Special ✖brr✖ |BEFEJEZETT|

9.Rész

Brandon folyamatosan a szemembe nézett én meg az övébe majd vett egy nagy levegőt.

- Leszel a barátnőm? - kérdezte meg végül azt amiről egész életemben álmodtam. Egyszerre fogott el a sírhatnék,a röhögés,a vigyorgás,a tombolás és minden amit helyemben bármelyik fan ugyanúgy megtenne. Holdfény,tengerpart,Brandon,mi kell még?

- Igen! - mondtam ki boldogan majd közelebb húztam és határozottan megcsókoltam. Ezután már csak azon lepődtem meg,hogy hogyan voltam ilyen magabiztos. Soha nem csókolóztam addig. Ő volt az első. És tökéletes volt. Brandon visszacsókolt és éreztem,hogy mosolyog majd szorosan magához ölelt.

- Szeretlek hercegnő. - nyomott egy puszit a homlokamra. - Mindennél jobban.

- Én is szeretlek Brandon. - szinte elsírtam magam. - Mindennél jobban. - sóhajtottam.

- Na megyünk utánuk? - kérdezte meg egy kis idő után.

- Persze. - bólintottam és összekulcsoltam kezeinket majd elindultunk Melaniék után.

Mikor beértük őket Melanie épp Hunter hátán csüngött,Ashton pedig lefényképezte őket és röhögtek. Elnevettem magam.

- Na mi van Supergirl-t játszassz? - kezdtem el csiklandozni Melaniet.

- Kim ne! Le-lefogok..esnii! - röhögött majd Hunterrel mindketten a földön landoltak. Hupszi.

- Bocs. - nyújtottam ki a kezem mire lerántott a homokba. - Hé! - böktem meg a vállát. - Brandon légyszi segíts már fel! - nyújtottam újra kezem majd mikor megragadta lerántottam őt is.

- Nemár! - röhögött. - Ashton? - vonta fel a szemöldökét.

- Inkább lefekszek mellétek csak ne rángassatok. - tette fel kezeit majd szépen leült mellénk.

Felnéztem az égre. Milliónyi csillag nézett vissza ránk meg a Hold. Elképesztő,hogy milyen gyönyörűen ragyogtak és egyszer észrevettem egy hullócsillagot.

- Azt nézzétek! Hullócsillag! - mutattam fel majd gyorsan kívántam. Szerintem eggyértelmű,hogy mit is szeretnék. Brandonnal maradni. Örökké.

- Na és mit kívántál? - suttogta.

- Gondolhatod,bár nem mondhatom el,tudod úgy nem teljesül. - súgtam vissza. - És te? - vontam fel a szemöldököm.

- Most mondtad,hogy nem szabad elárulni,mert hanem nem teljesül. -kuncogott.

- Na jóvan. - röhögtem majd átöleltem. Beszívtam azt az kellemes kölni illatát és elmosolyodtam.

Ott maradtunk egész éjjel. Beszélgettünk,röhögtünk,
baromkodtunk. Mikor nem figyeltek a többiek Brandon néha lesmárolt amikbe jól belepirultam. Random átölelt amit nagyon szivesen viszonoztam. A telefonunkkal világítottunk amíg azok végül le nem merültek. Egész éjjel átkarolta a derekam és nem engedett az öléből,bár nem mintha elakartam volna szökni.

- Az ott a nap? - hunyorgott Melanie a tenger felé. Odanéztünk.

- Meglehet. - bólogatott Huntah.

- Hát ha már itt vagyunk nézzük meg. - ásítottam majd hátradöltem. Brandon belepuszilt a hajamba és így néztük öten a napfelkeltét. Fáradtan,kócosan,nyűgösen de boldogan.

A nap lassan jött föl,eközben az ég rózsaszín,narancssárga színekben pompázott ami gyönyörű volt. Meg is akartam örökíteni a pillanatot de mivel senki telefonja nem működött ezért nem tudtam. Már majdnem bealudtunk amikor teljesen följött a nap de felébresztettem valahogy a társaságot és visszaindultunk (pontosabban botladoztunk) a hotelhoz. Mikor odaértünk egy évnek tűnt míg felért a lift majd ásítozva benyitottunk a szobáinkba. Kérdés nélkül dőltünk be Brandonnal az ágyba ruhásan úgy ahogy voltunk. Alig telt el pár perc Brandon konkrétan elkezdett horkolni mellettem amitől nem tudtam aludni szóval inkább megvártam míg befejezi addig odaraktam a telefonokat a töltőbe. Egy kis idő után Brandon befejezte a horkolást és valahogy eltudtam én is aludni.

Délben arra keltem,hogy teljesen természetellenes pózban fekszünk ágyon. Én félig rá voltam mászva Brandonra aki meg majd leesett az ágyról. Halvány gőzöm nem volt,hogy ez mikor történt de valahogy felkeltem majd egy jó nagy ásítás közepette kinyitottam az ablakot. Bekapcsoltam a telóm és kb. 50 nem fogadott hívás anyumtól meg Melanie anyujától plusz még vagy 100 üzenet. Hupsz. Teljesen elefeljetettük,hogy Melanie hazakellett volna menjen és falazzon nekem szóval így úgylátszik lebuktunk. Elkezdtem gondolkodni,kattogott az agyam,hogy ebből,hogy magyarázzuk ki magunkat amikor benyitott Christine,Brandonék anyukája.

- Te vagy Kimberly ugye? - kérdezte.

- Igen. - bólintottam.

- Téged keresnek. - állt arrébb és megláttam anyát belépni az ajtón. Ezt nem ússzuk meg szárazon.