- Kimberly White. - mondta teljes nevem ami soha nem jelent jót.- Sziaaa...ööö izé mindent megmagyarázok... - vigyorogtam idiótán miközben elkezdtem lögdösni Brandont,hogy keljen már fel.
- Mivan? - kapta fel a fejét. Biccentettem az ajtó fele és vágtam a pofákat,hogy felfogja mit akarok.
- Jóreggelt Mrs. White! - vette az adást.- Neked is fiam,csak egy baj van. Dél van. - mondta anya komoly arccal.
- Ja persze. Figyeljen mindent elmagyarázunk csak adjon egy kis időt míg összeszedjük magunkat. - ásított.
- Anya kérlek. - meresztettem kutyi szemeket. Sóhajtott majd kiment.
- Próbálok vele beszélni. - mondta Christine.
- Köszönjük anya. - mondta Brandon. Christine bólintott majd kiment.
- Oké először is összekapom magam és akkor megtervezzük,hogy mit mondunk. - vázoltam fel a tervem majd felálltam és kihalásztam egy pólót Brando szekrényéből. Mielőtt bármint mondhatott volna behúztam a fürdőbe. Nem tehetek róla. Olyan jó illatuk van,olyan Brandon illatuk. És már tökre megszoktam,hogy a pólóiban járkálok.
Egy 15 perc múlva kijöttem kicsit jobb állapotban. Brandon is bement de neki alig kellett 10 perc.
- Szóval. Melanienél voltam a fellépés után... - kezdtem. - Nem,nem jó,mert Melanie anyja elmondta neki,hogy nem voltam ott. Akkor... - kezdtem idegeskedni de Brandon félbeszakított.
- Ne idegeskedj! Megoldjuk,nem kell kitervelni. Oké? Bármi lesz,ha tőlem elvon akkor max. kiloplak a házból. Nem tud elzárni előled rendben hercegnő? - nézett a szemembe és megfogta a kezem. Ezzel megnyugtatott.
- Rendben. - bólintottam mire Brandon közelebb hajolt és megcsókolt. - Na gyere,legyünk minél hamarabb túl rajta. - mosolyogtam. Felálltunk,Brandon megfogta a kezem és kimentünk.
Sorban ült egymás mellett Ashton, Hunter és Melanie,előttük anya és Christine. Leültünk egymás mellé és anyáékra néztünk. Az asztal alatt Brandon még mindig fogta a kezem.
- Kimberly hol voltál a fellépés után? Tudom,hogy nem Melanienál. - nézett rám anya.
- Akkor jöttem Brandonékhoz.
- Felhívtál?
- Nem,mert leordítottad volna a fejem,hogy hol a fenébe vagyok és akkor egyedül akartam lenni.
- Jó,tudod mit? Nem is kérdezek semmit. Szobafogság,2 hónapig! 13 évesen mégis,hogy gondoltad,hogy elmész valami híres fiúkkal?! És még nem is szólsz! - akadott ki anya. Igen,eddig "jó kislány" voltam. A jegyeim rendben vannak,szót fogadok,mindig szólok ha elmegyek de úgy érzem ez kezd megváltozni. Kamaszodok,akarok egy kis szabadságot,nagyobb teret. De soha nem mertem erről beszélni velük.
- Ohh,te tudod mit anya? Meguntam,hogy a jó kis szófogadó kislányt játsszam! Kamaszodok az isten szerelmére hagyjatok már nekem is nagyobb teret! Néha esküszöm még mindig úgy kezeltek mint egy 9 évest pedig már kurvára nem vagyok annyi! - álltam fel.
- Mit mondtál?! - akadott ki mégjobban.
- Kim,nyugi. - állt fel Brandon is. - Mrs. White,kérem hagyja egy kicsit,hogy azt csináljon amit akar. Nem csináltunk neki semmit! Él és virul. - érvelt ő is.
- Inkább most beszéljünk csak mi. - fordult Christine anya fele majd a szoba fele biccentett. Bementünk.
- Ahhj... - sóhajtottam. - Nem akarom,hogy elválasszanak Brando. Esküszöm soha életemben nem voltam olyan boldog mint amióta veled vagyok és...
- Kim,nézz a szemembe. - megtettem amit kért és kíváncsian figyeltem zöldes kék íriszeit. - Nem fognak minket elválasztani soha. Oké?
- Oké. - bólintottam. Közelebb hajolt és megcsókolt. Visszacsókoltam miközben átöleltem a nyakát. Megtámasztotta a homlokát az enyémen.
- Különleges vagy. - suttogta. Akárhányszor elmondja ezt melegség önt el. Elmosolyodtam.
- Brandon?
- Hm?
- Szeretlek.
- Én is szeretlek hercegnő. - mondta majd újra megcsókolt és átölelte a derekam. Semmi másra nem vágytam. Csak rá. És arra,hogy szeressen. Az a vicces az egészben,hogy ez még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna és kb. az esély erre 2% volt. Erre az egészre. És lám,mégis megtörtént.
- Khm... - nyitott be Christine mire szétdurrantunk. - Beszéltem vele de hazament és azt üzeni azt csinálsz amit akarsz.
- Ez komoly? - csillant fel a szemem. - És úgy,hogy nem fog leszidni?
- Valami olyasmi. - biccentett mire odamentem és megöleltem.
- Köszönöm! - mondtam őszintén.
- Akkor a turnéra is jöhetne velünk nem? - szólalt meg Brandon.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Special ✖brr✖ |BEFEJEZETT|
FanficAbban a pillanatban majd kicsattantam a boldogságtól de egy kérdés nem hagyott nyugodni : Miért pont én? || #11 in fanfiction || 2017. 04. 01.||