Louis szemszöge
Louis a váróteremben üldögélt már fél órája,de,mintha napok teltek volna el azóta,hogy Harry alvó testét bevitték a kivizsgálóba. Louis csak arra emlékezett,hogy a fiú szorosan tartja a karjában,miközben a fekete Range Rover belecsapódik az előttük lévő hatalmas fába. Harry rögtön eszméletét vesztette és Louis bármit is tett,még csak meg sem mozdult. De őt megvédte. Megvédte a becsapódástól,az ütésektől,a fájdalomtól. Átvállalt minden rosszat tőle,csakhogy ne essen bántódása. Amint Louis felidézte a történteket,a szemébe könnyek szöktek és úgy érezte,mindjárt szétszakad belülről. Olyan fájdalom járta át,amit addig még sosem érzett. Még akkor sem,mikor a szülei elváltak. Persze az is szörnyű volt számára,de akkor nem tehetett semmiről. Most úgy érezte,minden az ő hibája. Ha nem lett volna felelőtlen,Harrynek nem kell érte elmenni. Ha nem nyafogott volna,épségben hazaérnek és semmi baj nem történik.
-Tommo?-Louis felkapta a fejét és szembenézett régi barátjával,aki lágy tekintettel mérte végig a kissé összetört fiút.-Nyugi,minden rendbe jön. Nem olyan vészes a helyzet,mint,ahogy megijedtél.. A feje csúnyán megsérült,de a gerince és a nyaka megúszta néhány karcolással. A sebeit elláttam. Csak néhány nap az egész.
-Köszi Zayn,de úgy érzem az egész az én hibám.. Nem hiszem,hogy olyan hamar kiheverem..-a hangja erőtlenül csengett és bejárta a csendes helyiséget. Persze hajnali háromkor ki a fene lett volna ott velük..?
-Nem neked kell kiheverned..-a fiatal orvos vállat vont,miközben a kezét bíztatólag Louis vállára tette és szorított rajta egyet.-Nagyon helyes fiú. Persze sosem hagynám ott érte a barátnőmet,de hát nyilvánvaló,hogy nem néz ki rosszul. És ahogy mesélted,tulajdonképpen feláldozta a testi épségét érted. Becsüld meg,ha ennyire szeret.
Persze ez a szent beszéd nem segített Louis lelkiismeretén. Sőt. Csak rosszabb lett az egész. A szíve ismét megremegett és úgy érezte,képtelen bemenni Harry szobájába. Nem tudott volna ránézni azok után,hogy miatta került bajba és sérült meg. Borzasztó volt a tudat,hogy az egész az ő hibája. Megtelt belül valami furcsa hidegséggel,amit a depresszió is magával hordozott. De ez most más volt. Nem hitte,hogy javítani tudna bármin is azzal,hogy bántja magát. Éppen ellenkezőleg. Rájött arra,hogy semmit sem tehet a történtek ellen. Megvolt és ezen lehetetlen változtatni. Az idő kereke nem fordul vissza,csakis előre. Nem lehet kedvünkre ugrálni és megmásítani a tetteinket. Előre kell gondolkodni.
-Kérlek hívj fel,ha felébred..-a mély,rekedtes hang elcsuklott,miközben a fehér székbe kapaszkodva lábra parancsolta magát. A torkát sírás fojtogatta,de muszáj volt otthagynia a kórházat,mielőtt még rosszul lesz a lelkiismeret furdalástól.
-El akarsz menni?!-Zayn szemei kistányér méretűre kerekedtek és őszinte döbbenet mutatkozott meg az arcán.-Itt akarod hagyni a kórházban,sérült fejjel,eszméletlenül?! Néha elgondolkozom azon,hogy mi játszódhat le benned olyankor,amikor ilyen hülyeségeket akarsz tenni..-fejcsóválva karon ragadta Louist és a folyosó másik vége felé kezdte húzni.-Szeretném,ha vele maradnál. Megérdemel minimum ennyi törődést azok után,hogy megvédett a balesettől. Különben most te is az intenzíven feküdnél betört homlokkal..
-Az én hibám.-a kijelentés késként hasított a levegőbe,majd Louis egy rántással kiszabadította a kezét az idősebbik szorításából.-Értsd meg,nem tudnék a szemébe nézni azok után,hogy ez az egész miattam történt!-sírta,majd a patakokban folyó könnyeit megpróbálta letörölni a pólója ujjával. Sikertelen műveletnek bizonyult,hiszen a sós cseppek áradata nem apadt el ennyi után. Olyan érzések kavarogtak benne,amiket már nem tudott elfojtani.
"Minden az én hibám..."
xoxo M
U.i.: @LarryyStylinsonfan kedvéért,mert miért is ne. Köszönöm,hogy tegnap olyan cuki voltál,de még közel sem vagyok a tökéleteshez:)
