Semmi nem olyan gonosz,
Hogy ne lehetne begyógyítani.
Tudtad egyetlenem,
Lehetünk fent s lent is.
Sose találnál meg,
Köztes állapotba sem.
Sosem felejtenélek el,
Tudod nem az a lány vagyok.
Hiába szállnék fel,
Ha húzol vissza a földre.
Életünk ördögi köre,
Szebb mint a zongora szó.
Lehetnénk egy helyen,
Közösen elbújva.
De te nem az a típusú vagy,
Ki megszöktetne egy éjjelen.
Annyira nem szeretsz,
Bármennyire nem ismerem szíved.
Közel érzem lelked magaméhoz,
Minél többet kockáztatunk.
Nem tudod milyen érzés,
Mikor lent mászol fájdalomban.
Megtanítalak, figyelj csak rám,
Hiszen fent s lent is lehetünk...
(Megint inspirálódtam kedvencemtől. Ennek eredményét keverjétek.)
