Egy másodperc erejéig, összenézünk.
Szívemben pumpálod az adrenalint.
Ülök, veled szemben, csak csendességben.
Oly egyedül érzem magam, mégis itt ülünk...
Hisz te vagy a mérgem
Percek is telhetnek, hallgatlak.
Mosolyom még mindig kiül az arcomra.
Lábaim keresztezik egymást.
Zakatol bennem a könnysereg...
Hisz te méreg vagy...
Órák is elteltek, nélküled.
Falnak dölve, hullok lefelé, s zokogásba kezdek.
Kezed megérinti enyémet, felhúzva a földről.
Csókod pedig még mindig nincs az ajkamon...
Mérgem vagy...
Húzzál magadhoz, kezeidet körém fondd.
Titokban tartani, nem lenne értelme.
Adj nekem valamit, hisz hiányodat megéltem már...
Nyomd rám csókod, teljes erődből...
Méreg...
Ugyan te egy méreg vagy a számomra...
Összes perc a világon sem elég arra, hogy velem légy...
Így is kérlek fogd kezem, s ne engedj el...
Te olynagyon erős méreg...
