinek játszott velem nem ismer fel és a legrosszabb hogy utál.
Mit kéne tennem?
Suga egyre közelebb kerül hozzá. Ami engem zavar de jo dolog is mert igy többet tudok meg rola.

~Hétfő reggel~
Nagyot nyujtozkodtam és mint minden reggel körbe néztem szobámba. Két éve hogy már ittlakom ULYRA de nem pakoltam ki mindent. Egy doboz a sarokba csücsült és kicsit poros volt. Hogy mivan benne?.. Nem fontos. Anyurol emlékek, de nem érdekel. El hagyot engem és aput is.
Sohalytotam és szekrényemhez léptem. Ki vettem gy farmert ami térdnél kivolt szakítva de lassan már combomik ért a szakadás, szürke nirvanás polomra felvettem bőr kabátom bakancsom be kötöttem, táskám válamra dobtam és indultam is.
Apám már nem volt itthon igy az ajtót kulcsra zártam. Épp a kaput zártam, de hirtelen egy hang keltette fel a figyelmem.
Diana is most indult. Szoknya volt rajta, haja most le volt engedve.
A nap sütőt fejét fel emelte és mosolygott hirtelen nagyobb szél kezdett fujna ami haját arcába fújta. Azt hittem ideges lesz mint minden lány szokot de ő nem hangosan fel nevetett és elhagyta udvarukat.
Figyeltem minden mozdulatát ő észre vett felém fordult és ki nyújtotta nyelvét.
Meglepödtem és mire fel eszméltem már messze járt.

~iskolába ~
-Tae figyelsz? -kérdezte Kookie.
-Dehogy figyel. -mondta neki Jimin.-Megint öt nézi.
-Halok mindent. -vágtam közbe.
-Akkor válaszolj erre. -kezdte RM. -Miért nem beszélsz vele?
-Utál. -válaszoltam.
-Csak nem ismert fel. -érkezet meg Suga.
-A hős szerelmes. -gunyolodtam mosoly nélkül.
-Ez nem az... -mentegetözöt. -Csak..
-Nem izgat. -hagytam ott őket.

Nem mentem órára, csak a folyosón ültem vagyis egy ideig. Ismerős alak fordult be sok-sok füzetel.
Diana alig látott ki a füzetek mögül már majdnem mellettem járt de hirtel meg botlott. Felse fogtam, csak hirtelen jött a mozdulat. A füzetek a földön ladoltak, de öt megfogtam.
-Tae?! -nézet szemembe.
-Jól vagy? -kérdeztem még mindig öt fogva.
-Igen?-kérdezte gondolom nem annak szánta.
-Szóval "igen".-engedtem el.
-K...Kö.. Köszönöm. -dadogot.
-Nincs mit. -legyintettem.

Le guggolt. Minden mozdulatát figyeltem.

-A füzetek! -fogta fejét. -A tanár kinyír.
-Nem hinném. -mondtam az előttem guggolo lánynak.
-Ez nem igaz. -fel ált és körbe-körbe sétált.

Egy rossz lépés ennyi kellett máris a földön volt. Na meg egy füzet amin elcsúszott.

-Jól vagy? -kérdeztem és le guggoltam vele szembe.
-Azt hiszem. -válaszolt és lábra ált de jajjgatni kezdett. -A bokám.

Röktön le guggoltam és szemügyre vettem a sérült részt.

-Mit csinálsz? -kérdezte majd szoknyáját húzta lejjebb.

Nem csak ő, de én is enyhén zavarba jöttem.

-Csak a bokádat vizsgálom. -válaszoltam előző kérdésére. -Szóval. Nyugi.
-O.. Oké. -folytatta a dadogást.
-Be viszlek a gyengélkedöbe. -mondtam már fel álva.
-Viszel? -kérdezte.
-Igen viszlek. -mondtam majd egy mozdulattal ölembe kaptam.
-Tegyél le. -szorította meg kabátom.
-psszt... -piszegtem le. -Óra van.
-Ez nem ér. -hajolt nyakamba.
-Te hibáztál. -kuncogtam.