Special ✖brr✖ |BEFEJEZETT|

35.Rész

És így történt,hogy olyan 1 óra múlva már a tengerparton azon röhögtem ahogy Mark próbálta megtartani az egyensúlyát egy szörfdeszkán. Persze minden próbálkozás vége az lett,hogy beesett a vízbe ami elég szórakoztató volt. Nem volt itt mindenki eggyértelműen de így is jó volt. Legalább nem ültem bent magambaroskadva.

- Kim,nem jössz be? - kérdezte Jacob a vízből.

- Most nem. - rántottam vállat.

- Gyere mááár! - nyávogott mire megforgattam a szemem és hátradőltem így nem láttam,hogy mi történik a hátam mögött de hamarosan megtudtam.

Blake kapott a vállára amire felsikoltottam. Befutott velem a vízbe és bedobott. Kapálozva úsztam fel és ajándékoztam meg Blaket egy "anyád" mosollyal amire csak röhögött. Ezután szépen elkunyiztam a szörfdeszkát Marktól,hogy kipróbálhassam de én sem jutottam sokra vele. Ráfeküdtem majd úsztam. Ez így oké volt amíg nem próbáltam felállni. Minden próbálkozásra szépen bezuhantam a vízbe miközben a többiek rajtam szórakoztak. Végül megelégeltem és fejbebólintottam őket a szörfdeszkával amire Jacob üldözni kezdett azzal a szándékkal,hogy "majd ő megmutassa". Sikoltozva próbáltam gyorsan kiúszni de nem nagyon sikerült így mikor megéreztem a kezét a jobb bokám körül konkrétan megrugdostam. Mivel sikeres volt a tervem volt időm kiúszni.

- Nem úszod meg ha visszajössz! - kiabálta a vízből.

- Na és mi van ha nem megyek vissza? - nyújtottam ki a nyelvem majd a törölközőmhöz sétáltam.

Megtörölköztem majd kiálltam a napra egy kicsit amikor megszólalt a telefonom. Kíváncsian halásztam ki a táskám mélyéről majd boldogan fogadtam a videóhívást.

- Szia baba! - vigyorgott Bran a kamerába.

- Halii! - köszöntem vissza mosolyogva. - Na mizu?

- Unatkozom. - vont vállat. - Amint látom te elvagy. - nézett végig a felsőtestemen amit látott belőle majd beharapta a száját.

- Kint vagyunk a srácokkal a parton. - pirultam el.

- Kikkel?

- Aaron,Blake,Mark és Jacob. A többiek valahol szét vannak szóródva. - mondtam és láttam amint kimondom azt a bizonyos nevet elkomorul az arca.

- Vagy úgy. - vonta fel a szemöldökét.

- Amúgy jelenleg Virginiaban vagytok még nem? - váltottam gyorsan témát még mielőtt kiugrott volna a képernyőből,hogy lefejelje Jacobot.

- Igen,holnap megyünk Caliba. - sóhajtott. - Hiányzol.

- Te is. - ment el a jó kedvem. Amióta ismerem Brandont azóta mindig is ő volt a gyenge pontom de a hiánya jelenleg még jobban megöl mint általában. - Rohadtul.

- Ne sírj! - vette észre,hogy legördült egy könnycsepp az arcomon. Láttam magam előtt ahogy letörli és megölel. - Minden rendben lesz hercegnő! Kérlek ne csináld ezt,így is a lelkiismeretfurdalás megöl,hogy otthagytalak. - gördült le a szája.

- Engem meg azért öl meg amiért nem mentem veletek. - nevettem fel kínosan.

- Megígérem,hogy hamarosan veled leszek. Letudjuk ezt a fellépést Caliban majd sietek is New Yorkba. Rendben? - kérdezte.

- Rendben. - sóhajtottam majd megtöröltem az arcom.

- Most mennem kell. - húzta el a száját. - Később beszélünk.

- Hát akkor szia.

- Szeretlek Kim. - húzta félmosolyra a száját.

- Én is szeretlek Brandon. - mondtam miközben a képernyőn az arcát fürkésztem.

- Különleges vagy. - mondta mire a hideg végigfutott a hátamon és megfeszült az állkapcsom. Próbáltam visszatartani a sírást amikor kinyomta.

Sóhajtottam majd előhalásztam a füllhallgatóm és lefeküdtem a törölközőmre. Az érzéseim hirtelen felkavarodtak. Egyszerre éreztem boldogságot,fájdalmat,szomorúságot és mérges is voltam. És ki miatt? Miatta. Egyszerre utáltam amiért itthagyott,pedig megígérte,hogy mindig,mindenhol velem lesz pedig ezzel csak jót akar. Egyszerre ölt meg a hiánya de tudtam,hogy muszáj mennie. Egyszerre voltam magamra is mérges amiért ittmaradtam. És az a kis boldogság ami bennem zakatolt csak azért volt,mert bíztam benne és az ígéreteiben. Bíztam abban,hogy majd minden rendbe jön,mert megígérte. Bíztam abban,hogy vigyáz rám és megvéd,mert megígérte. Bíztam abban,hogy soha nem hagy el,mert megígérte. Bíztam abban,hogy mindig,mindenhol mellettem lesz,mert megígérte.

Ezeken gondolkozva hirtelen felfigyeltem a Make Me Cry szövegére.

- I never needed you like I do right now
I never hated you like I do right now - zúgott a fülemben - ...'Cause all you ever do is make me,cry. - mintha csak a számból vette volna ki a szót.