24.Rész

1.1K 86 94
                                    

Elindultam arra a címre ahol a buli is volt Camékkel közben felhívtam őt.

- Halló? - szólt bele Cam.

- Szia, Cam figyu éppen hozzátok tartok, mert vészhelyzet van! - mondtam idegesen.

- Mi történt?

- Brandon valószínüleg mindjárt ott van és fel fogja képelni Jacobot.

- Mi a faszomat csinált már az a gyerek megint? - fújta ki a levegőt.

- Majd elmesélem. Jacob ott van? -kérdeztem.

- Nem, pont az előbb ment el valamerre egyedül. Megvárlak,siess! - mondta és lerakta.

Elraktam a telóm majd elkezdtem szaladni. Nem volt jó előérzetem. Rohantam utcákon keresztül miközben már alig bírtam normálisan levegőt venni, de muszáj volt.

Mikor elértem a házhoz megálltam és a térdemre támaszkodtam majd nagy levegőt vettem és megpróbáltam lenyugodni. Cameron, Taylor és Aaron pont akkor jöttek ki kétségbeesetten a házból.

- Kim! - jött oda Aaron és megölelt. - Annyira tudtam, hogy el fog baszni valamit a kölyök. - mondta miközben Cam kiállt a kocsival ahova bepattantunk.

- Hova mehetett? - kérdeztem kidugva a fejem a két első űlés között.

- Van egy ötletem. - mondta Cam majd rányomott a gázra és szupergyorsasággal száguldottunk utcákon keresztül.

Egyre csak idegesebb lettem. Újra elfogott a sírógörcs és éreztem,hogy kifutunk az időből. Folyamatosan rágtam a szám szélét és tördeltem az ujjaim amikor betértünk egy utcán és pont abban a pillanatban esett le a földre Jacob miközben a szájához kapott. Cameron megállt én meg sírva szálltam ki a kocsiból.

- Kim az enyém, megértetted? - ordított Brandon. - Nem veheted el tőlem! NEM VEHETED EL! - és hallani lehetett a hangján,hogy elkezd sírni.

- Brandon! - szaladtam oda majd szembe álltam vele és próbáltam lenyugtatni. - Brandon, itt vagyok! - vettem a kezeim közé arcát miközben folyton elakart tolni magától. - Brandon kérlek nyugodj le! - sírtam és összekulcsoltam a kezünket.

- Nem akarlak elveszíteni! - folytak a könnyei miközben magához szorított. - Nem,nem és nem!

- Itt vagyok. Nem veszítesz el. Soha. - suttogtam. - Szeretlek Brandon.

- Én is szeretlek. - tolt el egy kicsit magától,hogy a szemembe nézzen. - Nem akarok még egy különleges személyt elveszíteni. - gördült le egy könnycsepp az arcán. Láttam ahogy sír. Sírt, mert azt hitte, hogy elveszíthet. Ez a dolog egyben meglepett és fura módon megnyugatott.

Megfordultam. Cameron pont akkor állította lábra Jacobot akinek vérzett a szája. Felnézett rám és megrázta a fejét. Csalódott bennem, nekem meg megszakadt a szívem. Brandon idegállapotban, Jacob vérző szájjal. És ki miatt? Persze, hogy miattam. Elbasztam mindent. Eltátogtam egy sajnálomot ameddig figyelt majd Camék beültették a kocsiba. Viszzafordultam Brandohoz.

- Sajnálom. - gördült le egy könnycsepp az arcomon mire megölelt.

- Ne sírj. - törölte le. - Nincs baj. - sóhajtott miközben a kocsira nézett. - Mi inkább sétáljunk, oké?

- Oké. - bólintottam majd odamentem Camhez.

- Nagyon köszönöm, hogy eljötettek és mehettek, mert mi visszasétálunk. - hajoltam le az ablakhoz.

- És a gyerekkel mi lesz? - intett hátra.

- Majd beszélek vele. - mondtam majd hátraálltam és elhajtottak.

Brandon odajött és összekulcsolta a kezünket. Lassan sétáltunk.

- Nem haragszom. - törte meg a csendet. - Mármint nem rád.

- Oké. - fújtam ki a levegőt.

- Csak elcsavarta a fejed. - túrt idegesen a hajába.

- A tiédet meg Emily... - mondtam szarkasztikusan.

- Ó, hogy rohadna meg az a ribanc! - mérgelődött. Talán túl hangosan.

- Oké, értem. Nyugi van. - szorítottam meg a kezét majd tovább sétáltunk.

Teljesen csendben telt az út. Már majdnem odaértünk amikor elkezdtem dúdolgatni a "Cool girl"-t.

- Várj! - állt meg Brandon. - Énekelj csak. - nézett rám. - Gyerünk, kíváncsi vagyok a hangodra. - mosolygott mire megvontam a vállam és elkezdtem énekelni a refrént.

- I'm a, I'm a, I'm a cool girl, I'm a, I'm a cool girl. - kezdtem el táncolni, ott az utca közepén. - Ice cold, I roll my eyes at you, boy. - mutattam Brandonra majd közelebb mentem mire a derekamtól magához rántott. - I'm a cool girl, I'm a, I'm a cool girl.
Ice cold, I roll my eyes at you, boy. - mosolyogtam mire vadul rátapadt ajkaimra.

Tudom,hogy hamarabbra ígértem a részt de ugye mivel karácsony ezért a családdal voltam remélem megértitek :)
UI.: Utólag is boldog karácsonyt! ❤

Special ✖brr✖                                          |BEFEJEZETT|Donde viven las historias. Descúbrelo ahora