Special ✖brr✖ |BEFEJEZETT|

11.Rész

- Komolyan? - esett le az állam. Velük a turnéra? Átutazni kb. az egész országot Brandonnal? Az izgatottság megnőtt bennem és a szám szélét harapdáltam miközben Christine-t figyeltem.

- Figyelj,ha beleeggyeznek a szüle- ekkor Brandon nyakába ugrottam aki valahogy sikeresen megfogott.

- Ezt nem hiszem el! - mondtam és majd elsírtam magam,közben szorosan öleltem.

- Minél hamarabb megkellene kérdezni őket de ehhez te is kellesz anya. - mondta Brandon majd lerakott.

- Rendben. - mosolygott és kiment.

- Ez képtelenség! - ültem le az ágyra. - Remegek. Újra. Mint a fellépésetek előtt. - emeltem fel a kezem.

- Nyugi van hercegnő. - mosolygott majd letérdelt elém és összekulcsolta a kezeinket.

- Annyira hihetetlen. - suttogtam. - Ez az egész. - kezdtem el nevetni. - Erre így kb. 2% esély volt.

- Hát megtörtént szóval törődj bele,hogy az álmodat éled! - nevetett.

- Na menjünk. - álltam fel,ezzel eggyütt felrántottam őt is majd kimentünk.

Brandon hívta Christine-t miközben felhúztam a cipőm. Lementünk majd be a kocsiba. Brandon beült mellém és összekulcsolta kezeinket. Lediktáltam a címet és már indultunk is. Csak alig 3 nap telt el a fellépés napja óta de úgyérzem nagyon eltávolodtam a szüleimtől ezért is félek a válaszuktól. Mire átgondoltam a dolgokat feleszméltem,hogy hazaértünk. Kiszálltunk a kocsiból majd vettem egy nagy levegőt és kizártam az ajtót.

- Sziasztok.. - mondtam kicsit halkabban. Anya és apa azonnal felfigyelt majd szúros tekintettel néztek végig.

- Sziasztok. - mondta anya. - Gyertek be. - lehúztuk a cipőket és odaültünk a konyhapulthoz mi is.

- Beszélni szeretnék valami fontosról veletek. - kezdtem. - Az van,hogy... Elmehetek velük a turnéra? - fújtam ki a levegőt.

- Szuper! Menj is el,persze. Haza se gyere kislányom,költözz el velük. Remélem jobb életed lesz! - vágta hozzám anya mire legördült egy könny csepp az arcomon. Megfeszült állkapcsom,próbáltam visszatartani a sírást. Felálltam a pulttól magamután húzva Brandont a szobám fele.

Bementem,előkerestem a bőröndöm majd elkezdtem pakolni. Brandon csak állt és nézte ahogy idegeskedve dobálom a ruháim ide-oda. Mikor megbizonyosodtam róla,hogy minden fontos dolog nálam van előkerestem az útelevelem meg egyebet ami az utazáshoz kell és azt is beleraktam. Kész voltam. Behúztam a bőröndöm és felállítottam majd Brandonra néztem. Elsírtam magam mire odajött és szoros ölelésbe vont.

- Minden kis hibáért le-leszidtak.. - szipogtam. - Azt akarják,hogy tökéletes legyek d-de senki sem az.. - kezdtem el újra sírni.

- S-s-s,nyugi hercegnő. Minden rendben lesz. - puszilt homlokon. - Ígérem.

- Monddhatok valamit? - dőltem hátrébb,hogy szemébe tudjak nézni.

- Persze. - bólintott.

- Ezt még Melanie-nek sem mondtam... - bámultam a földet. - Apa,néha iszik. Kiüti magát majd hazajön és megver...eléggé durván. Már szóba esett a válás is az ilyen esetek után. Nem akartam. Ezért próbáltam mindent jól csinálni. Hogy megfeleljek az elvárásaiknak. Mintha én lennék a hibás. - kezdtem el újra szipogni.

- Minden rendben lesz oké? Megígérem. - ismételte újra és szorosabban ölelt mire eltörött a mécses,újra sírtam.

Brandon elvette a bőröndöm és lementünk. Christine még mindig ott magyarázott nekik de ők csak megvető pillantással figyelték. Anya észrevett és elnevette magát. Elfordultam,felhúztam a cipőm és kimentem. Vissza se fordultam. Brandon jött utánam,beültünk a kocsiba a bőröndömmel eggyütt. Én, Kimberly White 13 évesen összepakoltam és elmentem otthonról. Elindultam valahova. Én sem tudtam hova megyek. De annyit tudtam,hogy Brandon ott lesz mellettem. És ez épp elég volt. Biztonságban éreztem magam. Christine kijött és beült. Még álltunk egy kicsit majd elindult a kocsi. Az ablakon át figyeltem a házat miközben majd megszakadt a szivem. Itthagyom az otthonom. Újra kitört belőlem a sírás és Brandonhoz bújtam aki szorosan átölelt. Nem szólt semmit. Christine,elől a visszapillantóban figyelt minket egy darabig.

- Brandon. - néztem fel rá.

- Hm?

- Megígéred,hogy eggyütt maradunk? - suttogtam.

- Megígérem. - puszilt homlokon. - Örökké. - suttogta majd újra szoros ölelésbe vont.