Special ✖brr✖ |BEFEJEZETT|

10.Rész

- Kimberly White. - mondta teljes nevem ami soha nem jelent jót.

- Sziaaa...ööö izé mindent megmagyarázok... - vigyorogtam idiótán miközben elkezdtem lögdösni Brandont,hogy keljen már fel.

- Mivan? - kapta fel a fejét. Biccentettem az ajtó fele és vágtam a pofákat,hogy felfogja mit akarok.
- Jóreggelt Mrs. White! - vette az adást.

- Neked is fiam,csak egy baj van. Dél van. - mondta anya komoly arccal.

- Ja persze. Figyeljen mindent elmagyarázunk csak adjon egy kis időt míg összeszedjük magunkat. - ásított.

- Anya kérlek. - meresztettem kutyi szemeket. Sóhajtott majd kiment.

- Próbálok vele beszélni. - mondta Christine.

- Köszönjük anya. - mondta Brandon. Christine bólintott majd kiment.

- Oké először is összekapom magam és akkor megtervezzük,hogy mit mondunk. - vázoltam fel a tervem majd felálltam és kihalásztam egy pólót Brando szekrényéből. Mielőtt bármint mondhatott volna behúztam a fürdőbe. Nem tehetek róla. Olyan jó illatuk van,olyan Brandon illatuk. És már tökre megszoktam,hogy a pólóiban járkálok.

Egy 15 perc múlva kijöttem kicsit jobb állapotban. Brandon is bement de neki alig kellett 10 perc.

- Szóval. Melanienél voltam a fellépés után... - kezdtem. - Nem,nem jó,mert Melanie anyja elmondta neki,hogy nem voltam ott. Akkor... - kezdtem idegeskedni de Brandon félbeszakított.

- Ne idegeskedj! Megoldjuk,nem kell kitervelni. Oké? Bármi lesz,ha tőlem elvon akkor max. kiloplak a házból. Nem tud elzárni előled rendben hercegnő? - nézett a szemembe és megfogta a kezem. Ezzel megnyugtatott.

- Rendben. - bólintottam mire Brandon közelebb hajolt és megcsókolt. - Na gyere,legyünk minél hamarabb túl rajta. - mosolyogtam. Felálltunk,Brandon megfogta a kezem és kimentünk.

Sorban ült egymás mellett Ashton, Hunter és Melanie,előttük anya és Christine. Leültünk egymás mellé és anyáékra néztünk. Az asztal alatt Brandon még mindig fogta a kezem.

- Kimberly hol voltál a fellépés után? Tudom,hogy nem Melanienál. - nézett rám anya.

- Akkor jöttem Brandonékhoz.

- Felhívtál?

- Nem,mert leordítottad volna a fejem,hogy hol a fenébe vagyok és akkor egyedül akartam lenni.

- Jó,tudod mit? Nem is kérdezek semmit. Szobafogság,2 hónapig! 13 évesen mégis,hogy gondoltad,hogy elmész valami híres fiúkkal?! És még nem is szólsz! - akadott ki anya. Igen,eddig "jó kislány" voltam. A jegyeim rendben vannak,szót fogadok,mindig szólok ha elmegyek de úgy érzem ez kezd megváltozni. Kamaszodok,akarok egy kis szabadságot,nagyobb teret. De soha nem mertem erről beszélni velük.

- Ohh,te tudod mit anya? Meguntam,hogy a jó kis szófogadó kislányt játsszam! Kamaszodok az isten szerelmére hagyjatok már nekem is nagyobb teret! Néha esküszöm még mindig úgy kezeltek mint egy 9 évest pedig már kurvára nem vagyok annyi! - álltam fel.

- Mit mondtál?! - akadott ki mégjobban.

- Kim,nyugi. - állt fel Brandon is. - Mrs. White,kérem hagyja egy kicsit,hogy azt csináljon amit akar. Nem csináltunk neki semmit! Él és virul. - érvelt ő is.

- Inkább most beszéljünk csak mi. - fordult Christine anya fele majd a szoba fele biccentett. Bementünk.

- Ahhj... - sóhajtottam. - Nem akarom,hogy elválasszanak Brando. Esküszöm soha életemben nem voltam olyan boldog mint amióta veled vagyok és...

- Kim,nézz a szemembe. - megtettem amit kért és kíváncsian figyeltem zöldes kék íriszeit. - Nem fognak minket elválasztani soha. Oké?

- Oké. - bólintottam. Közelebb hajolt és megcsókolt. Visszacsókoltam miközben átöleltem a nyakát. Megtámasztotta a homlokát az enyémen.

- Különleges vagy. - suttogta. Akárhányszor elmondja ezt melegség önt el. Elmosolyodtam.

- Brandon?

- Hm?

- Szeretlek.

- Én is szeretlek hercegnő. - mondta majd újra megcsókolt és átölelte a derekam. Semmi másra nem vágytam. Csak rá. És arra,hogy szeressen. Az a vicces az egészben,hogy ez még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna és kb. az esély erre 2% volt. Erre az egészre. És lám,mégis megtörtént.

- Khm... - nyitott be Christine mire szétdurrantunk. - Beszéltem vele de hazament és azt üzeni azt csinálsz amit akarsz.

- Ez komoly? - csillant fel a szemem. - És úgy,hogy nem fog leszidni?

- Valami olyasmi. - biccentett mire odamentem és megöleltem.

- Köszönöm! - mondtam őszintén.

- Akkor a turnéra is jöhetne velünk nem? - szólalt meg Brandon.