Special ✖brr✖ |BEFEJEZETT|

29.Rész

Miután lejárt a meet&great a fanok bevonultak a színpad elé és izgatottan várták,hogy a srácok mikor ugrálnak fel a színpadra. A zene elindult és a fények lekapcsolódtak amire elkezdtek sikítozni. Brandon még éppen nyomott egy hosszú puszit a számra majd felment a színpadra. A backstageből figyelve minden másképp nézett ki mint a színpad elől. Vagy csak nekem tűnt így mivel több mint egy hónapja még én is ott tomboltam.

- Sziasztoook! - mondta Brandon amikor felért. A sikítozás továbbra is fokozódott.

A srácok mint általában mindig hülyéskedtek,ugráltak,énekeltek,
felhívtak lányokat a színpadra és így lassan eltelt. A végén a DJ-s szólt Brandonnak aki bólintott majd rámnézett és intett a fejével,hogy én következek.

- Ma van egy meglepetésünk is nektek... - kezdte mire a fanok sikítozni kezdtek. - Felfedeztük,hogy a velünk élő lányban igen nagy hang van. - mosolyodott el. - Kim! - mondta és hátranézett.

Mély levegőt vettem,a szívem konkrétan a torkomban dobogott mivel ha ezt elcseszem akkor minden közösségi oldalon kint lesz és beégek amilyen szerencsém van. Amint kimentem a színpadra még nagyobb volt a sikítozás. Elvettem a mikrofonom majd odamentem Brandon mellé.

- Sziasztok! - szóltam bele.

- Nos ma Kim fogja nekünk elénekelni a... -mondta Huntah. - "Never Be Alone"-t! - a fanok a jól ismert Shawn számra mégjobban sikítoztak amire elmosolyodtam.

A srácok kisétáltak a színpadról. Még vetettem egy utolsó pillantást hátra. Tudtam,hogy ott áll. Bólintott,hogy minden rendben lesz. Vettem egy mély levegőt és lecsuktam a szemeim. A zene elindult.

-  I promise that one day I'll be around - kezdtem el mire mindenki becsatlakozott. - I'll keep you safe, I'll keep you sound. Right now it's pretty crazy, and I don't know how to stop
Or slow it down... - ültem le törökülésbe.

Egyszerre énekelték végig velem majd a refrénnél hangosabban.

- Take a piece of my heart
And make it all your own
So when we are apart
You'll never be alone
You'll never be alone. - csuktam be a szemem. - You'll never be alone
When you miss me close your eyes
I may be far but never gone. - végignéztem a fanokon. Eggyesek könnyes szemmel tartották fent a világító telefonjukat, ide-oda lóbálva a kezükben.

Amikor elénekeltem óriási tapsban meg sikítozásban törtek ki amin csak vigyorogni tudtam. Hihetetlen volt. Egyszercsak megéreztem egy pár kezet a derekamon. Nem kellett kitalálnom ki az hiszen pontosan tudtam. Megfordultam és átöleltem a nyakát a kis könnyes szemű gyereknek.

- Fantasztikus voltál. - suttogta a fülembe majd szorosan megölelt.

A fanok sikítozása mintha csak elhalkult volna körülöttünk és csak őt láttam. Még azóta is próbálom feldolgozni a tényt,hogy a barátnője vagyok de egyszerűen nem megy és szerintem nem is fog. Tök durva és hihetetlen minden. Pedig ez cseszettűl a valóság és ideje lenne már elhinnem. Mélyen a szemeimbe nézett.

- Különleges vagy. - suttogta a két szót amitől a hideg végigfutott a hátamon és a hasamban azok a híres és relytéjes pillangók a 3. világháborút játszották le.

Behunytam a szemeim mire megéreztem ajkait. Finoman visszacsókoltam amire hirtelen a sikítozás már a tetőponton volt de annyira nem is érdekelt. Elengedett,hogy elköszönjön a rajongóktól majd lesétáltunk a színpadról.

- Szuper volt! - dícsért meg Christine amikor hátra értünk.

- Köszi. - mosolyogtam.

Amíg megvártuk,hogy a fanok elmenjenek megettük a maradék mekis kaját ami már nem volt olyan finom mint az elején de mivel éhesek voltunk ez nem tartott vissza.

- Akarsz máskor is fellépni? - kérdezte Christine.

- Nem is tudom... - vakargattam a nyakam.

- Hát nem akadályoz meg semmi és senki ami azt illeti. - mondta Hunter miközben Ashtont piszkálta. 

- Van időd eldönteni. - rakta a vállamra a kezét Brandon. Hátranéztem mire elmosolyodott.

- Meglátom. - mondtam.

- Elmentek,mehetünk mi is. Gyertek! - szólt Christine mire felpattantunk majd kimentünk.

A kocsiban csend volt mivel fáradtak voltunk és majdnem elaludtam Brandon mellett. Amikor megérkeztünk felmentünk a szobánkba és bedőltünk az ágyba.

- Kim. - szólalt meg Bran.

- Hm? - fordultam meg.

- Akarok mutatni valamit.

- Pont most? - töröltem meg a szemem.

- Igen,mivel holnap már nem leszünk itt. - mondta majd felrángatott az ágyból.

- Hova megyünk? - kérdeztem.

- Majd meglátod. - mondta és lekötötte a szemem.