Special ✖brr✖ |BEFEJEZETT|

40.Rész

Másnap enyhén kómás fejjel csoszogtunk Christinék után le a kocsihoz ahol majdnem bealudtam. A reptéren várakozva is Brandon vállára voltam telepedve lehunyt szemekkel. Az éjjel közepén értünk vissza a hotelbe mivel a csillagokra meredve átbeszéltük a fél életünket miközben jókat röhögtünk. Mondanom sem kell alíg aludtunk pár órát. Amikor Hunter reggel benyitott mindketten csendben megjegyeztük,hogy jelenleg elmehetne a fenébe. Viszont indultuk Arizónába így nem maradhattunk ott.
Amikor bemondták,hogy lehet felszállni a gépre sóhajtva szenvedtem fel magam a csomagjaimmal eggyütt miközben Brandon összekulcsolta a kezünket. Araszoltunk a repülő fele a sorban,hogy végre bemehessünk.

Megkönnyebbülés volt leülni azzal a tudattal,hogy egy jó pár óráig nyugi lesz és aludhatok. Brandon ült az ablaknál,mellette én,majd Hunter.
Mivel mi mindketten bealudtunk Hunter kénytelen volt egyedül lefoglalni valamivel magát. Csak akkor ébredtünk fel amikor meghozták a kaját.

- Még mennyi van amíg odaérünk? - törtem meg a csendet evés közben.

- Másfél óra. - mondta Bran két falat közt majd a kijelzőre bólintott ami mutatta,hogy hol járunk.

- Ahha. - bólintottam és folytattam a zabálást.

- Kimberly hol fog aludni? - kérdezte Hunter.

- Ömm,mondjuk te és Ash majd átköltöztök a nappaliba. - nevetett.

- Na persze,nem raksz ki a szobámból. - nyújtotta ki a nyelvét.

- Nekem mindegy,hogy hol alszok csak csend legyen és kényelmes ágy. - tettem fel a kezeim.

- És én. - kacsintott Bran.

- Na persze. - kuncogtam.

- Meglássuk,amúgy is hamarosan leköltözünk Floridába. Ott majd lesz szobátok. - rántott vállat Hunter.

- Mi? Komolyan? - néztem Brandonra.

- Jaaaa,igen. Nem mondtam? - kérdezett vissza.

- Nem emlékszem,hogy mondtad volna.

- Akkor költözünk Floridába.

- Mostmár rájöttem,te idióta. - nevettem el magam.

Miután a kaját is elvitték nem nagyon tudtam visszaaludni. Elővettem a telóm és lőttem pár képet a mellettemülő,mit sem sejtő szundikáló Brandonról. Olyan aranyos volt. Miközben ezen vigyorogtam eszembejutott,hogy majd kell szólnom Stevennek a dolgokról és vissza kell jutnom New Yorkba. Mivel a repülőn erre nem volt esélyem hanyagoltam és elkezdtem zenét hallgatni. Csak váltogattam a számokat amikor megakadt a szemem az eggyiken amit hónapok óta nem hallgattam. Alaposan elgondolkoztam a sorokon és mintha csak a mi történetünkről lett volna írva.

It was great at the very start
Hands on each other
Couldn't stand to be far apart
Closer the better

Az elején azt hittem már többet nem fájhat semmi hiszen itt van ő nekem. Amikor legelőször megfogta a kezem legszivesebben soha nem engedtem volna el. Vele mindig jobb volt.

Now we're picking fights and slamming doors
Magnifying all our flaws
And I wonder why, wonder what for
Why we keep coming back for more

Ohh és aztán jöttek a veszekedések. Azok a veszekedések amik még mindig itt vannak csak csendben tartjuk őket,mert nem akarjuk elveszíteni egymást ezek miatt. Mindig többet akartunk.

Is it just our bodies? Are we both losing our minds?
Is the only reason you're holding me tonight
'Cause we're scared to be lonely?

Teljesen összezavarodtam és féltem attól,hogy mi lesz. Attól féltem,hogy mi jöhet még. Utána meg csak annyit kellett mondania,hogy nem akar elveszíteni és már a karjaiban is voltam. Ő is ugyanígy volt ezzel. Féltünk,hogy elveszítjük egymást. Féltünk attól,hogy egyedül maradunk.

Ezen merengve vettem észre,hogy kezdünk leszállni. Kivettem a fülhallgatóm a fülemből majd elraktam a telómmal eggyütt. Megfogtam a kezét amire felébredt.

- Szállunk le. - mosolyogtam rá miközben a szemét surolta.

- Félsz? - nézett a kezünkre álmosan.

- Egy kicsit. - vallottam be. - Sosem bírtam a leszállást.

- Nincs semmi baj. - szorította meg a kezem majd elmosolyodott. - Itt vagyok. - suttogta majd nyomott egy puszit a számra.

Brandon kezét szorongatva viseltem el a leszállást majd mikor elértük a földet megkönnyebbülve kezdtem összekapni a csomagjaim. Ő is leszedte az övét majd átadta a Hunterét és vártuk,hogy kimenjenek az emberek. Amikor kiléptem jól beszívtam a levegőt majd Brandonhoz fordultam.

- Hazaértünk. - mosolygott.