A Szivárvány és az Angyal °LS°

On My Way~We Don't Wanna Be Like Them

-Mióta vagy depressziós?

Harry a kávéját kevergetve pillantott Louisra. Miután a fiú abbahagyta a sírást és némileg megnyugodott,úgy döntöttek,meg kéne beszélniük az egészet,ami köztük zajlik. Vagy nem zajlik. Tulajdonképpen egyikük sem tudta,mi is folyik valójában. Harry biztosan tudta,hogy szerelmes Louisba. Évek óta ért benne ez az érzés és,miután a folyosón üldögélve kimondta,teljes határozottsággal ki tudta jelenteni,hogy tényleg így van. Szereti Louist és ezt csodálatos volt végre nyíltan vállalni.

-Nem túl régóta. Talán akkor kezdődött,amikor a szüleim elváltak. Valamivel az egyetem kezdete után. Akkor még nem tudtam. Akkor még senki sem. Csak,miután elkezdtem esténként rosszul lenni és órákig sírtam. Nem tudtam abbahagyni,volt,mikor már fuldokoltam. Aztán egyre csak erősödött. Nem igazán tudtam mit tenni ellene. Jól esett,hogy bánthatom magam,mert azt hittem,így jót teszek a körülöttem lévőknek. Hogy enyhítem a problémáikat. Az elmúlt egy évben nagyon sokat javult a helyzet,de..-itt megakadt és lopva Harryre pillantott,aki elpirulva lesütötte a szemét.-..de jöttél te a szerelmi zavaroddal,amit teljesen érthetetlen módon miattam éreztél. És kiakadtam. 

Harry félrenyelte a kávéját. Louis miatta esett vissza a depressziójába. A gyermeteg szerelmessége bajba sodorta azt a személyt,aki a legfontosabb számára.

-Ne haragudj,én..én nem tudtam,hogy így reagálsz rá. Alapvetően el sem akartam mondani.-a szabadkozása elég gyengére sikeredett,így zavarában nem tudott mit csinálni. Harapdálni kezdte a szája szélét,de,amint észrevette,hogy Louis tekintete az ajkaira téved,inkább ezt is abbahagyta. Feszengett.

-Nem a te hibád.-Louis elnyomott egy apró mosolyt a szája szélén.-Csak nem akartam még betegebb lenni. Nem akartam még abban is különc lenni,hogy a fiúkat szeretem. Pontosabban egy fiút.. A depresszió mellé nem hiányzott még az is,hogy meleg legyek.

Harry bőszen bólogatni kezdett,mert értette Louis érvelését,de képtelen volt nem vigyorogni. Louis tulajdonképpen szerelmet vallott neki. Lehet,nem mondta ki hangosan,hogy szerelmes belé,de Harry tudta,nem hagyja hidegen. Felkavarta a dolog,hogy Louis érez iránta valamit. Hihetetlennek,csodálatosnak és egyben rettenetesen frusztrálónak találta. Hiszen ő mégis csak Louis Tomlinson. Az a Louis Tomlinson.

-Tudom,nem sokat számít,de engem nem zavar,ha depressziós és meleg is vagy. Egyikről sem tehetsz.-zavartan mondta ki a meleg szót. Neki már természetes volt,hogy a saját neméhez vonzódik,de,ahogyan Louisra nézett,úgy érezte,neki nem ez a világ legtermészetesebb dolga. Kissé feszengett előtte,de segíteni akart neki. Csodálatos volt,ahogyan Louis elmesélte neki a problémáit,mert úgy érezte,ezzel bevonja az életébe. Márpedig Louis Harry életének gyökeres része. Ez nagyon fontos.-Nem kell feltétlenül olyannak lenni,mint mindenki más. 

Louis mosolyogva nézett fel Harryre. A szemei megcsillantak a kávézó fényeiben,a bőre fénylett,az arca ragyogott egy furcsa boldogságtól,amit ki lehetett olvasni a pillantásából. Harry szíve hatalmasat dobbant,hiszen újra látta. Látta azt a Louist,akibe beleszeretett. A Szivárvány Louist. És ezt imádta. Mindennél jobban. Talán még önmagánál is jobban. Azaz. Dehogy talán! Teljesen biztos volt benne.

-Nekem számít Harry. Nagyon is számít.-Louis az asztalra tette a kezét és végigsimított Harry vékony ujjain.-Fontos vagy nekem. Eddig még magamnak sem akartam bevallani.

Louis lehajtotta a fejét. Mintha elpirult volna. Igen,most tényleg elpirult! Harry tudta,hogy ebben a pillanatban nem a képzeletének szüleménye volt az a furcsa színváltozás a fiú arcán.

-Azt hiszem,szeretlek Harry.

xoxo M

U.i.: "Tizedik rész! El sem hiszem! Imádom írni ezt a történetet,egyszerűen annyira beleszerettem az egészbe,ahogyan anno Harrybe,aztán Louisba és végül abba a furcsa vonzalomba,ami közöttük van. Tudom,hogy hülyeségnek hangzik,de imádom őket. Együtt. Mert ők Larry Stylinson."