Ami másnap bekövetkezett arra nem kifejezetten számítottam. Mélyvíz. Éppen a stúdióban voltam és a "No Promises"-t énekeltem fel amikor a fülesemben megállt a zene Steven meg sietve hozta be hozzám a csengő telefonom.- Kösz. - bólintottam majd letoltam a fülesem és fogadtam a hívást. - Haló?
- Kim légyszives ne akadj ki... - hallottam meg Brandon ideges hangját. - De anyudék tudták,hogy jövünk és személyesen kerestek fel,hogy vigyünk vissza. - majd nyelt eggyett. - Megfenyegettek ha nem akkor feljelentenek gyerekrablásért.
Bennem megállt az ütő. Mindennek vége. Elcsesztük,de nagyon.
- Te most hülyéskedsz? - nevettem fel kínomban.
- Szerinted hülyésgednék ilyennel?! - emelte fel a hangját.
- És most mi lesz? - feszült meg az állkapcsom. A sírás szélén voltam.
- Minden rendben lesz, é-én megígérem csa- kezdett magyarázkodni de szavába vágtam.
- Brandon neked komolyan nem tűnt fel,hogy rohadtul sincs semmi rendben?! - eltörött a mécses. Kitört belőlem a sírás. - Hol vannak azok amiket megígértél?! Amikben bíztam?! Minden szétesett te nem veszed észre?! Ott vagy az állam másik felén és azt ígérgeted nekem,hogy majd minden rendben lesz amikor az eddigieket sem tudtad megvalósítani?! - átalakult a fájdalmam dühbe. - Bíztam az ígéreteidben és benned is,mert szeretlek!
- Hercegnő é-én tényleg megprobálom csak adj egy kis időt! - hallottam,hogy ő sem bírja már sokáig.
- Brandon te már kicsúsztál az idődből. - sütöttem le a szemem. - Elegem van az ígéreteidből,Brandon Rowland. - sóhajtottam mire a vonal tulsó végén csend volt majd kinyomtam.
- Valami baj történt? - kérdezte Steven kétségbeesetten amint meglátta a könnyes arcom.
- A legelső Californiába induló géppel el kell mennem. - töröltem meg az arcom. - Majd értesítelek,hogy mi van de ezt el kell intéznem. - akasztottam a fülesem a mikrofonra.
- Öö...oké biztos valami nagyon fontos,megértem de remélem ezért nem akarod dobni a lemezt. - vonta fel a szemöldökét.
- Nem dehogy és nagyon hálás vagyok érte de most nem maradhatok. - kezdtem összekapni a cuccaim. - Majd beszélünk. - néztem vissza az ajtóból.
- Rendben. - bólintott majd kimentem.
Szerintem a taxis láthatta rajtam,hogy mennyire ideges vagyok és sietős szóval száguldottunk az utcákon át Aaronhoz. Fizettem majd kipattantam és berontottam a házba. Aaron hirtelen felszökött a TV elől én meg számba se véve trappoltam a szobám fele. Elkezdtem kirámolni a szekrényemet és bepakolni a bőröndbe miközben csak értetlenül állt az ajtóban és nézte ahogy ide-oda kapkodok.
- Kim. - szólított de nem vettem figyelembe hanem bementem a fürdőbe és összeszedtem a dolgaim. - Kim! - ismételte amikor kijöttem. - Kim elmondanád,hogy mi a jó eget csinálsz? - guggolt le elém.
- Mennem kell. - sóhajtottam és leültem a ruhák közé.
- Mi történt? - húzta fel a szemöldökét.
- Brandon. - suttogtam magamelé bámulva és éreztem,hogy a könnyeim újra összegyűlnek.
- Pontosabban? - láttam az arcán,hogy nem ért. De nem hibáztatom. Még én magam sem értem,hogy mi van velem.
- Anyuék visszaakarnak szerezni és mivel ezért Brandonékkal jöttem el tőlük követelnek. - sóhajtottam. - Megfenyegették őket ha nem kerülök vissza feljelentik őket gyerekrablásért. - gördült le egy könnycsepp az arcomon. - Nem mellesleg Brandonban is csalódtam. - húnytam le a szemem.
- Gyere ide. - intett és kitárta a karjait amit sírva fogadtam el.
Nem mondott semmit. Csak az én sírásom hasított bele a csendbe miközben szorosan öleltem Aaront. Nem mondhatta azt,hogy rendbe jön majd minden hiszen még én sem tudtam. Annyiban voltam biztos,hogy ezt valahogy nekem kell rendbe tennem. Csak hallgatott és simogatta a hátam de ez nekem abban a percben nagyon sokat jelentett. Aaron volt az akit az első perctől irtózatosan megkedveltem és úgy tekintek rá mint akár egy nagytesóra. Aki megért és a magamódján próbál segíteni. És tessék,most őt is itt fogom hagyni.
- Mikor indul a géped? - kérdezte.
- Három óra múlva. - engedtem el majd megtöröltem az arcom.
- Kiviszlek a reptérre. - határozta el majd felállt és elkezdett segíteni a pakolásban.
YOU ARE READING
Special ✖brr✖ |BEFEJEZETT|
FanfictionAbban a pillanatban majd kicsattantam a boldogságtól de egy kérdés nem hagyott nyugodni : Miért pont én? || #11 in fanfiction || 2017. 04. 01.||