Igazából egész nap nem csináltunk összesen semmit. Csak kiterülve az ágyon beszélgettünk tulajdonképpen minden random témáról. Nem rontott ránk senki csak órákon át feküdtünk nyugisan miközben Brandon minden porcikáját végigtanulmányoztam.- Amúgy.. - szólaltam meg. - Rohadt szép szemeid vannak. - szórakoztam a hajával.
- Ömm...kösz? - kuncogott. - De a tieid szebbek. - kacsintott. - Olyanok mint a tenger. És néha olyan mintha egy gyönyörű kagyló csillanna fel benne. - nézett a szemembe.
- Ez a kagyló csak akkor csillan fel amikor meglátlak. - mosolyogtam mire közelebb húzott magához és nyomott egy puszit a hajamba.
- Szeretlek. - suttogta.
- Én is szeretlek Brando. - néztem fel rá majd lehunytam a szemem és megcsókoltam.
Megragadta a derekam és magaalá fordított miközben ajkaink szinkronban mozogtak. Éreztem,hogy gyengéden elkezdi simogatni az oldalam amitől elöntött a melegség és minden porcikám bizsergett. Hirtelen belemosolyogtam a csókunkba mire a szemembe nézett majd a nyakam kezdte behinteni apró puszikkal. Beletúrtam a hajába és lehunytam a szemem mikor újra megéreztem ajkait az enyémeken. Ráerősen megcsókolt amire a pillangók a hasamban konkrétan a 3.világháborút játszották el. Tudatában voltam,hogy mire gondolhat de nem olyan hülye,hogy meg is csinálja.
Már délután 6 fele járhatott amikor úgy döntöttünk,hogy kimozdulunk legalább sétálni a nagy semmittevésbe. Kellemes idő volt így csak egy szál pulcsiban meg cicanadrágban mászkáltam Brandon mellett a Starbucks fele. Persze a séta közben ez soha nem maradhatott el ha útba esett. Bementünk,megvettük amit akartunk majd a part fele vettük az irányt.
- Tök durva,hogy már van több mint fél éve amikor itt baromkodtunk a srácokkal. - szólaltam meg amikor eszembejutott az az este.
- De nem csak annyi történt akkor este. - kacsintott. Tudtam,hogy mire gondol. Hogy is felejthetném el azt a napot amikor a barátnője lettem?
- Tudom te kis kaszanova. - nyújtottam ki a nyelvem mire elröhögte magát.
A következő pillanatban annyit vettem észre,hogy Bran a kávéjával szerencsételenkedve mennyasszonyi pózban kap fel. Elröhögtem magam és átöleltem a nyakát.
- Hova hurcolsz? - kérdeztem nevetve.
- Be a vízbe. - vágott eszelős arcot majd elkezdett beszaladni a vízhez mire felsikoltottam.
- Tegyél már le! - ütögettem meg a hátát.
- Ahogy akarod. - rántott vállat majd elkezdett elegedni amikor tudatosult bennem,hogy a víz mellett vagyunk.
- Neee! - kapaszkodtam meg újra a nyakába.
- Döntsd már el mit akarsz! - röhögött.
- Rakj le de nem a vízbe! - borzoltam meg a haját.
Kisétált velem vissza a partra majd lerakott mire nyomtam egy puszit a szájára és megköszöntem. Éppen megakarta volna fogni a kezem amikor gondoltam eggyet és futásnak eredtem.
- Kapj el ha tudsz! - néztem vissza.
- Ohh igen? - hallottam meg a hangját és tudtam,hogy elkezdett szaladni utánam.
Így baromkodtunk a parton miközben a nap egyre csak eltünt az óceánban. Amikor elfáradtam megadtam magam és kifeküdtem a homokba mire röhögve állt meg mellettem.
- Nem bírod mi? - nézett le rám.
- Megadom magam! - emeltem fel a kezeim védekezés képpen. - A tiéd vagyok.
- Én is úgy gondoltam. - kacsintott majd kinyújtotta a kezét,hogy felüljek és ő is leült mellém.
Átkarolta a nyakam és úgy meredtünk a naplementére. A csillagok lassan megjelentek az égbolton ami besötétedett. Rádőltem a vállára azon gondolkozva,hogy milyen ritka meghitt ez a pillanat.
- Úgy hiányoztak ezek az esték. - törte meg a csendet. - Veled.
Nem mondtam semmit csak elmosolyodtam és felnéztem rá. A szemei felcsillantak még a sötétben is. A haja kicsit kócosan eggyértelműen miattam tökékelesen tökéletlenül állt. Nem tudom miért de Brandonban mindig is láttam azt a védő szerepet. Mármint azt a kétségbeesést amikor nem akar elveszíteni valakit és megakarja védeni. Elképesztő,hogy milyen csodás lelke van amit kevesen látnak meg. De lehet csak én ismerem ezt az oldalát. Nem meri másoknak megmutatni a törékeny énét csak nekem. Mert már én vagyok a mélypontja,ő meg az enyém.
VOUS LISEZ
Special ✖brr✖ |BEFEJEZETT|
FanfictionAbban a pillanatban majd kicsattantam a boldogságtól de egy kérdés nem hagyott nyugodni : Miért pont én? || #11 in fanfiction || 2017. 04. 01.||