Harry már legalább három órája magyarázta a matekleckét Felic-nek, de semmi. A lány egyszerűen képtelen volt felfogni egy másodfokú egyenletet. Vagyis... miket beszélek? Még egy normális egyenletet is képtelen volt megoldani! Harry persze kitartóan és fáradhatatlanul mutatta neki, hogy melyik lépést melyik után kell elvégezni, de, mintha az egész teljesen reménytelen lenne. De a fiú nem bánta. Egyrészt, ez elvonta a figyelmét Louis-ról (már amennyire lehetett), másrészt közben igyekezett erőt gyűjteni a későbbi beszélgetéshez.
- Feladom..- Felic nyöszörögve az asztalra hajtotta a fejét, miközben fáradtan lecsukta a szemeit. Már hatodszorra játszotta el ezt és Harry-nek mindig szünetet kellett neki adnia, különben a lány még feleannyira sem volt használható, mint amúgy. Pedig az sem volt valami sok. -Kérlek, csak öt percet! Öt percet kérek, utána a bátyámra esküszöm, hogy megcsinálom azt a nyavalyás másodfokú izét!
Harry gyomra a kijelentésre kissé görcsbe rándult, de igyekezett nem foglalkozni vele. Felic is felkapta a fejét egy pillanatra és bocsánatkérőn pillantott a fiúra, aki erre kedvesen rámosolygott. Pedig közben igenis fájt neki. Mekkora hülye volt, te jó ég! Ez visszhangzott a fejében, mióta Louis eltűnt a lépcső tetején. És elő se került többé. Sem enni, sem pedig inni nem jött le az emeletről, de még a szobáját sem hagyta el. Legalábbis Harry nem hallotta.
- Legyen tíz. Csakhogy Louis túlélje.- Felic erre halkan felnevetett. Harry feltápászkodott az asztaltól, majd megitta a kólájának a maradékát és az emeleti fürdőszoba felé indult. Lassan elhaladt Louis szobája mellett. Próbált hallgatózni, hogy netán ki tudja találni, mit is csinál a fiú, de semmiféle zaj nem szűrődőtt ki a helyiségből. Harry nagyon csalódott volt. Titkon remélte, hogy Louis talán pont akkor fog kilépni a szobájából, mikor ő felér és végre beszélhet vele. De nem.
Kissé idegesen ragadta meg a fürdőszoba ajtajának kilincsét, majd benyitott... vagyis csak nyitott volna. Ugyanis zárva volt. Harry néhány pillanatig nem tudta, mit csináljon. Halkan bekopogott, de nem érkezett válasz. Megismételte a folyamatot, de ezúttal sem történt semmi. Az nem lehet, hogy Louis ennyire haragszik. Vagyis eléggé biztos volt abban, hogy Louis van odabent. Mármint ki más lett volna? Senki nem volt otthon rajtuk kívül, Felic pedig még mindig azt asztalra hajtott fejjel pihent. De lehet, hogy mostanra már el is aludt.
- Louis!- Harry igyekezett nem kiabálni, de mikor nem érkezett válasz már hangosabban szólt be. -Louis! Louis, minden rendben?
Semmi válasz. Harry futva ment le a lépcsőn vissza Felic-hez, aki a fiú sápadt arcát látva rögtön felpattant a székről.
- Louis... Louis a fürdőben van... én szóltam neki, de nem... nem válaszol...- Harry másr annyira ideges és ijedt volt, hogy a szemébe újra könnyek gyűltek. Ráadásul akkor sem nyugodott meg, mikor Felic előkapta a telefonját és rögtön tárcsázta a mentőket.
- Harry...- Felic a fiú kezébe nyomott egy ezüstös kulcsot. Hiába viselkedett higgadtan, nagyon is látszott rajta, hogy halálra van rémülve.- Ez a fürdő pótkulcsa.
Harry szinte szélsebesen rohant vissza és nyitotta ki a fürdőszoba ajtaját. Sejtette, hogy mit talál bent, de, mikor meglátta Louis-t a földön fekve, zokogva rogyott le mellé.
xoxo M
