Special ✖brr✖ |BEFEJEZETT|

39.Rész

Igazából egész nap nem csináltunk összesen semmit. Csak kiterülve az ágyon beszélgettünk tulajdonképpen minden random témáról. Nem rontott ránk senki csak órákon át feküdtünk nyugisan miközben Brandon minden porcikáját végigtanulmányoztam.

- Amúgy.. - szólaltam meg. - Rohadt szép szemeid vannak. - szórakoztam a hajával.

- Ömm...kösz? - kuncogott. - De a tieid szebbek. - kacsintott. - Olyanok mint a tenger. És néha olyan mintha egy gyönyörű kagyló csillanna fel benne. - nézett a szemembe.

- Ez a kagyló csak akkor csillan fel amikor meglátlak. - mosolyogtam mire közelebb húzott magához és nyomott egy puszit a hajamba.

- Szeretlek. - suttogta.

- Én is szeretlek Brando. - néztem fel rá majd lehunytam a szemem és megcsókoltam.

Megragadta a derekam és magaalá fordított miközben ajkaink szinkronban mozogtak. Éreztem,hogy gyengéden elkezdi simogatni az oldalam amitől elöntött a melegség és minden porcikám bizsergett. Hirtelen belemosolyogtam a csókunkba mire a szemembe nézett majd a nyakam kezdte behinteni apró puszikkal.  Beletúrtam a hajába és lehunytam a szemem mikor újra megéreztem ajkait az enyémeken. Ráerősen megcsókolt amire a pillangók a hasamban konkrétan a 3.világháborút játszották el. Tudatában voltam,hogy mire gondolhat de nem olyan hülye,hogy meg is csinálja. 

Már délután 6 fele járhatott amikor úgy döntöttünk,hogy kimozdulunk legalább sétálni a nagy semmittevésbe. Kellemes idő volt így csak egy szál pulcsiban meg cicanadrágban mászkáltam Brandon mellett a Starbucks fele. Persze a séta közben ez soha nem maradhatott el ha útba esett. Bementünk,megvettük amit akartunk majd a part fele vettük az irányt.

- Tök durva,hogy már van több mint fél éve amikor itt baromkodtunk a srácokkal. - szólaltam meg amikor eszembejutott az az este.

- De nem csak annyi történt akkor este. - kacsintott. Tudtam,hogy mire gondol. Hogy is felejthetném el azt a napot amikor a barátnője lettem?

- Tudom te kis kaszanova. - nyújtottam ki a nyelvem mire elröhögte magát.

A következő pillanatban annyit vettem észre,hogy Bran a kávéjával szerencsételenkedve mennyasszonyi pózban kap fel. Elröhögtem magam és átöleltem a nyakát.

- Hova hurcolsz? - kérdeztem nevetve.

- Be a vízbe. - vágott eszelős arcot majd elkezdett beszaladni a vízhez mire felsikoltottam.

- Tegyél már le! - ütögettem meg a hátát.

- Ahogy akarod. - rántott vállat majd elkezdett elegedni amikor tudatosult bennem,hogy a víz mellett vagyunk.

- Neee! - kapaszkodtam meg újra a nyakába.

- Döntsd már el mit akarsz! - röhögött.

- Rakj le de nem a vízbe! - borzoltam meg a haját.

Kisétált velem vissza a partra majd lerakott mire nyomtam egy puszit a szájára és megköszöntem. Éppen megakarta volna fogni a kezem amikor gondoltam eggyet és futásnak eredtem.

- Kapj el ha tudsz! - néztem vissza.

- Ohh igen? - hallottam meg a hangját és tudtam,hogy elkezdett szaladni utánam.

Így baromkodtunk a parton miközben a nap egyre csak eltünt az óceánban. Amikor elfáradtam megadtam magam és kifeküdtem a homokba mire röhögve állt meg mellettem.

- Nem bírod mi? - nézett le rám.

- Megadom magam! - emeltem fel a kezeim védekezés képpen. - A tiéd vagyok.

- Én is úgy gondoltam. - kacsintott majd kinyújtotta a kezét,hogy felüljek és ő is leült mellém.

Átkarolta a nyakam és úgy meredtünk a naplementére. A csillagok lassan megjelentek az égbolton ami besötétedett. Rádőltem a vállára azon gondolkozva,hogy milyen ritka meghitt ez a pillanat.

- Úgy hiányoztak ezek az esték. - törte meg a csendet. - Veled.

Nem mondtam semmit csak elmosolyodtam és felnéztem rá. A szemei felcsillantak még a sötétben is. A haja kicsit kócosan eggyértelműen miattam tökékelesen tökéletlenül állt. Nem tudom miért de Brandonban mindig is láttam azt a védő szerepet. Mármint azt a kétségbeesést amikor nem akar elveszíteni valakit és megakarja védeni. Elképesztő,hogy milyen csodás lelke van amit kevesen látnak meg. De lehet csak én ismerem ezt az oldalát. Nem meri másoknak megmutatni a törékeny énét csak nekem. Mert már én vagyok a mélypontja,ő meg az enyém.