Special ✖brr✖ |BEFEJEZETT|

8.Rész

Valahogy kimásztunk az ágyból úgy fél egy körül és visszavettem a tegnapi ruháim kivéve a pólót,Brandon adott eggyet. Éppen az ágyon ücsörögve beszélgettünk az élet nagy dolgairól amikor benyitott Huntah,hogy menjünk már enni. Brandon összekulcsolta kezeinket és elindultunk enni. Már épp csak Hunter fejezte be az evést,Ashton meg egy kicsivel arrébb nyomogatta a telóját. Leültünk és nekiláttunk a reggelinek (már elmúlt dél de ez részletkérdés).

- Amúgy Huntah. - törtem meg a csendet.

- Hm? - nézett rám.

- Idejöhet Melanie? Tudod a barátnőm,akit felhívtál a színpadra.

- Ja,persze tök aranyos csaj. - bólogatott. Mosolyogva vettem elő a telóm és írtam meg Melanienek a címet. Azonnal jött a válasz.

Melanie : Úristen,köszi!❤
Én : A férjednek köszöndd 😉
Melanie : 😱
Én : Majd talizunk,dolgom van khm..Brandonnal 😁 bye
Melanie : Oksa csajszi 😉

Leraktam a telóm és folytattam az evést.

- Na de komolyan mit fogunk csinálni ma? - kérdezte Brandon.

- Menjünk...ömm... - gondolkozott Hunter.

- Starbucks? - kérdeztem.

- Igen! - csillant fel Brandon szeme. Ugye köztudott tény,hogy Brando megszállotja a Starbucksnak.

- Oké csak érjen ide Melanie. - nevettem.

Miután befejeztük a reggelit visszamentünk a szobába és kiterültünk az ágyon. Brandon felé fordultam aki szintén így tett és csak néztük egymást. Egy idő után Brandon közelebb húzodott és megfogta a kezem.

- Gyönyörű vagy. - suttogta és konkrétan miliméterek választották el a szánkat egymástól. Felváltva néztem a szemébe majd a szájára amikor benyitott Ashton.

- Bran- Úristen! Bocsesz. - tette fel a kezeit védekezésképpen és kihátrált.

- Ahh,a francba! - kezdett el vakarózni meg röhögni amin én csak kuncogtam. De attól nem léptem túl a tényen,hogy Brandon az előbb kibaszottul le akart smárloni. Szeretem Ashtont de igazán jöhetett volna később. Közelebb húzodtam hozzá és megöleltem.

- Te kis nyomi. - kuncogtam a mellkasába.

- Attól még szeretsz ugye? - meresztett kiskutya szemeket mikor felnéztem.

- Mikor nem szerettelek? - nevettem és nyomtam egy puszit az arcára. Elmosolyodott és nyomott egy puszit a homlokamra majd elkezdett játszadozni a hajammal.

Nem telt el sok idő meghallottam Melanie hangját sikoltozni szóval felpattantam és kimentem.

- Kiiim! - szökött a nyakamba.

- Melanie próbáld meg megőrizni a nyugalmad. - nevettem.

- De ezt,hogy...izé.. - nézett végig rajtunk. - ÚRISTEN AZ BRANDON PÓLÓJA RAJTAD?! - kezdett el újra sikongatni.

- Megbocsátotok egy percre? - kezdtem el kínosan nevetni majd Melaniet magammal ráncigáltam a fürdőbe. - Légyszi,próbálj meg lenyugodni oké? - mondtam komolyan.

- Huhhh - fújta ki a levegőt. - Mióta csöppentünk egy fanfictionba? - nézett rám furán.

- Nem tudom de soha nem voltam boldogabb. - mosolyodtam el felidézve a történteket. - Amúgy Hunter aranyosnak tart szóval nyugodj le és próbálj normálisan viselkedni. - bólintott majd elvigyorodott. - Na gyere.  - indultam ki a fürdőből,Melanie meg utánam.

- Itt is vagyunk. - vigyorogtam visszaérve a srácokhoz. Határozottan odaálltam Brandon mellé aki átkarolt. Melanie odament Hunter mellé és elkezdett vele beszélgetni de nem nagyon hallottam,hogy miről.

- Na akkor megyünk a Starbucksba? - kérdezte Brando.

- Mehetünk. - bólintottam.

Mindenki gyorsan összekapta magát majd kocsibaültünk és elvittek a Starbuckshoz. Mindenki leadta a rendelést és vártunk,eközben egy pár lány eléggé megnézett minket de volt aki csak képet akart a fiúkkal és el is ment. Mikor leültünk egy asztalhoz Brandon határozottan beült mellém és újra átkarolt míg én. A vállára hajtottam a fejem.

Minden random dologról beszélgettünk úgy mintha ezer éve ismernénk egymást. Néha felröhögtünk,talán túl hangosan..Nem hiába fenyegettek meg,hogy kidobnak. Tulajdonképpen 2 kőkemény órát baromkodtunk a Starbucksban utána meguntuk és lementünk a partra sétálni. Hunter és Melanie elől ballagtak,utánuk Ashton a telóját nyomkodva (szegény eléggé unatkozott) mi meg a legvégén. Brandon összekulcsolta a kezeink és úgy mentünk tovább. A Hold is lassan kezdett feljönni,hát eléggé késő volt de akkor ez egy cseppet sem izgatott.

- Kim? - törte meg a csendet végül Brandon.

- Igen? - figyeltem rá.

- Szeretnék kérdezni valamit. - állt meg és szembefordított magával. Kezei átölelték derekam én pedig átöleltem a nyakát.