(Hosszú levél lesz készüljetek)
Életemben sosem voltam ennyire boldog. Egy nehéz szakaszon léptem túl, ami tetőtől talpig reformot űzött bennem. Egészen egy bizonyos napig. Sosem voltam a kapcsolatok híve, imádtam a szerelmet, de tartós sosem adatott bízisten. Végül úgy gondolták ott fenn a könyvemnél itt az idő egy háborút lerendezni előttem. Így is lett.
Januárban megismertem őt. Kicsit furán fogadtam az új embert, de megbarátkoztunk. Ugyanis én az első pillantás után elmentem. Konkréta faképnél hagytam a barátaimat, elmenekülve. Akkor már nem is tudom miért. Hirtelen teltek a napok, a hetek és a hónapok is. Ő belépett a baráti társaságunkba. Tudjuk hogy a fiúk és a lányok között sosincs igazán barátság. Én pedig nem tudtam mit kezdjek az érzéseimmel.
Februárban, pont valentin napon úgy hozta az idő hogy együtt töltsük a társasággal a napot. Ő volt az aki megtanított billiárdozni. Akármennyire is béna voltam hozzá, örültem, hogy tőle tanulhattam. Talán még akkor is tudtam belül az érzésr, de nem akartam semmit se kezdeni vele. Mégis olyan gyorsan telt az idő, vele. Kedvem se szottyant volna elmenni mellőle.
Elérkezett a Március. Én elkezdtem beszélgetni egy sráccal, aki 6án leírta hogy hagyjuk egymást. Persze legjobb barátnőmnek írtam hogy ez a helyzet fenn áll, és szomorkodom. Ekkor volt a sorsfordulat az életemben, amire az életem fel akart készíteni. Azon a szépséges napon, sikerült összehozni minket. Egymásra találtunk, nehéz keresések után.
Szokásos napunk ment el. Sétálgattunk, cigizgettünk, iszogattunk. Egy kérdést kérdeztek. Hogy nekem tetszik e. De nem mertem bevallani, mert nekem azon a napon állt a kép össze. Hogy ő az akivel úgy telik az idő hogy állítani se tudnék rajta, ha akarnék se! Zavarosan álltunk egymás előtt, flekkelve egy töltött cigit, mikor végre megadtuk a választ ami a nap kérdésére nőtte ki magát. Igen, beloptuk magunkat egymás szívébe.
Életemben eddig sose mondtam magam boldognak. Egészen addig míg nem tudhattam őt a barátomnak. Nagyon rövid idő telt el szerda óta, mégis úgy érzem ismerem őt. Tudom ki ő. Rövid idő alatt az eddigi szerelmeim amiket éreztem, eltörpültek. Mondtam én már mindent, de ez most megmutatkozik. Mert tudom mit akarok, és azt vele.
Nem tudok aludni, mert ő van a fejemben. Mindig vele akarok lenni. Az órákat számolom míg nem tudok vele lenni. Soha nem kértem semmi mást csak ennyit. Hogy ezt kapjam meg a rosszak után. Végül ő megmutatta nekem az élet legjobb oldalát. Tudom értékelni az apró dolgokat. Őt a leginkább. Rengeteget kell még tanulnom, és tapasztalnom, de amíg tudjuk egymásról hogy egyen agyalunk, addig mindent megér nekem az egész. Vele, bármire képes vagyok. Ő az egyetlenem.
(Holnap megnézzük a BoRhapot mert képes erre velem? Couple Goals tho?)
