Én veled szeretnék kelni,
A hajnali órák közepén,
Mikor a madarak se tudják,
Énekük szavát.
Reggeli első kávém,
Veled karöltve kortyolnám,
Bebújva melegen a pulcsidba,
Egy cigit közösen szívva.
Látom azt a szemedben,
Mit eddig még máséban,
Keresni se mertem,
Ami mindvégig elöttem rebegett.
Elindulnánk lassan,
Valami polgárpukkasztó helyre,
Munka névem címezve,
Akkor is rád gondolva.
Legfáradtabban hazaesni,
Újabb cigit forgatva,
Te kezedet fogva,
Lesz az igazi.
Beesni az ágyunkba,
Melegen tartva a szívünket,
Karjaidba bújnék,
Egész éjjelt végig aludva.
Nem álmodom én már,
Semmi másról igazán,
Csak megtartani,
A közös szerelmünket.
