Special ✖brr✖ |BEFEJEZETT|

33.Rész

Az igazat megvallva semmi kedvem nem volt arra az egy fellépésre de mivel Brandonék mindenáron beakarták indítani a "zenei karrierem" ezért kénytelen voltam végigszenvedni a próbát meg a fellépést. Tudtam,hogy csak a javamat akarják de ehhez egyszerűen semmi kedvem nem volt. Valami rossz érzés folyamatosan motoszkált bennem amit nem tudtam hova tenni. Két napot voltunk Pennsylvaniaban tehát nem csináltuk nagyon semmit. Aztán repültünk New Yorkba 5 napra miközben az én előadásaim a fellépéseken folyamatosan pörögtek a neten amit nem is vettem figyelembe. Addig a pontig amíg New Yorkban fel nem keresett egy menedzser letervezve egy lemezkiadó céget is. Köpni nyelni nem tudtam amikor személyesen beállított a szállásunkra.

- Kimberly, én ezt komolyan mondom. Van hangod,tehetséges vagy. Egy robbanás lenne egy 5 számos lemez még ha csak coverekből állna az egész. Mivel már ismernek páran nem kell sok idő amíg nagyobb közönséget szerzel és majd jöhetne turné meg ilyenek. - ismételte el vagy századjára a dolgot a menedzser akinek kiderült,hogy Steven a neve.

Nem tudtam felfogni. Én kezdjek bele egy zenei karrierbe aki eddig csak egyedül,mert énekelni az üres házban? Robbanjak be ebbe az egész cuccba? Milyen lesz utána? Nem volt mindig is a zene az életem de mitagadás imádok énekelni. Csak nem nagy közönség előtt. A srácok közönsége is már épp elég nekem.

- É-én nem tudom. - dadogtam miközben Brandonra néztem magam mellett aki bíztatóan megszorította a kezem.

- Hagyok időt gondolkodni,tudom ez egy kicsit gyorsan jött. De itt a névjegykártyám. - mondta és kotorászni kezdett a táskájában. - Mikor döntöttél hívj fel. - mosolygott miközben átnyújtotta a kis kártyát.

- Ömm,rendben. - bólintottam bizonytalanul.

- Nos,nekem mennem is kell van egy kis elintéznivalóm. Örülök,hogy végre találkoztunk. - állt fel az asztaltól. - És veletek is Rowlandék! - nevetett. - Viszlát! - intett.

- Viszlát. - mondtam én is mire kiment.

- Naa? - vigyorgott mellettem Bran.

- Nem tudom. - sóhajtottam.

- Ez egy óriási lehetőség Kim! Nehogy azt mondd,hogy inkább kihagyod. - húzta el a száját.

- Tudom,hogy óriási lehetőség de mi lesz ha belekezdek? Jó persze majd csinálunk egy coveres lemezt meg a franc tudja mit de mi lesz velünk? Mármint ha belevágok folyamatosan hajtás lesz körülöttem nektek meg muszáj folytatni a turnét. Eggyáltalán hogyab maradnék itt egyedül New Yorkban? Na meg akkor ha én is elkezdek turnézni. Kerülgetni fogjuk egymást a repülővel és-és... - kezdtem el idegeskedni de a szavamba vágott.

- Nyugi. - fogta meg a kezem majd mélyen a szemembe nézett. - Megoldjuk. - mondta nyugodtan. - Én nem erőltetlek a dologra. A te döntésed de szerintem hülyeség lenne elhalasztani.

- Még gondolkodom. - hagytam rá. - De ha mégis...megígéred,hogy megoldjuk? - néztem a szemeibe.

- Megígérem. - suttogta majd közelebb hajolt mire megcsókoltam.

- Nagyon remélem. - suttogtam vissza miközben a fejem a mellkasának döntöttem.

Belegondoltam,hogy mi van ha nem is kezdek velük fellépni. Ami azt illeti eléggé meglepő volt,hogy a második vagy harmadik produkcióm után már is betoppan egy menedzser azzal a szándékkal,hogy majd belevág velem a zenei karrierembe. Egyszerre mondanék igent meg nemet is de kell egy kis idő amíg átgondolom ezt az egészet. Az,hogy most hány éves vagyok eggyáltalán nem játszott ebben hiszen arra kapnak akiben sikert látnak. Ott van Johnny is. Igaz,ő egy picit másképp lett híresebb énekes de amikor megvolt a szerződése eggyáltalán nem számított,hogy mennyi idős. Egyszerre láttam óriási nagy sikert a dologban de csalódottságot is. Amit nem tudtam megmagyarázni. Egy dologot féltettem a legjobban. A kapcsolatunkat Brandonnal. Éreztem,hogy ez nem lesz rendben ahogy el is magyaráztam neki. Mivan ha tényleg az fog bekövetkezni? Mindkettőnk körül akkora hajtás lesz,hogy hónapokig csak videóchaten tudunk kapcsolatba lépni vagy talán még úgysem? Féltem. Leírhatatlanul. De egy belső hang folyamatosan azt suttogta,hogy "kezdj bele,gyerünk!". Így mentem a hang után.