M͓̽o͓̽s͓̽o͓̽l͓̽y͓̽o͓̽g͓̽j͓̽"r͓̽ám͓̽"! TaeHyungFF

7.rész

Itt az uly rész. Remélem tetszeni fog. 😊😅

Tae:
Karjaim közt tartom Dianát, de valahogy nem érzem ezt helyesnek.
Azt mondta szeretett vagyis V-t. Ő nem tudja hogy én vagyok. Azt mondta nem utál ez jól esett.
Hírtelen megfordult, így sikerült kiszállni az ágyból. Fel öltöztem, dzsekim felvettem. Épp ki akartam menni ott ahol bejöttem vagyis az ablakon, de vissza fordultam és az alvó lányt néztem. Halya nem takarta arcát a takaró épphogy eltakarta melleit, bőre tiszta enyhén nap barnitot.
Hírtelen kiabálást halodtam a nevem kiabálták. Megfordultam és hat barátommal találtam magam szembe.
Le másztam és feléjük kezdtem futni.

-Halkan. -szóltam rájuk.
-Tae? -nézet végig rajtam Hobe. -Hol voltál?
-Hát... -vakargatam tarkom. -Mindegy.
-Igaz.-mondta Suga. -Mindegy. Én aludni akarók.
-A suli kizárva. -mondta Jin.
-Nem mintha mostmár számítana. -szólalt meg RM. -Délután van.
-Mióta?! -döbentem le.
-Mióta túl ment a 12-tön a mutató. -válaszolt Jungkook nevetve.

A délután elmentünk gördeszkázni a fiúkkal. Jó elfoglaltság volt nevetünk, elestünk. Egy idejig nem is volt baj. Addig mig meg nem jelelt Diana és a barátnője.

-TAE! -kiabált mögötem valaki.
Megfordultam és egy felém száguldó Hobe fogadott, de már nem tudtam el ugrani.
-Auch. -nyöszörögtem a földön.
-Bocsi. -kért bocsánatot barátom a földön.

Elkezdtem hangosan nevetni. Hobe meg ugynézet rám mintha megszált volna az ördög.

-Hely Tae. -rázogatot J-Hope. -Jól vagy?
-Ez.. -nevetem tovább. -Annyira gáz.

Diana:

Reggel vagyis délután ahogy felkeltem az ágyam üres volt.

-Miért is hittem, hogy itt marad? -kérdeztem Tae üres helyétől.

Telefonom csörögni kezdett.
-Igen? -szóltam bele.
-Peteg vagy? -kérdezte Seon.
-Nem. -válaszoltam.
-Akkor mi a rákért nem voltál ma suliba? -kérdezte kedvesen.
-Hosszú. -adtam egy tömör választ és sohalytotam.
-Jól vagy? -kérdezte.
-Hát.. -akadtam el.
-Találkozunk? -kérdezte.
Seon a legjobb barátnőm. Tudja hogy ha bajvan akkor szeretem kibeszélni magamból.
-Igen. -válaszoltam.
-Átmegyek. -mondta. -Ötperc.

Mire átjött addig és gyorsan felöltöztem. Az ajtó kivágodot és Seon lépet be.
Leült az ágyam szélére törökülésbe.

-Hallgatlak. -mondta.
-Öhhhmmm. -néztem baratnömre majd a földre.
-Mi történt ez alatt a kétnap alatt? -kérdezte.

"Tényleg. -kezdtem gondolkodni. -Két nap. "

-Diana? -ált elém barátnőm. -Sétáljunk?
-Jo lenne. -válaszoltam mosolyogva.

Már vagy tíz perce sétálunk, de én nem mondtam semmit se.
Nem tudtam mit mondjak vagy hogy egyáltalán elmondjam-e.

-Mennyünk a pája felé.-szólalt meg hírtelen.
-Jól van. -egyeztem bele.
-A bágyámnak is ott kell lennie. -folytatta a beszédet.

Nem voltunk messze a pályától és már láttuk is Seon tesóját. Seon elindult bágya felé én meg utána. Jó fej a tesója meg kedves. Hírtelen egy nagy csatanást halodtam és fejem a hang irányába kaptam. Bár ne tettem volna.
Tae a földön feküdt az egyik barátja is. A deszka meg felém gurult.
J-Hope azt hiszem igy hívják épp bocsánatot kért Tae-töl.
Tae válla rázkodni kezdett J-Hope meg elég fura fejjel nézet rá.

-Jól vagy? -kérdezte J-Hope és rázogatni kezdte Tae-t.
-Ez.. -nevetett fel Tae hangosan. -Annyira gáz.
-Fáj valahol? -kérdezte tovább.
-Nem vagyis a lábam. -nevetett.

Arcát nem láttam mert háttal volt, de így is le döbbentem.
Lassan sétálni kezdtem felé, de ahogy egyre közelebb értem úgy gyorsitottam sétámon majd futásomon.
A vele szembe térdelö barátja rám kapta fejét és hátrébb ugrott.
Tae még mindig nevetett. Oda értem elé térdeltem.

Arcomat figyelve elnevette magát. Ahogy arcát és mosolyát néztem hátra estem.
-Nem. -néztem Tae-t. -Te.
Fel támaszkodott és kezét nyújtotta, de én nem fogadtam el.
Fel áltam és le sepertem magam.

-Jól vagy? -kérdezte.
-Te. -néztem arcát.
-Diana? -nyúlt arcomhoz de elcsaptam kezét.
-GYÜLÖLEK! -kiabáltam rá.
-Mi? -kérdezte.
-Mindent el mondtam. -mondtam Tae-nek. -Mindent.
Csendbe volt, csak hallgatót.
-Hazudtál. -folytattam. -Miért V!
-Én.. -kezdte de abba hagyta.
-Miért? -kérdeztem ismét.
-Ez nem olyan könnyű. -válaszolta.
-Nem könnyű? -kérdeztem vissza. -Mi benne a nehéz?
-Minden. -válaszolt.
-Mi? -kérdeztem ismét. -Oda álni elém és megmondani, hogy te vagy V?
-Nem ismertél fel. -mondta. -Mit kelet volna tennem?
-Talán el kellett volna mondanod?! -nevetem rajta. -Mindent. Érted ezt mindent elmondtam.
-Tudom. -értet egyet.
-Azt is. -célozgattam.
-Hogy szerettél? -kérdezte.
-Igen. -válaszoltam.

Ezután nem mondtam semmit és őse.
Én a földet vizsgáltam ő meg engem nézett a fiúk meg minket.
Megfordultam és elindultam, ki a pályáról.

-Hová mész? -kérdezte.
-El. -válaszoltam.
-Vicces. -mondta. -Te felejtesz el és én vagyok a hibás.
"-Mi van? -kérdeztem magamba."
-Te nem emlékszel rám. -mondta tovább. -És engem álitasz be bűnösnek.
"-Igaza van. -mondtam magamban."
-Arra megy ki az egész hogy telegyél az áldozat. -nevetett.
Megfordultam és vissza mentem V-hez.
-Kicsinek is ezt csináltad. -folytatta.-Mindenből te jöttél ki jól.

Kezem lendült és arcán csattant az egész pálya víz hangzott. Arca oldalra fordult, kezem nyoma látszott arcán.

-Nem. Nem én vagyok az áldozat. -remeget hangom. -De te se.
"Igen igy igaz. -mondtam magamba."
Nevetni kezdett.
-Ha nem én se te? -kérdezte. -Akkor ki?
-A többiek. -válaszoltam.
Le döbent.
-Ök melletted áltak. -folytattam. -Amikor vissza jöttél.
-Tudom. -suttogta. 
-Mi? -kérdeztem. Alig halodtam.
-TUDOM! -kiabálta. -Tudom. De nem könnyű.
-Mi? -kérdeztem.

Nem válaszolt, csak hátat fordítót és elhagyta a pályát. A hat fiú lépet mellém.

-Nem könnyű neki. -mondta Suga.
-Nem bizony. -mondta J-Hope.
-Vissza jött. -mondta Jungkook. -De te fel se ismerted. Sőttt...
-Itt se voltál. -folytat Jungkook helyett Jin. -Mire vissza jöttél nem mosolygott.
-Az elején mikor a városba jöttek. -mondta RM. -Még igen, de rá kb.egy évre nem.
-Utána jöttél te Diana. -mondta Suga. -Boldog volt, de rá se néztél.
-Akkor ez miattam van? -kérdeztem.
-Nem vagyis részben. -simított fejemre Jin.
-Szóval legyél vele türelmes. -mondta Jungkook.
-Vicces. -mondta J-Hope. -Eddig ezt neki mondtuk.
-Igen. -egyezett bele Suga.

El léptem tőlük és velük szembe fordultam.

-Kedvesek vagytok. -mosolyogtam. -De nem hinném, hogy fogunk még beszélni.
-Miért? -kérdezték egyszerre.
-Látátok nem? -kérdeztem. -És halodtátok?
-Igen, de.. -kezdte Jungkook.
-Mióta beszéltetek. -vágot közbe Rap Mon. -Már mosolygott.
-Az nem számít. -mosolygtam. -Nem számi,  se a mai nap, se a tegnapi és az az előtti.
-Tegnapi? -kérdezte J-Hope. -Nálad volt?
Mind a hat fiú le döbent és egymást kérdezgeték. Mintha bármelyikük tudná, hogy mi volt.
-Hagyátok abba. -nevetem. -Már mindegy.

Hátat fordítottam és el indultam haza, de vissza fordultam.

-Most ö utál engem. - mosolyogtam és éreztem egy könycseppet.
-Diana... -próbált meg állitani Suga, de én futni kezdtem.

Na remémel nem csalodtatok. 😞😢