-Fura ez az egész.-Niall a szendvicsére meredve ejtette ki a szavakat. Általában jókedvű volt mindig,de ebben az esetben inkább sértettség sütött a hangjából. Az aranyos ír srác,akit mindenki imád,mert olyan,mint egy manó. Egy igazán édes és jószívű manó. És nem mellesleg Harry legjobb barátja,mióta csak az eszüket tudják. Együtt nőttek fel,akár a testvérek.
-Mire gondolsz?-Harry hatalmasat harapott a sajtos burgeréből,ami éppen kellő hőmérsékletű volt. Tudta,hogy furcsa,de ő csak így szerette és persze ezt Niall teljes mértékben elfogadta,bár sokszor kinevette már miatta. Természetesen nem komolyan. A megmagyarázhatatlanul finom íz átjárta a száját,miközben Niall arcát figyelte.
-Így köztetek. Louisra gondolok.-Harry lefagyott. A fiú természetesen próbált rögtön korigálni,bár látszott rajta,hogy nehezére esik a jelenlegi helyzetben valami jót is mondania.-Mármint én örülök,ha te boldog vagy,de,azért mégiscsak meglepődtem. Pont ő.
-Ki más lenne?-Harry száján akaratlanul csúszott ki a kérdés és eléggé gúnyosan hatott. Ő nem ilyen. Nem értette,mi ütött belé,vagy Niallbe,de folytatta.-Szeretem Louist,ezt te is pontosan tudod. Én nem kényszerítettem erre az egészre,nem is tartom helyesnek,mert nem akarom,hogy sérüljön ebben...ebben..ebben a szerelemben,de Ő szeret engem Niall. Az elmúlt évek óta először úgy érzem,hogy kerek az életem.
Niall felvont szemöldökkel meredt rá. Még sohasem beszéltek egymással ilyen élesen,de most megtörtént. Lehet,egyikük sem akarta,de Harry úgy érezte,igazságtalanul utálja Louist,mikor ő nem tett ellene semmit. Ráadásul ott van a depressziója is. Persze ezt nem említhette,hiszen titok.
-Bocs,nem akartam beleszólni az életedbe..-Niall csak úgy köpte a szavakat,aztán a szendvicsét az asztalra vágva ott hagyta Harryt.
A fiú szemébe könnyek gyűltek. Azt hitte,hogy az élete végre egyenesbe jött,erre hirtelen újjabb fordulat következik. És pont Niall. Akit kicsi kora óta a legjobb barátjaként szeret és most hirtelen,mintha minden megváltozott volna. De miért? Mért van az,hogy Louis mindenkit megmosolyogtat,Niallre mégis ilyen hatással van?
-Hé Angyalka..-Louis vidáman huppant le az ebédlő üres székébe pontosan Harry mellé,majd hatalmas puszit nyomott az arcára. Harry nem tehetett róla,akármilyen rossz kedve volt,hirtelen hihetetlen nagy mosoly költözött az arcára. Az ajkai akaratlanul reagáltak Louis jelenlétére,ami mondjuk már egyáltalán nem volt furcsa. A szíve is kétszeres tempóra kapcsolt.
-Szia Szivárvány.-Louis felé fordult,aki vigyorogva mérte végig a fiút,majd a szájára is ugyanolyan puszit helyezett,mint előtte az arcára. Na jó. Talán egy kicsit hosszabb volt. És mélyebb. És szenvedélyesebb. De ezen kívül teljesen olyan volt,mint,mikor az arcán csattant.
-Mit csinálunk ma délután? Átmehetek?-a szemei csillogtak,ahogyan a tekintetét Harryre emelte. Mintha egész nap arra a pillanatra tartogatta volna minden boldogságát és szeretetét. Olyan aranyos volt. Legalábbis Harry így gondolta. Minden nappal egyre szerelmesebb lett Louisba.
-Szerintem nincs akadálya..Mármint. Ha nincs bajod a kutyámmal,akkor..-Harry hangja bizonytalanul csengett. A kutyusa nem igazán jött ki egyik barátjával sem. Niallt kivéve.
-Imádom a kutyákat!-kiáltott fel Louis vidáman,miközben Harry egyik tincsét az ujjai közé vette és morzsolgatni kezdte. Az alsó ajkát beharapta és úgy ügyködött a göndör hajon.-Mikorra menjek?
-Amikor szeretnél.-Harry mosolyogva puszit nyomott Louis arcára és igyekezett nem arra gondolni,hogy veszekedett Niallel. Majd megoldja valamikor. Próbált a legfontosabb dologra koncentrálni. Hogy mennyire-mennyire-mennyire szereti Louist. És ez soha nem fog változni.
xoxo M
