Challenge of love

Egy kis segítség

Jó Reggelt! (Szept. 11. Csütörtök)

Hát, jól elcseszték a napomat. És erről az egészről mindenki tudott! És nekem nem mondták meg. Ma

nagyon- nagyot csalódtam Adamban.

- Jó reggelt, sziasztok.- köszöntem a sulinál lévőknek. Mármint az osztálytársaimnak. Igazából én érkeztem

meg utoljára a szokott csapathoz.- Hogy vagytok?

- Ja. Minden okés. Tegnap Brenttel playstationöztünk- kezdte Aeron.- Persze én nyertem- dicsekedett.

- Az csak azért volt mert megéreztem a popcorn illatát, és az elvette a figyelmemet. Te meg ezt

kihasználtad.- kezdett mentegetőzni Brent.

- Jó, ez rém izgalmas volt, de ez senkit sem érdekel!- oltotta le Brentet egyből Nikole.- Én legalább értelmes

dolgokkal ütöm el a szabadidőmet.

- Na, mondjad, mi az!- kérte Aeron.

- Tegnap könyvtárban voltam- húzta ki amgát Nikole.

A várt hatás elmaradt. Pár pillanatig csendben meredtünk egymásra, aztán szakadtunk a röhögéstől.

- Hát, ez tényleg rém érdekes dolog.- törölgette a szemét Aeron.

- Ha már a tegnapnál tartunk, milyen volt a tegnap délután?- nézett rám és Adamre jelentőségteljesen Brent.

- Milyen tegnap délután?- értetlenkedtem.

- Nem volt nálad tegnap Adam?- kérdezett vissza Brent.

- De, de ezt honnan tudod?- kérdeztem.

- Hát ez volt a feladat, nem?- nézett Adamra.

- Milyen feladat?- néztem rájuk, és éreztem, hogy valamiből kimaradtam.

- Várjunk! Várjunk! Adam, te nem mondtad el neki?- hitetlenkedett Brent.

- Nem, azt hittem, nem szükséges...- kezdte Adam.

- Kinyögné végre valaki, hogy mi folyik  itt?- kérdeztem. Éreztem, hogy már most egy teljes oktávval feljebb beszélek.

- Najó. A következő. Emlékszel, Steph, a múlt hét péntekén felelsz vagy merszeztünk. - mire bólintottam.-

És Nikole félrehívta Adamot. Azt a feladatot adta Adamnek, hogy a héten valamikor jusson el a házatokba. 

És legalább egy órát maradnia kell.- a többiek csak bólogattak.

- Ti ezt honnan tudjátok?- nem kaptam választ, mindenki kerülte a pillantásomat. Még Abbie is.

- Abbie, te is tudtad? Végig tudtad, amikor megkérdezett Adam?- kérdeztem.

- Ööö... Akkor még nem. Csak utána tudtam meg.

- Adam, ez igaz?- néztem rá, mint valami utolsó remény. Azt kívántam, bárcsak felébrednék ebből a hülye álomból.

Vagy legalább most mindenki elkezdene nevetni, és akkor azt mondják, hogy ez csak vicc volt, és látnom kellett

volna a képemet. De sajnos ez a valóság, és szó sincs semmien viccről.

- Hát...- vakargatta meg a fejét- igen, igaz- mondta, és próbálta kerülni a pillantásomat.

- Akkor.. Ez az egész... Amit nálunk csináltál, vagy mondtál, az vágig manipuláció volt? Minden?- néztem rá