Challenge of love

Párválasztás

December 3.  (péntek)

Hát, nem sok minden történt az elmúlt hónapban. Sokat kellett tanulni, mindenből dolgozatot írtunk. Így sajnos nem volt sok időm bármit is csinálni a srácokkal.

Viszont beköszöntött a rossz idő. Folyton esett az eső, és pulcsi helyett már kabátban járkáltunk. Hó még sajnos nem esett, pedig nagyon szerettem volna, hiszen a tél a kedvenc évszakom. Minden évben úgy várom, hogy újra eljöjjön. Bár én nem a decembert szeretem, hanem inkább a januárt, és nem csak azért, mert akkor van a szülinapom, hanem mert ilyenkor nyugodt a tél. Vége van a karácsonyi felhajtásnak és a szilveszternek is. De még nincs február se, mikor már általában elküldenénk a hideget a búsba.

Mikor megérkeztem a suliba, láttam, hogy mindenki egy szórólapot olvasgat, ami nyilván a szekrények réseibe volt dugdosva. Én is odamentem az enyémhez, és a szokásos karácsonyi buliról volt szó. December 17-én lesz. Az az utolsó tanítási nap a szünet előtt.

Abbie sikongatva ráugrott a hátamra.

- Láttad, láttad?- kérdezte.

- Micsodát?

- Hát a kritériumot!- bökött a lap közepére. Hát igen, odáig még nem is jutottam el.

- Azt írja, valami karácsonyfadísz legyen nálunk...- kezdtem felolvasni, de Abbie fébeszakított.

- Nem, nem, utána! A lányoknak kell elhívni a fiúkat!- lőtte le a poént.- Hát nem izgalmas? Elhívhatod Adamet!

- Na, az kizárt! Nem fogom! És amúgy is, tuti, hogy egy csomóan megpróbálják. Nem akarok beállni a sorba!- kezdtem egyből tiltakozni erre az ostoba ötletre. De közben belül arra gondoltam, hogy tényleg milyen jó lenne.

- Jó, hát, én csak mondtam. De ki tudja, lehet a te felkérésedre vár- gondolkozott el legjobb barátnőm.

- Ez baromság- lépett oda mellénk Nikole, és közben galacsinná gyűrte a szórólapot.- Mi az, hogy nekem kell elhívnom egy fiút? Ez az ő dolguk- fortyogott.

- Jó, de érted. Pont ez a lényeg, hogy most nekünk kell őket- kezdte magyarázni Abbie.

- Persze, hogy értem. De ez hülyeség! Ilyenre nem kényszeríthetnek. Majd megyek egyedül. Jöttök velem, ugye?

- Igazából mi azon gondolkozunk, hogy elhívjunk valakit. Csak nem tudjuk, ki legyen az- mondtam.

- Nyilván, te elhívod Adamet mi? Majd megnézem a műsort, tuti érdekes lesz- kontrázott Nikole.- És te, Abbie? Te kit akarsz elhívni?

- Azt még nem tudom, de gondolkoztam, hogy elhívom valamelyik fiút az osztályból. Tuti valamelyikük megszán és eljön velem- mondta, majd ezen elgondolkozva elnevettük magunkat.

Amint beléptünk az osztályba, Aeron jött oda hozzánk.

- Oké, szóval, elég sokan vannak, akik el akarnak hívni minket, de mivel ti az osztálytársaink vagytok, nektek adjuk az elsőbbség lehetőségét, hogy elhívjatok, ha akartok- mosolygott ránk.

- Akar a halál- szólalt meg Nikole, és mindenki elkezdett nevetni. -Egyedül megyek a bulira, és nem azért, mert nem mernék elhívni senkit, hanem mert úgy gondolom, minden esetben a fiúnak kéne megtennie ezt a gesztust- fejtette ki véleményét.

- Hát jó, ahogy gondolod, jégkirálynő. Na és te, Steph? Van már kit elvinned a bulira?- kérdezte Aeron vigyorogva.

- Még nem döntöttem el, hogy elhívjak-e valakit, vagy menjek-e egyedül- jelentettem ki félénken.