Azok az apró percek,
Apróbb másodpercek,
Töredékei azoknak az óráknak,
Mikor téged sirattalak.
Csak ülök a padban,
Figyelek szavaidra,
Szó szerint iszom,
De mégis, nem az oktatásra figyelek.
Kérek mindent vissza tőled,
Az elvesztett könnyeimet,
Az eltűnt időmet,
És a csókjaimat.
Írom az életemet,
Élem az írott szavakat,
Mégsem értem,
Hova vezetnek ezek?
Gondolataim rajtad kattognak,
Akkor is ha nem vagy itt,
Mégis nem értem,
Hogy hagysz ilyen mély nyomot bennem?
Kérek vissza mindent,
Ha lehet mindent,
Nem csak amit lehet,
De még a csókjaimat is!
Olyan láthatatlanok,
Kis ártatlan levegőbeliek.
Nem láthatod őket,
Mégis a levegőben keringenek.
Akkor sem vennéd észre,
Ha küldenék egyet.
Mégis mért vennéd észre?
Ha valaki ad, ki nem én vagyok.
Kérek vissza mindent,
Míg szépen kérlek.
Érintéseid mik halált okoztak,
S nem létező csókjaimat.
Még mindig nem elég,
Hagynál végre élni,
De oly annyira vonzódok hozzád,
Uralkodni alig tudok magamon.
Csak kezedre vágyok,
Hogy végig futtasd a hátamon,
Sose eltérítve gondolataidat,
Rólam.
Kérek vissza mindent.
Összes kedves szavad,
Érzéseidet, mit félre érthettél,
És végül...
Az oda nem adott csókjaimat
