Csupán egy dolgot nem értek,
Miért írtóznak tőled?Hihetetlennek tartom,
Én lennék az egyetlen,
Ki képes szeretni téged, gyűlölettel együtt.Nevetnek a kicsinyességem miatt,
Kiközösítenek az érzéseim miatt,
Mégis ha odáig jutna a sor,
Kiállnának mellettem.Szemeid ha elkalandoznak az enyémben,
Mosolyogva hajtom fejem le, s újra fel.
Végül ha oszatsz nékünk valamit,
S nálunk jársz,
Kezeinket összetapasztod.Mosolyra egyszer csaltam ajkad,
Mégis én lettem az, ki mosolygott,
Hisz mosolyod éltelti kis szívemet.
Nevettetni is egyszer sikerült,
Mégis ugyanúgy sült el,
Én kezdtem kötődni hozzád.Átkozhatom a tanári kart,
Az iskolát,
Az osztályt,
A sorsot,
De akkor sose ismertelek volna meg.
És még mindig lélektelenül bóklásznék e világban,
Most hogy beléd szerettem.