Challenge of love

A buli

Október 31. (vasárnap)

Halihó! Ma van a nagy nap. Már nagyon várom. Tegnap egész nap a ruhámat csináltam a szárnyakhoz. Igen, ott lóg a szekrényemen, és folyton oda pillantgatok, mert annyira tetszik. Először csak derengett, hogy mit is akarok ebből kihozni, de most már elég világosan látom. Szárnyak. Angyalok. Fekete szárnyak. Bukott angyalok. Körülbelül ez ment le az agyamban. Szóval bukott angyal leszek. Szerettem volna, ha nem valami béna jelmezem van, mint tavaly. Elképzelhetitek, nem volt jobb ötletem ezért szellemnek öltöztem, anyu ki is festette az arcomat fehérre, de a fehér ruhámból meg az arcomból se jött rá senki, hogy minek is öltöztem. Folyton kérdezgették, hogy jól vagyok-e, mert elég sápadtnak néztem ki. Na mindegy, ezért azt találtam ki, hogy elővettem egy combig érő fehér csillogós ruhát, amit soha az életben nem vettem fel, mert szerintem egy kicsit kirívó lett volna, de egy buliba megfelel. Szép volt, de olyan semmilyen. Ezért kitaláltam, hogy vágok bele "szakadásokat", olyat, hogyha később felveszem, akkor is jól nézzen ki, de ezzel jelezve, hogy mire lekerültem a földre szereztem pár sérülést. Sokat vesződtem vele, de a végére nagyon jól nézett ki. Felpróbáltam, a szárnyat is magamra aggattam és belenéztem a tükörbe. Remélhetőleg azért szexi látványt fogok nyújtani. Megbeszéltem Abbievel és Nikolelal, hogy a buli előtt találkozunk, segítünk egymást kifesteni, és együtt megyünk. Úgyhogy el is indultam.

- Sziasztok!- köszöntem, mikor mindketten lejöttek nekem ajtót nyitni.

- Szia! Gyere, már nagyon vártunk!- mondta Nikole. Egyből fel is mentünk a szobájába, ahol már ki voltak az ágyra terítve a ruhák. - Még nem kezdtünk el semmit, meg akartunk várni téged- fűzte hozzá. - Na muti, milyen ruhában leszel!- kérte Abbie. Meg is mutattam, a többiek mondták, hogy jó ötlet, és mindannyian örültünk, mert senki se öltözött ugyanannak. Mint kiderült, Nikole boszorkának fog öltözni.

- Steph, megtennéd, hogy megcsinálod a hajamat? Tudod, olyan kócosra, hogy úgy nézzen ki, mint egy halottnak.

- Persze- mondtam. Végül is ebből az jött ki, hogy miközben én Abbie haját csináltam, Nikole az én hajamat csavarta be. Mindenki szuper jól nézett ki, az volt a kényege, hogy ráismerjenek a többiek a ruhánkra, de ne ronda zombiként, vagy banyaként gondoljanak ránk, hanem szexi csajokként. Én végül úgy néztem ki, hogy ki volt engedve a hajam, lágy hullámokkal, és a szemem sarkánál kövek voltak, meg csillámos lett az arcom, hogy angyali legyek, de mégis egy kicsit gonoszítottunk rajtam tus segítségével. Abbie-n szakadt barna ruha volt, és kicsit zöldesre festettük az arcát, egy résznél Nikole megfestette az agyát is, ami kilátszik. Elég ijesztő, de menő volt. Nikolenak kivasaltuk a haját, és szögletesebbre festettük az arcát, olyan tipikus boszorkányossá. Volt rajta egy fekete ruha, a csúcsos kalap is meg a seprű is elhagyhatatlan volt, amit Abbie hozott neki. Így indultunk hárman a suli felé. Ja, meg hoztuk a táskánkat is, amiben a pizsink volt. Igen, a lányok rábeszéltek, hogy aludjak ott.

Útközben beszélgettünk, meg megbeszéltünk programokat a szünetre, mert holnaptól egy hétig nincs suli. Azért durva. Már két hónap eltelt a suliból, úgyhogy ránk fér egy kis pihenés.

Egyszer csak mögülünk bagolyhuhogást hallottunk. Meg is fordultunk, de nem láttunk semmit. És amikor visszafordultunk, egy sikoly maszkos csukjába öltözött ember állt előttünk. Hát persze, hogy mindannyian felsikítottunk. Aztán röhögést hallottunk. Olyan ismerős volt. 

- Brent! Ez nem vicces!- ordította Nikole.

- Pedig szerintem az- válaszolta Brent, miután előjött a bokor mögül. Elég ijesztő volt, és nagyon élethűen ki volt festve az arca. Csontváznak öltözött, a ruhája meg fluoreszkáló volt.