Hiába nevetek,
Mikor ugyan sírnék,
Áll a gondolat a fejemben,
Te magad mint szellem.
Lélekben vagy odabent,
S odakünn a cigimben,
Füstölve fel az égbe,
Mint légtelen lény.
Ki miatt gyullad fel a tűz,
Hajnalok reggelén s estjén,
Finom, ízes mentolos láng,
Gyulladjon felhőkbe fel.
Alkohol ízű narancs,
Marad ajkamon száradva,
Kit érdekel ilyenkor,
Az itóka maradványa?
Kérdezem az éjszakában,
Fényes reggel, szép délelőtt,
Mikor fogunk mi együtt,
Repülni oda fel...
(Május 3-án repülök múzsámmal Törökországba. Ennek örömére született e vers.)
