M͓̽o͓̽s͓̽o͓̽l͓̽y͓̽o͓̽g͓̽j͓̽"r͓̽ám͓̽"! TaeHyungFF

18.rész

Itt van az új rész. Sokat keset, DD nem tudtam, hogy jó lesz-e ez a rész. Van egy új könyvem "Gengszter világ rémei BTS/GOT7 FF." ha szereted a maffia könyveket amik romantikusak nézz be na meg ha szereted a "Police Girl" könyvem akkor is. 😉😉😊💖💙Köszönöm előre is.

Diana:
Ha tudtam volna hogy ilyen hangulata lesz akkor próbáltam volna meg akadályozni valahogyan.
Ezeken után V-t alig láttam vagy ha láttam akkor szomorú volt.
Haza felé pedig egyedül ült csendben magába fordulva. Lassan oda mentem és leültem mellé. Hírtelen rám kapta a fejét, majd vissza a tájra.

-V minden rendben? - kérdeztem halkan.
-Azt hiszem. - válaszolta.
-Biztos? - épp meg akartam érinteni a vállát mikor hírtelen megfordult és a vállamra feküdt.
-Nem nem biztos. - sóhajtott.
-V.. - simogattam fejét.
-Anyu el hagyott minket.. - beszélt halkan. - Miért keres?
-Lehet, hogy sajnálja. - próbáltam segíteni.
-Persze.. - nevetett.
-És ha... - próbáltam volna segíteni, de közbe vágott.
-Hidd el, hogy nem akar. - feküdt tovább vállamon. - Valamit akar aztán újra el megy.... Mint mindig.
-Sajnálom. - fogtam meg kezét.
-Nem kell. - kulcsolta össze ujjainkat. - Már meg szoktam.

Csendben voltunk addig mig haza nem értünk együtt mentünk a hat fiúval. Míg a fiúk próbálták fel viditani V-t addig én csak aggódtam érte.

-Jin hagyd abba. - mondta Suga.
-Miért? Rap Mon szereti a vicceimet. - mondta neki Jin.
-Csak hiszed. - mondta neki Suga.
-Chhh.. Pedig de. - húzta fel orrát.
-Na sziasztok fiúk. - intet V és be tolt a kapun.
-Szia Diana. - integetek.
-Hey én nem is számítok? - kérdezte V.
-Te nem. - nevetett Jimin.
-Könyörtelenek vagytok. - nevetett V.
-Sziasztok. - integetem mint egy ovis.

Ahogy el tűntek a fiúk én be rohantam vagyis kezdtem rohani, de V csak sétált igy vissza fordultam és húzni kezdtem.
Be húztam a házba ahol anyuék aludtak vagyis azt hittem. Volt egy üzenet az asztalon.

-Sajnálom kincsem, de nem értünk rá meg várni titeket. - olvastam.
-Itt van apué. - vette el a lapot. - Kicsi fiam el kelet nekem is mennem, majd reggel találkozunk és beszélünk.
-Ohhhh... - mondtam. - Akkor csak mi vagyunk?!
-Úgy tűnik. - túrt hajába.
-Hmmm... Én éhes vagyok. - mosolyogtam kínosan.
-Rendben, de nem vagyok túl jó szakács. - nevetett.
-Tudom. - mosolyodtam rá.

V mosolyogni kezdett, majd megfogta kezem amit csak néztem.

-Szeretem, hogy ismersz. - emelte fel fejem.
-Akkor együnk. - húztam el kezem és kínosan nevetem fel. - Te nem jösz?

Be hajoltam a hűtőbe, ahol elő volt készítve a palacsinta tészta amit ki is vettem. V meg állt az ajtóban és figyelt.

-Ne csak néz. - kezdtem a palacsinta sütéshez.

V valamit keresni kezdett ami a kako pór volt és lekvár majd az asztalra tette és elő vett egy tányért is amit mellém tett.

-Na hogy állsz? - állt mellém.
-Egy meg van. - tettem a tányérra.

Még csináltam néhányat és le vettem a kötényt. Hírtelen két kéz csúszott a hasamra és egy fej bújt nyakamhoz.

-Baj van? - kérdeztem V-t.
-Nem, nincs. - bújt teljesen háttamhoz. - Csak ehhez volt kedvem.
-Oké. - fogtam meg kezét és forrdultam enyhén hátra így hozzá ért arcom hajához.
Haja puha és jó illatú volt. Le hunytam szemem és csak élveztem a pillanatot, de el húzódott.
-Együnk. - ült le mosolyogva.
-Rendben. - ültem le.

Nagyon finom volt a palacsinta amit V is mondott nekem nem egyszer. Gyorsan el pakoltam a tányérokat és el indultunk fel az emeletre.

-Te fürdesz vagy én? - kérdeztem.
-Fürödni? - kérdezte, de inkább tűnt gondolkodásnak.

Hírtelen rám nézett és mosolyogni kezdett. Kicsit meg ijesztett..

-Gyere. - nyújtotta felém kezét.
-Hová? - fogtam meg kezét.
-Fürdeni. - húzott magával.
-Biztos? - kérdeztem. - V félek.
-Mitől? - kérdezte és meg állt.
-Csak... Ettől. - mutattam rá és rám.
-Csak fürdeni megyünk. - nézet szemembe.
-De ez furcsa. - néztem le.
-Szerintem nem. - engedte el kezem mire én fogtam meg az övét. - Mi az?
-És ha menni akarók? - kérdeztem le hajtott fejjel.
-Akkor menjünk. - indult be.

Bent, csak álltam egy helyben mig ő el kezdett vetkőzni, de meg állt ahogy rám nézett. Elém lépett és le vette vállamrol az inget amit hagytam. A szemembe nézett, majd le nyúlt a pólóm aljára és el kezdte fel húzni azt át a fejemen, majd ki gombolta és le húzta a lábamon a nadrágot amiből könnyen ki léptem. Le vette ő is majd a boxert is, de gyorsan el fordultam.

-Már láttál nélküle. - nevetett.
-De az.... - hagytam abba a beszédet és zavarba jöttem.
-Gyere már. - engedte meg a vizet.
-Nem. - vettem magamra a pólóját. És léptem ki onnan. - Ne haragudj.

Be mentem a szobámba és le feküdtem az ágyra majd oldalamra feküdtem, kezem fejem alá tettem.

"Nem mertem be menni. - gondolkodtam. - Pedig szeretem volna. Miért nem mentem be?"

Le hunytam a szemem és próbáltam aludni, de valaki piszkálni kezdett.
Lábammal próbáltam el hesegetni, de csak piszkálta a lábam tovább. Hátamra fordultam mire az a valaki felém mászott. Szemem ki nyitottam és V-vel találtam magam szembe, csak egy mackó volt rajta semmi felső.

-Kéne a pólóm. - kacsintott.
Nem válaszoltam, csak el fordultam.
-Mi a baj? - kérdezte tőlem piszkálva arcomat.
-Semmi. - válaszoltam.
-Jól van. - dőlt mellém.
-Menj a szobádba. - fordítottam neki hátat.
-Nem akarók. - ölelte át a derekam és húzott magához. - Jó lett volna ha velem fürdesz.
-Sajnálom. - vettem volna le kezét, de jobban magához húzott.
-Nem baj. - bújt hajamba.
-Így akarsz aludni? - kérdeztem félve.
-Ahhh... Bocsi. - lazitotta el kezét.
-Én meg azt hittem.. - hírtelen a takaró volt a fejemen.
-Na mostmár jó. - tette lábát az enyémre. - Jég hideg a lábad.
-Tudom. - mondtam, majd megfordultam kezei között. - Szia.
-Szia... - kuncogott. Közben álmosan pislogott.

Szemei lassan le csukodtak közben arcát simogattam amire csak egy mosolyt kaptam.
Kicsit följebb csúsztam, de V keze erősebben fogot, de igy is adtam homlokára egy puszit.

-Jóéjt V. - fogtam meg fejét és húztam magamhoz igy hát a mellkasomra.

V csendben szuszogot míg én is próbáltam aludni, de ha le hunytam szemem kipattant mind kettő.. Attól féltem, hogy el tűnik innen V reggelre. Szemem le csukodott így el nyomot az álom. Este valamikor mocorgásra keltem.
V remegett és erősen szorította testem, de nem erősen csak mintha félne.

-V.. - szolitgattam. - V!
"Semmi"
-Kérlek V. - piszkáltam a fiút, de nem kelt.
-Ne menj! - bújt hasamhoz. - Maradj.. Kérlek.
-Shhhh.... - simogattam fejét. - Itt vagyok.

V szeme már környezet, de ő mintha szenvedne. Remegő teste úgy szorított mintha a menedék lennék. Fejét fel húztam és magamhoz húztam úgy hogy a hátamra fordultam és hozzá bújtam.
Biztos voltam benne, hogy rémálmavan, de valami olyan ami megijeszti öt. Próbáltam le nyugtatni öt azzal, hogy simogattam arcát. Az már kisebb gond volt, hogy fel csúszott V pólója ami rajtam volt így legalább kicsit melegitettem öt.
Kábé egy óra múlva V kezdett le nyugodni a légzése is javult és már nem remegett, de keze jég hideg volt ahogy a lába is.
Kezemmel megfogtam az ő kezét és hátamratettem, lábát pedig össze fűztem az enyémmel testemen le húztam a pólót igy takartam kezét.
Légzése kezdett javulni és kezdett le nyugodni is.

Remélem, hogy tetszett ez a rész. Nyugodtan írj és csillagoz is hozzá. 😊😊💞💖💙💜hamarosan lesz következő rész is.