A Szivárvány és az Angyal °LS°

On My Way~Together

Harry egész délután Louisval volt. Meglepő módon még Max is imádta a fiút és folyamatosan neki ugrált,a lényeg az volt,hogy Louis foglalkozzon és játszon vele. Bár Harry már megszokta,hogy Louis az az ember,akit képtelenség nem imádni. Egyszerűen lehetetlen.

-Szeretek veled lenni.-Louis édesen Harryre mosolygott,miközben a fiú két bögrét vett elő. Teát készített,hogy estére be tudjanak vackolni a kanapéra.-Igazság szerint nem is értem,mért nem jöttem rá korábban. És én még féltem attól,hogy beleszerettem egy fiúba.. Te jó ég,ha előbb tudtam volna,már évek óta együtt lennénk!-Louis kuncogva Harry mögé osont és a derekát átölelve apró puszit nyomott az arcára. Persze ehhez lábujjhegyre kellett állnia,ami rögtön megmosolyogtatta Harryt. Repesett a szíve. Louis már majdnem két hete nem volt kórházban,sem pszihológusnál a depressziója miatt,ráadásul hihetetlenül boldognak látszott. Harry imádta,hogy egész nap mosolyog. Minden órában,percben vidámság ült az arcán,ami bearanyozta a fiú egét is. Újra szivárványként ragyogott ,úgy tűnt,a felhők örökre eltűntek a látószögből.

A keze megremegett,miközben a teát öntötte át a bögrékbe,de nagyon koncentrált,hogy a forró folyadék végül teljes mértékben a pohárban kössön ki.

-Én is szeretek veled lenni.-a hangja rekedtes zeneként csendült fel a csöndes szobában. Megborzongott. Olyan jól érezte magát Louisval és szinte teljesen hihetetlennek tartotta,hogy már egy ideje a fiú is ugyanígy érez iránta. Nem igazán tudta még felfogni,hogy Louis is ugyanannyira szereti őt. Ha nem jobban. Bár Harry ezt kizártnak tartotta.

-Ezt olyan jó hallani tőled. Olyan szép a szád,miközben beszélsz. Olyan...-Louis beharapta az alsó ajkát és pirulva elfordult,majd a kanapé felé vette az irányt. Nem fejezte be a mondatot,pedig Harryt furdalta a kíváncsiság,hogy vajon mi az,amit elsumákolt előle.

-Nem mondtad végig.

-Mert nem szabad.-Louis megeresztett egy halovány mosolyt felé,de aztán letelepedett a kanapéra és a tévére szegezte a tekintetét. Harry ideges lett. Annyira érdekelte,mi az a dolog,amit Louisnak nem szabad kimondania előtte. Talán annyira csúnya? Nem. Louis biztosan nem mondana róla csúnya dolgokat. Főleg nem azokról az ajkakról,amiket a délután folyamán vagy szinte százszor megcsókolt. Na igen. Mikor Maxnak sikerült valamivel elvonni a figyelmét,a két srác is talált megfelelő időtöltést,néhány szájrapuszi eretein belül. Néhány egészen hosszúra sikeredett,de ezt egyikük sem bánta.

Harry a kezeibe fogta a bögréket és a kanapé felé slisszolt,miközben minden figyelmét a lötyögő teának szentelte,nehogy az egész "remekmű" a földön elterülve kössön ki.

-Itt a teád. Epres-mézes.-a karját óvatosan nyújtotta a fiú felé,mivel az ujjait égette a bögre külső része és félt,hogy a végén még telibe találja Louis ülepét. Louis készségesen átvette a neki készített folyadékot és mohón belekortyolt. Nem érdekelte,hogy forró,egyszerűen csak ivott és ivott. Harry kikerekedett szemekkel nézett rá,de úgy tűnt,ez a fiút cseppet sem zavarja. Letette a bögrét a tévé előtti kisasztalra,aztán maga mellé húzta Harryt,aki a karjai közé kucorodott,a mellkasára hajtva a fejét. Hallgatta Louis szívverésének nyugott ütemét és úgy érezte,nincs nála boldogabb ember.

-Szeretlek Louis.-a szavak lassan és édesen csúsztak ki a száján,miközben az orrát a mellette üldögélő srác vállának dörgölte és mélyen belélegezte a kellemes süti illatot. Imádta. Az egész lényét imádta,ahogyan lassan hozzásimul és védelmezően öleli.

-El sem tudod képzelni,én mennyire szeretlek. Esküszöm Harry én még sosem éreztem ilyet...-Harry óvatosan felemelte a fejét és Louis gyönyörű kék szemébe nézett,ami vidáman csillogva pásztázta őt. Az ajkaik hamarosan már egymásra tapasztva mozdultak és apró,ámde annál érzelemdúsabb csókba forrtak össze. A szívük eszeveszett tempóban dübörgött,miközben Harry agyát ellepte az az ominózus rózsaszín köd,amiről a regényekben annyit írnak. Nem akart mást,csak Louis közelében lenni és érezni őt. Minden vágya az volt,hogy ez örökre így maradjon.

xoxo M

Ui.: "Eredetileg nem terveztem semmiféle megjegyzést írni a 'fejezet' végére,de sajnos nem tudtam megállni. Na jó. Ez hülyén hangzott. Szóval,köszönöm mindenkinek,aki olvasta/olvassa/olvasni fogja a történetet,amit imádok írni. Hálás vagyok minden vote-ért ééééés szeretném megemlíteni a barátnőmet is,akinek köszönhetően folyton késztetést érzek az írásra. Love you innen is."