Mikor először láttlak,
Álmodni sem mertem volna,
Ma itt fogunk tartani.
Féltékeny lettem én,
Árnyékba fogok húzódni egyszer,
Hiszen átvetted helyemet.
Fiatalabb voltál nálam,
Leszel is, míg élünk a föld kerekén,
Tudatosult bennem, vigyáznom kell rád.
Veszekedhettünk mi eleget,
Akkor is én kértem bocsánatot,
Mikor neked kellett volna könyörögnöd.
Legjobb testvér szerettem volna lenni neked,
Pedig hidd el, ezerszer jobbat érdemelnél nálam.
Van is oka annak, hogy minket összerakott a sors.
Idő múltán jön rá az ember,
Kiben bízhat, és kiben nem,
Mi pedig egymásban bízunk.
Csodálhatják sokan is, kevesen is,
Idő sem törhet minket ketté, biztosíthatlak erről,
Egy vérből valóak vagyunk.
