Sokszor mondod,
Engem tartasz a legszebbnek.Sokszor rázom a fejem,
Mert nem értek veled egyet.Kapjuk az íveket,
Kiknek lehetne sokad adni.Mégis elmélyed újra,
A varázslatos szemeidben.Mindig ilyenkor szólalsz meg,
Hogy nem érted az egészet.Mi pedig esetlenül,
De egymásba estünk.