A Szivárvány és az Angyal °LS°

On My Way~Awakening

Harry az egész éjszakát a kórházban töltötte. Nem érdekelte,ha az anyja aggódik érte,ha lógnia kell az iskolából,ha majdnem egy teljes napig nem ehet semmit,mert vigyáznia kell Louisra. Csak azt várta,hogy felébredjen. Szakadatlanul csak várt és várt. Néha beszélt a kómában fekvő fiúhoz,párszor éneelt is neki a kedvenc dalai közül. Volt,mikor Louis puha,barna tincseit rendezgette a párnán,előfordult az is,hogy mintákat rajzolt a tenyerébe. De legtöbbször csak nézte Louis gyönyörű arcát. Igen. Nézte,nézte,szakadatlanul nézte és nem tudott betelni vele. Bár az alvó fiú olyan volt,mintha felhő takarta volna el az egének tiszta kékjét,Harry még így is csodának látta. Egy varázslat. Louis Tomlinson a varázslat Harry életében,még akkor is,ha nem figyel rá,ha nem törődik vele,ha bezárkózik előle vagy,ha kómában fekszik egy kórházi ágyon és nem tudja,hogy a fiú már órák óta csak azt figyeli,mikor nyitja ki égszín szemeit.

Harry úgy érezte a pillái ólom súlyként nehezednek a szemeire. Mély karikák húzódtak a fáradt,zöld íriszei alatt. Alig aludt. Attól félt,ha elnyomja az álom,Louis felébred és nem láthatja,amit a kék tekintet körbejár a szobában. Nem lesz varázslat.

De nem. Louis nem ébredt fel egész éjjel,így Harry már szinte teljesen reményvesztetten ült ugyanabban a fehér kórházi székben.

-Kérlek! Szivárvány...

Harry szerint Louis tényleg hasonlított egy szivárványra. Különleges volt és mindig mutatott valami újat. Színes és vidám. Mindig mosolyt csal az emberek arcára,bármikor látják. Mert Louis volt maga a boldogság. Ő testesítette meg Harry számára azt a végtelen örömöt,ami mindig elővarázsolta a mosolyát. Ami mindig jókedvre derítette. Aminek hatására a szíve hevesebben dobogott és úgy érezte,elvesztette a józan eszét.

Harry törökülésbe húzta a lábait,miközben az ujjaival ismét megérintette Louis kézfejét. Lassan dobolni kezdett rajta. A fejében jártak-keltek a gondolatok,a tekintetével pedig tüzetesebben végigmérte a fiú apró tenyerét,majd vékony ujjait,amikre néhány szám volt tetoválva. Nem is tudta,hogy ezt engedélyezik az egyetemen. Bár Louis sosem figyelt arra,mit szabad és,mi tiltott. Összekulcsolta a kezeiket és csendesen dúdolni kezdett.

-Your hand fits in mine like it's made just for me...

Louis ismét gyorsabban kezdett szuszogni,az ujjai ráfonódtak Harryére és egy halk nyöszörgés féleséget hallatott. A pillái megremegtek,a szája elnyílt,az arca pedig a sápadt szín helyett,már egészen normális árnyalatot öltött. Harry szíve nagyot dobbant,a lélegzetvétele rendszertelen lett és,azt hitte abban a percben elájul. Louis ébredezett.

Lassan kinyitotta a szemeit. Látszott,hogy még nincsen teljesen magánál,hiszen az arca zavarodott volt,ahogyan az égszín tekintete fürgén bejárta a szobát. Persze a gyors terepszemle rögtön megakadt,amint a fiú pillantása Harryre tévedt.

-Varázslat! Felébredtél...Szivárvány.-nem tudott mást kinyögni. A torkát elfojtotta a sírás,a sós könnyek kibuktak a szemeiből és sebesen végigfolytak az arcán. Nem igyekezett letörölni őket. Azt szerette volna,ha Louis tudja,mennyire fontos számára.

-Harold..Harold...Angyal.-a fiú erőtlenül próbálta felemelni a kezét Harry arcához,de csak a göndör tincseinek aljáig ért el. Így azokat érintette meg,miközben a szemei felcsillantak. De az arca eltorzult.-Sajnálom,amit csináltam.

-Ébren vagy.-Harry suttogására Louis szemei megteltek könnyel,a szája széle megremegett,a keze ökölbe szorult. Nem olyan volt,mint a Szivárvány Louis. Nem mosolygott,nem csillogott,sőt,színes sem volt. Egy meggyötört próbálkozásnak tűnt,ahol az eső elnyomja a napsugarakat. A felhő ott ült rajta.

-Sajnálom Angyal! Sajnálom,hogy ilyen borzasztót tettem a közeledben! Én annyira,annyira sajnálom!

A hangja rekedt volt,alig lehetett érteni a szavait,a mondatok közben el-elcsuklott a mély tónus. Borzasztó látvány volt. Borzasztóan gyönyörű. Harry utálta bevallani magának,de még így is csodának látta a fiút.

-Semmi baj.-Harry mormogása csitításként hatott Louis sírására. A fiú feltelepedett a kórházi ágyra és védelmező ölelésbe húzta. Louis olyan apró és törékeny volt,csodálatos érzés volt a karjában tartani. Harry szíve nagyokat dobbant,lassan összehangolódva Louiséval.

-Angyal vagy Harold.-Louis nagyot ásított és Harry mellkasának dőlt.

-Te pedig Szivárvány. Ragyogj tovább Szivárvány..-a fiú még jobban magához szorította. A szemei ismét megteltek könnyel,de a szívében hihetetlen melegséget érzett.

-Csak,ha a te egeden lehetek az.-mondta fáradt mosollyal,aztán újra lecsukta a szemeit és szuszogva elaludt.

xoxo M