Lefeküdtem a sírással,
Dagadt szemekkel keltem fel.
Nem tudom meddig bírom,
Játszani a szerepemet.
Bomba biztos királykisasszony,
Semmi rosszat nem vét,
Mosolyog és őrültködik,
Hisz ez az egyetlen jó dolga itt.
De nem bírja tovább a súlyt.
Lefekszik minden este könnyekkel.
Kitombolja magát hisz tudja,
Senkit se érdekelnek gondjai.
Másnak mikor kell, ő ott terem.
Kisírják magukat, s ennyi.
Az ő lelki gondjait,
Már a pszichológusnak se mondja.
De most lépett egyet, s kitör.
Elrohan a világból.
Leszakítja láncait,
Letörli könnyeit.
Nem bírja tovább, ez lesz az éjszaka.
Mikor végre erőt vesz magán.
Feláll a taposásból.
És végre kitör, utoljára!
/Ezt a verset, ez a szám inspirálta!/
