Challenge of love

Beach party

Jó reggelt! Vagy: Buenos días! (Szept. 5. Péntek)

Pééntek vaan! A hét előző részei dög unalmasak voltak, így nem írom le. A mai nap viszont karikás nap! Ma

megyünk bulizni a többiekkel a tengerpartra. De mit vegyek fel? Azt mondta Nikole, hogy átjön segíteni.

Remélem tud is segíteni...

A tanítás eléggé unalmas volt, kivéve az osztályfőnöki.

- Gyerekek! Üljetek le! Most!- szólt ránk az ÚJ osztályfőnökünk. Sajnos Mrs. Roberts tavaly év végén nyugdíjba

ment, így kaptuk meg Mr. Russel-t. Ő egy kicsit sem kedves. De ha rólunk van szó, szerintem tesznek róla a fiúk,

Brent-tel az elején, hogy megpuhítsák, mint a nyers húst... Ez elég fura példa volt.  Na mindegy.

- Itt senki sem ülhet a legjobb barátja mellett. De nem is névsorba megyünk. Mert lehet, hogy egymás után

vannak a jó barátok. Most én szabom meg, hogy ki, kivel ül le és hol. Abbie White, ki is a legjobb barátnőd?

- Öhm, Stephanie. - mondta. Én a fejemre csaptam a kezem. Nem vette észre a cselt. De nagyon nem.

- Stephanie, Stephanie... Megvan! Stephanie Miller. Lássuk csak. Mindjárt elültök egymás mellől. Búcsúzzatok el egymástól.

- Aeron Foster. Ki az?

- Én- lóbálta meg a kezét Aeron. - A legjobb barátom pedig Brent, de ő elült más mellé, és nekem már csak Adam mellett maradt hely. Pedig ki nem állhatom őt. Pfuj. - Cseles, nagyon cseles. Ő észrevette. De a tanár is a cselt.

- Nem baj, fiam, azért téged is elültetlek. - mosolygott Aeronra. Az egyáltalán mosoly volt? Na mindegy. A többiek

szakadtak a nevetéstől, csak én éreztem valamit a levegőben. Mivan, ha... Na, eddig jutottam a gondolkozásban, amikor a tanár újra megszólalt.

- Rendben. Akkor tehát Miss Miller és Mr. Foster helyet cserélnek.

Riadtan néztem Abbie-re, aki még egyszer megszorította a kezem, majd egy kicsit meglökött, mert nem indultam volna el.

- Rendben. Mindenkit fiú- lány párosításba rakok, mivel ugyanannyi van fiúból, mint lányból. Brent Woods?

- Igen?

- Megkérnélek, hogy ülj...

És így ment el az egész óra. Én meg próbáltam a pad legszélére érni, nehogy összeérjen valamink.

Az óra vége előtt öt perccel a tanár újra megszólalt, az egész osztályhoz címezve.

- Na, próbáljatok a padtársatokkal minél jobb kapcsolatot ápolni, mert nem ültetek el senkit, akik összevesztek. Mellesleg, ez az ülésrend az év végéig végleges.

Neeee! Mintha a bíróságon azt mondták volna rám, hogy bűnös vagyok... 

- Sziasztok! Jó hétvégét, gyerekek!- szólt a tanár, majd kiment a teremből. Mi is felészleltünk, majd Aeron szólalt meg.

- Akkor mindenki 3-ra a partra. A suli partjára. Sziasztok.

- Oké- mondtam, majd kétségbeesetten néztem Nikole-ra. Ő csak bólogatott, majd engem is húzva mentünk haza. Amikor kivettem a

lakáskulcsom, láttam, hogy még mindig itt ácsorog mellettem Nikole.

- Te nem mész haza a cuccodért?