Special ✖brr✖ |BEFEJEZETT|

32.Rész

Másnap reggel olyanok voltunk mint két élőhalott. Olyan éjjel fél 3-kor értünk vissza és 6-kor kelnünk kellett a gépünk miatt. A repülőtéren amikor valaki ránknézett inkább arrébb ment egy sorral. Szóval így üldögéltünk ott mint két zombi miközben majd elaludtam Brandon vállán amikor végre 2 óra várakozás után bemondták,hogy lehet felszállni a Pennsylvaniai gépre. Felszenvedtük magunkat a csomagokkal eggyütt majd Brandon megfogta a kezem és Hunterék után csoszogtunk. Mivel semmi kedvem nem volt megkeresni a helyem meg elmenni Brandon mellől letelepedtem mellé.

- Hol a jegyed? - kérdezte mire a kezébe nyomtam és szemügyre vette. - Tudod,hogy nem itt van a helyed ugye? - kuncogott.

- Leszarom. - morogtam a vállába.

- Elnézést...kisasszony! - hallottam meg egy nőt amire felemeltem a fejem és oldalra néztem.

- Mivan? - vontam fel a szemöldököm.

- Az én jegyem szól ide. - mutatta felém. Sóhajtottam majd kivettem Brandon kezéből a jegyem amit a nő kezébe nyomtam majd elvettem az övét.

- Mostmár nem. - döltöttem vissza a fejem Brandon vállára.

- Dehát engem nem hívnak Kimberly White-nak. - akadékoskodott.

- Csak húzzon már hátra a helyemre kérem! - néztem újra rá. - Már így is elegem van az egész napból,ne rontson bele maga is. - ráztam meg a fejem. A nő megnézett még egyszer majd felvont állal távozott.

- De kis hisztis ma valaki. - nevetett Bran.

- Agyon idegeskedtem az egész éjjelt, alig aludtam 3 órát, olyan vagyok mint egy zombi most épp ez a nő hiányzott. - néztem ki az ablakon.

- Majd alszol míg odaérünk. - nyomott egy puszit a hajamba és nem is kellett több.

Pár percen belül az álmok világában jártam. Még arra sem ébredtem fel amikor felszállt a gép. Csak annyit érzékeltem,hogy Brandon fogja a kezem a többi kiesett. Arra ébredtem fel,hogy simogassa az arcom. Kinyitottam a szemem a nap meg majd kisütöttem a retinám.

- Miaz? - kérdeztem még félálmomban.

- Kaja. - bólintott a kis miniasztalokra.

Felültem rendesen majd kinyújtóztam és még magamban hatvanszor elismételtem,hogy "rohadjon el a repülős kaja". De mivel rájöttem,hogy éhes vagyok visszavontam és elkezdtem enni a...a nem tudom mit de a lényeg,hogy finom volt. Amikor ezt is elvitték és végre meghozták a kávét két jó méretes pohárral kértünk majd megkóstoltuk.

- Hát ez nem Starbucks. - húzta el a száját Brandon.

- Nem baj,kávé ami ébren tart. - zártam le részemről a kávéíz vitatasát.

Így üldögéltünk csendben miközben lassan megittuk a kávénkat. Az egy dolog amit szerettem a repülőzésben az az,hogy itt nyugi van. Nincs hajtás,olyan mintha megállt volna az idő és csak nyugisan meredek a felhőkre. Talán a legmegnyugtatóbb dolog az volt mindenben,hogy ő is itt volt velem. Mindig.

- Hány fellépés lesz ott? - jutott eszembe.

- Egy. - kortyolt bele a kávéjába. - Holnap után irány New York majd Virginiaban kettő és még egy Caliban.- fejezte be mire majd kiköptem a kávét.

- Akkor hagyjatok Virginiaban de én nem megyek vissza oda.

- Nemár a szüleid nem követik nyomon a túrnénkat.

- Képesek rá hidd el. - néztem ki az ablakon.

- De nem értem ha számba se vették,hogy eljöttél akkor miért akarnák,hogy visszamenyj? - vonta fel a szemöldökét.

- Nem tudom. Csak egy rossz megérzésem van. - mondtam idegesen. - És a megérzéseimben általában nem csalódok.

- Akkor felbérelünk securityseket.

- Az sem segítene. A szüleim. Elmennek a rendőrségre vagy a bánat tudja,hogy hova és visszaszereznek akkor meg egész életemre be leszek zárva abba a rohadt szobába azzal a paranccsal,hogy tanuljak. - forgattam meg a szemeim.

- Tőlem nem tudnak elzárni. - nyomott egy puszit a homlokomra. - Megoldjuk.

- Rendben. - sóhajtottam. Bíztam benne.

A gépünk hamarosan meg is érkezett így összeszedtük a cuccaink majd leszáltunk. Miközben kifele tartottuk a repülőtérről a kocsihoz ami szokás szerint ránk vár kiderült,hogy egy jó pár fan ránk várt a kijáratnál.

- Kapucnit fel,fejet le,gyors léptek. Most nincs időnk fényképezkedni. - utasított Christine.

Brandon megszorította a kezem majd a fejére húzta a kapucniját. Én is felraktam a sapim majd valahogy áthaladtunk a fanokon akik úgy döntöttek,hogy követni fognak így rohantunk a kocsihoz.