M͓̽o͓̽s͓̽o͓̽l͓̽y͓̽o͓̽g͓̽j͓̽"r͓̽ám͓̽"! TaeHyungFF

3.rész

Itt a 3.rész.Remélem valakinek tetszeni fog. 😊😊😊😅😅

Otthagytam öket. Barátnőmmel haza mentünk vagyis indultunk, de én meg áltam az út közepén és csak áltam csendben.
-Diana jol vagy? -kérdezte barátnőm.
A sírás folytogatot egy olyan fiu miatt akit utoljára kicsi koromba láttam és csak a becenevét tudtam na meg azt hogy velem szembe lakott.
-V. -nevetem el magam. -Csak ő. Mindig ő jut eszembe.
-Nem értelek. -mondta Seon és kezét kezte lobálni szemem előtt.
-Menyünk. -kerültem ki és tovább mentem.

~holnap~
Egésznap nem láttam Tae-t amit nem is bánok. Órán bent volt de ugy tettem mintha ott se lenne.
Hasam korogni kezdett igy közöltem Seonnal hogy le megyek a püfébe.
-Rendben de ne mennyek én is?! -kérdezte agudo tekintettel.
-Nem. Jol vagyok. -hazudtam barátnőmnek.
Teknap óta és ma reggel óta csak azon jár az eszem hogy bocsánatot kéne kérnem vagy nem.

A folyosan sétáltam el gondolkodva.
De valaki megálitot azzal hogy egy üres terembe rántott.
-Mi a... Ohh.. -néztem rablomra.
-Diana igaz? -kérdezte.
-Ahan. -válaszoltam majd az egyik padról egy vonalzot vettem fel védekezöen.
-Szerinted megvéd? -kérdezte.
-Nem. -emeltem magam elé. -De biztonságot nyújt.
-Oké. -nevete el magát. -Kezgyük.
A vonalzó hegyét tartottam felé, lábam remegett és halál félelmem volt. Mégis csak rosz fiú.
-Tegnap.. -kezdte. -Tae.. Ajj hogy mondjam.
-Kezd már el! -szóltam közbe.
-Nem tutsz semmit Taeről. -kezdet bele majd felém sétált. -Nem tudod mi történt vele. Semmit. Azt hiszed csak veled történt rossz.
-Rossz? -kérdeztem vissza.
Suga leült egy padba, lábát feltette.
-Ja. -válaszolt. -De te! Hogy érteted azt, hogy "Miért te és nem ő? " Ki?
-Hát tudod... -válaszoni akartam de nem tettem. -Nem ismerlek nincs közöd hozzá.
-Nem mondom el senkinek se. -esküdözött. -Add a kis ujjad.
-Az ujjam? -nyújtottam ki.
Össze kulcsolta ujjainkat.
-Na kezdheted. -mondta majd kitolt maga mellett egy széket.
-Itt nem. -elenkezdtem.
-Akkor hol? -kérdezte érdeklődő tekintettel.
"Hely, hely, hely? -gondolkodtam. -Ahol sok az ember."
-Udvar? -kérdeztem.
-De még óra van. -nevetett.
-Miiii? -húztam meg az i-t majd a padra csaptam amibe ült.
Kicsit meg lepődött.
-Nyugi. -mondta majd fel ált. -Gyere.
Kezem meg fogta és kihúzott. Hazudot nem volt óra mindenki kint volt és minket nézett.
-Lyukas óra van. -mondta hátra fordulva. -Ott jó lesz?
Egy padra bökött fejével az udvar közepén.
-Ahan. -válaszoltam.
Zavarba lettem sose voltam ennyire zavarba még. Le halytottam a fejem. A fiúk mellé értünk ott megált váltottak néhány mondatot kezem nem engedte el. Gondolom nehogy meg szökjek. Fejjem fel emeltem Tae arcával találtam magam szembe aki engem és Sugát figyelte jobban mondva a kezünk.
-Csá. -pacsiztak majd rám nézet Suga. -Mehetünk?
Bólintottam.
-Miért nem engedted el a kezem? -kérdeztem.
-Volt már pasid? -kérdezte.
-Mivan? De te. Én. -dadogtam arcom pirosabb lett. Ő hátra fordult és kuncogni kezdett.
-Vicc volt. -mondta. -Csak hogy ne szökj el.
"Tudtam. -mondtam magamba. "
Még mindig zavarba vagyok.
-Itt vagyunk. -rántott a padra. -Kezheted.
Bólintottam le hajtott fejjel.
-De cuki vagy. -figyelte le hajtott fejjem. -Zavarba jöttél.
-Ez nem igaz! -emeltem meg fejjem de arcom el árult.
-Jó. El hiszem. -kuncogott -De kezd el.
-Rendben. -ültem fel a pad karfájára ő követte példám. -Régen volt egy fiú. Még kicsik voltunk. Velünk szembe lakót nem tudtam rola semmit csak ahogy a barátai nevezték. Aranyos volt.
-Becenév? -kérdezet vissza.
-Igen. -mosolygatam rá.
-Mi volt az? -kérdezte.
-V. -válaszoltam.
Nevetni kezdett.
-Ohhh drága tudatlan gyermekem. -nevetett.
-Mikor mentél át papába? -kérdeztem nevetve.
-Folytasd! -szólt rám .
-Jó. -hagytam abba a nevetést. -Utána játszottunk minden nap de nem kérdeztem meg az igazi nevét. Egyik nap eltünt, elköltöztek. A szülei munkát kaptak valahol. Nem is tudom talán V volt az első szerelmem.

Suga nevetni kezdett.
-Nem vicces! -szóltam rá.
-De az. -mondta. -Na ez jo volt. Nem soká talán rá jössz néhány dologra. De addig is.
Meg puszilta az arcom.
-Maragy tudatlan. -nevetett majd el ment.
Távolodó alakját figyeltem. Tae ott ált és minket figyelt.
Suga mellé ért. Suga olyan volt mintha mentegetözne valami miatt majd Tae nyakába karolt és tovább mentek.
Barátnőm ugrott elém.
-Úristen, Úristen. -ugrált.
-Mivan?-kérdeztem nevetve.
-Ne szívas. -hagyta abba. -Mivan köztetek?
-Semmi. -válaszoltam.
-Maragyunk anyiba, hogy el hiszem. -bólogatott. -Mennyünk.
Ahogy kimondta be csengettek.
Bent a terembe jöttem rá hogy nem vettem kaját mert a hasam még mindig morgott. Fel áltam és Suga asztalához léptem.
Válon bőgtem.
-Mivan? -fordult meg ahogy észre vett mosolyogni kezdett. -Mond.
-A te hibád. -pöcköltem meg a homlokát.
-Auch. -fogta meg homlokát. -Mi van?!
-Miattad nem tudtam enni. -folytatam mondandóm. Kezem pöcköléshez készítettem.
-Éhes vagy? -kérdezte. Olyan volt mintha bűntudata lenne.
-Igen. -válaszoltam. Hasam morgott egyet.
-Azt hallom. -nevetett és egy mozdulattal ölébe húzott.
-Suga! -szóltam rá.
-Csak egyél. -mondta és elém rakott egy szendvicset. Nem kellett kétszer mondani enni kezdtem az se érdekelt, hogy ő közbe át ölelte derekamat.
Az osztályba minket néztek még a fiuk is.
-Köszi. -köszöntem meg.
-Nincs mit. -mondta majd el engedett. -Miattam nem ettél.
-Igaz. -nevetem vele együtt.
-Ezt majd meg ismételhetnénk. -kacsintott.
-Álmodba Yoongi. -nevettem rá.
Vissza mentem padomhoz és mintha mi sem történt volna.

Remélem tetszett.